Keresztény szemmel

SZÁZTIZENÖT ÉVE SZÜLETETT TÚRÓCZY ZOLTÁN

1893. október 23-án Arnóton született Túróczy Zoltán, akit – egyházunkban eddig egyedülálló módon – háromszor választottak meg püspökké, s iktattak be hivatalába. Ötven éve, 1958. október 30-án este hangzott el Gyõrött A reformáció írott alapjai – A Schmalkaldeni cikkek címû elõadása. Az alábbiakban a néhai püspökre való emlékezésként az elõadás negyedik részének – amely a lutheri irat mai üzenetérõl szól – írott változatát közöljük.

A Schmalkaldeni cikkek tanítási anyaga örökké modern, mert örökké rászorulunk bûnünknek, váltságunknak, Krisztus kegyelmének és az üdvösség nagy kérdéseinek nagyon világos, határozott látására. De rá kell mutatnom arra is, hogy a Schmalkaldeni cikkek világosan mutatják, hogy az evangélikus ember bibliás ember. Talán nincs még egy hitvallási iratunk, amelyik olyan világosan mutatná, hogy a hitvallási irat nem más, mint bibliamagyarázat. Mindig bibliai idézeteket találunk benne, vagy utalást reá. Luther számára a Biblia döntõ. Ami meg van írva, az dönt még akkor is, ha az ember értelme ellentmond, ha még titokként áll is elõtte. Saját maga is csak tisztelettel tud a titok elõtt megállni. Ha magyarázatot nem tud találni, akkor is az a döntõ, ami meg van írva, s nem az, hogy nagy teológusok mit mondtak, egyházatyák mint vélekedtek, zsinatok miképpen hoztak döntéseket, az az örök igazság, ami meg van írva.

Vajon számodra ez a Biblia? Számodra a döntõ szó Isten szava, amely mindent eldönt számodra?

A másik, amit mai üzenetként el kell mondanunk: az evangélikus ember hitvalló ember. Luther nem rejti véka alá meggyõzõdését, hitét nyíltan vallja. Nem tanácskozik testtel és vérrel, vajon tanácsos-e megvallani, nem volna-e szükség arra, hogy halkabban járjunk, mint ahogyan halkabban akart járni Melanchthon az Ágostai hitvallásban. Nem törõdik azzal, hogy magára haragítja a pápát, a zsinatot, a császárt, nem gondol arra, micsoda következménye lesz annak, vallja hitét, mert rátette életét.

Te is a hitvalló emberek közé tartozol- e?

A harmadik és utolsó, amit mondanunk kell, látszólag ellentétben van mindazzal, amit elõbb mondottam: az evangélikus ember a béke embere. Pedig azt hallottuk: egy harci riadó, kemény szavú trombita, amely nem tesz bizonytalan zengést – azért Luther mégis a béke embere. Gondoljátok meg, hogy Worms után még mindig hajlandó elmenni a mantuai zsinatra, még mindig nem adta fel teljesen a reményt, hátha még el lehetne kerülni az egyházszakadást. De a béke embere nemcsak ebben a tényben, hanem abban, hogy az elsõ, a fontos, amit leszögez: amiben egyetértünk, azután jön az, amibõl nem engedhetünk, végül a leghosszabb része, amit meg lehet vitatni.

Igen, az evangélikus ember a béke embere, mert tiszteletben tartja a más lelkiismeretét. Ha valaki engedni akar valamit belõle, ám tegye meg a maga lelkiismeretének terhére, de én nem. Nem tanácsos, nem becsületes dolog, hogy én lelkiismeretem ellen cselekedjem.

Mivel a Schmalkaldeni cikkeket a szövetség gyûlése nem tárgyalta, a fejedelmek aláírása hiányzik róla, ellenben aláírták lelkészek, teológusok, negyvenhárom aláírás van rajta. Mindegyik így írva: „Én saját kezemmel aláírom.”

Mikor a konfirmációi oltárnál hûséget esküdtél egyházadnak, akkor akár akarod, akár nem, a te neved mellett is ott van: Én saját kezemmel aláírom. Ó, bárcsak tudnád az életeddel is aláírni!

Imádság. Hálát adunk neked, Urunk, Istenünk, hogy nem hagytál bennünket sötétségben, hanem adtál világosságot nekünk. Köszönjük, hogy elõléptél a rejtettség ködébõl, és kijelentetted magadat nekünk. Köszönjük, hogy az igében rögzítetted számunkra, hogy ki vagy, mit akarsz. Köszönjük, hogy van Bibliánk. Áldunk, Urunk, mindazokért az emberekért, akik kiásták a feledés pora alól igédet, akik kellõ bátorsággal bírtak ahhoz, hogy magasra tudják emelni, és az élet normájává merték tenni. Köszönjük neked, hogy olyan hitvallási irataink vannak, amelyek nem veszítették el idõszerûségüket, amelyekrõl azt mondhatjuk: mienk az igaz tanítás és az igaz magyarázat. Bocsáss meg, Urunk, hogy mi annyi mindenfelé hajladozunk, olyanok voltunk és vagyunk, mint a szél ingatta nádszál, amelyet ide-oda hajtogat a tanítás mindenféle szele. Engedd, hadd legyen a te igéd lábaink szövétneke és ösvényünk világa. Kérünk, áldd meg a ránk boruló éjszakát, és ébressz fel minket ünnepünkre, hogy tudjunk téged dicsérni az evangéliumért, amelyet nekünk adtál kegyelembõl. Ámen.

Forrás: Isten embere – Túróczy Zoltán evangélikus püspök (1893–1971), II. kötet, 1015–1016. oldal (Mevisz, Budapest, 2002)

Válogatta: Garai András