e-világ

Néhány hete hangzott el egy beszélgetés a rádióban arról, hogy az idén szeptember 23-a az ökológiai adósság napja. Vagyis ebben az évben ezen a napon értük el a Föld eltartóképességének a határát, éltük föl a bolygónk természeti erõforrásai által egy év alatt megtermelhetõ javakat; ezután év végéig már a Föld „tõkéjét” fogyasztjuk…

Elõzõ nap világszerte biciklisek ezrei vonultak fel, hogy ráirányítsák a figyelmet az autómentes közlekedés lehetõségeire, a környezet- és emberbarátabb életvitel kialakításának fontosságára. Szintén világszerte készültek október elsõ hétvégéjén Assisi (Szent) Ferenc ünnepére, az állatok világnapjára. Erre az idõszakra esik az aratási és a – szeptember utolsó hétvégéjén a Deák téren tartott – teremtési hálaadó ünnep is.

Ezek a jeles napok mind felhívják a figyelmünket valamire: a körülöttünk lévõ világ érték. Egyedi és megismételhetetlen, beleértve minden lakóját. Földünk azonban egyre inkább veszélyben van, ezért vigyáznunk kell rá!

Persze nincs könnyû dolgunk. Hiszen amíg az áruházak kínálata a bõség, a korlátlan választás lehetõségének érzetét kelti, amíg a csapból tiszta víz folyik, amíg a termosztátot föltekerve néhány perc alatt felmelegszik a lakásunk a hûvös õszi napon, addig nehezen hisszük el vagy értjük meg, hogy valami nincs rendben. Akkor sem sokkal egyszerûbb a helyzetünk, ha úgy döntünk, tudatos vásárlókká válva megpróbálunk a rendelkezésünkre álló információk alapján jól választani – akár egy terméket, akár egy szolgáltatást illetõen.

Mindig voltak derûlátóbb és pesszimistább elemzõk, akik különbözõen ítélték meg az ember tevékenységének a földi élet alakulására való hatását. De ha végiggondoljuk, hogy az emberi civilizáció megjelenése óta eltelt idõ milyen elenyészõ bolygónk – a tudomány jelen állása szerint 4,6 milliárd éves – korához képest, mégis mekkora változáson (fejlõdésen?) ment keresztül, akkor talán komolyan vehetjük, hogy az ember hatalmas tudás birtokosa. Ez a tudás pedig felelõsséggel jár.

Az ökológiai lábnyom mérõszám; egyszerûen megfogalmazva az a terület, amelyet életvitelünk fenntartásához igénybe veszünk, beleértve a vízfelszínt is. Kiszámítása különbözõ szempontok figyelembevételével történik. Egy emberre átlagosan – a Föld lakosságát és összterületét tekintve – két globális hektár (gha) jutna. Ez azonban egyes országokban – USA, Kanada, nyugat-európai országok – jóval magasabb, míg más területeken (fõleg Afrika szegénységtõl sújtott országaiban vagy Indiában) jóval alacsonyabb. Hazánkban körülbelül 3,5 globális hektár. (Az interneten több olyan weboldalt is találunk, amelyen kiszámíthatjuk saját ökológiai lábnyomunkat.) Egy amerikai polgár ökológiai lábnyoma 12 gha; ez tizenöt indiaiénak felel meg. Vagyis a népességszámon túl legalább olyan fontos, hogy milyen életszínvonalon, körülmények között élünk; sok etikai kérdést vet fel azonban a népességszabályozás és az elfogadható életszínvonal meghatározása.

Amit ma tudhatunk, az az, hogy túlfogyasztunk, ehhez a fogyasztáshoz pedig 1,4-szer ekkora bolygóra lenne szükség. Mi azonban adóssággal élünk. Ez egyben azt is jelenti, hogy adósai vagyunk a Teremtõnek, hiszen tõle kaptuk ezt a világot, neki tartozunk majd számadással, hogy miként gazdálkodtunk a földi javakkal (is). Adósai vagyunk embertársainknak, hiszen ha mi többet fogyasztunk, valakinek kevesebb jut. És adósai vagyunk a jövõ nemzedékeinek, hiszen nekik is megvan a joguk arra, hogy élhetõ világba szülessenek.

– JCsCs –