Keresztény szemmel

Az EvÉlet október 12-i számában bocsátottuk vitára – azonos címmel – Herényi István írását, arra kérve olvasóinkat, hogy szóljanak hozzá a bibliatanulmányozás hogyanjával kapcsolatban felvetett gondolatokhoz, az izgalmas szerzõi „különvéleményhez”. Eddig két reflexió érkezett; az egyiket alább, a másikat az átellenben lévõ hasábokon közöljük Biblia-vasárnapi lapszámunkban. – A szerk.

Gondolataim az Érted, amit olvasol? címû cikkel kapcsolatban: a Biblia nem veszélyes könyv, a gonosz veszélyes. Nemrég egy elõadó azt mondta, hogy a Biblia „hitvallás” – ezzel mélyen egyetértek.

Az Útmutatót használom, az van segítségemre a napi áhítathoz. Voltak évek, amikor elsodródtam a Biblia mellõl, amit utólag bánok. Míg dolgoztam, rohanás közben reggel csak az Útmutatóban kinyomtatott rövid igéket tudtam elolvasni, a többit nem. Mióta nyugdíjas vagyok, van idõm az olvasmányokkal bõvített Útmutató használatára. Nagyon jó vezetõnek tartom. Természetesen vannak szövegek, amelyeket nem értek, de mindennap találok a kijelölt igék között olyat, amely nekem szól, amelynek számomra is van mondanivalója.

Általában a napi igék szinte egymásra mutatnak, az egyik felvet egy problémát, a másik adja a megoldást. Például az október 6-ai igék: „Felüdítem a fáradt lelket…” (Jer 31,25) – Jézus mondja: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok…” (Mt 11,28)

Nekem szabadulást, békét, erõt ad az ige olvasása és az imádság.

Elõször el szoktam olvasni egy éneket (nem tudok énekelni), azután egy iskoláskori reggeli imádságot mondok el, majd következik a Biblia olvasása az Útmutató szerint. Az igéken elgondolkodom, keresem a nekem szóló üzenetet, néhány szóban igyekszem gondolatban rögzíteni, például: a földiek elmúlnak, a láthatatlanok pedig örökkévalók (október 14.). Ezután imádkozom egy sok év alatt kialakult rendszer szerint. Ebben a bûnvallástól a hálaadásig másokért könyörgés, a környezetemért, ébredésért, napi életünkért – és így tovább – való imádság szokott benne lenni.

Szeretem az igés lapokat, fiatalkoromban egy cédulára kézzel írt, konferencia végén kapott ige (Hag 2,23) megváltoztatta az életemet.

V. D. (Teljes név és cím a szerkesztõségben)