e-világ

Ma még csak tükör által, homályosan látunk. Ami egyszerû MDF-belharcnak indult, mára a magyar politikai élet rákfenéjévé nõtte ki magát. Illegális lehallgatások az egyik, törvénytelenül mûködõ Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) a másik oldalon. Csak kapkodjuk a fejünket az egymásra mutogatás és sárdobálás közepette. Konfliktus akad bõven, de nem látjuk megnyugtató lezárását a drámának. A szokásos botrányforgatókönyv sajnos rendre mellõzi a válaszok világos tálalását, helyette inkább újabb botránycsomaggal tereli el a figyelmet, hisz a kellõen magasra felkapaszkodottak közül hiába várjuk, hogy bárki is leessen, és megüsse a bokáját. Pedig kérdés akad bõven, még ha a válaszokat nem ismerjük is.

Lehetséges-e, hogy ma Magyarországon más is gyûjt információkat titkosszolgálati eszközökkel, nem csak a Nemzetbiztonsági Hivatal? Ha pedig mégis az NBH végezte a lehallgatásokat, akkor hogy kerülhetett ki onnan az információ? Hogyan jutott Dávid Ibolya kezébe? Arról nem is beszélve, hogy miért épp most került elõ?

Ha már a pannon puma végleg kidöglött, s nemhogy nem dübörög, de meg se nyekken, Szilvásy polipot tálal a közvéleménynek, amin elrágódhat. Addig se gondolunk a már két éve húzódó ügyre, az osztrák Strabag cég állami megbízásaira és az (elsõsorban) baloldali pártoknak juttatott támogatásokra, a közeledõ gazdasági válságra. Nem csoda, hogy egyre több embernek megy el a kedve, hogy egyáltalán felkapja a fejét a hírek hallatán.

Talán valóban csak erre szolgál az egész: hogy kevesebben gondoljanak a politikára, foglalkozzanak társadalmi felelõsségükkel, kevesebben menjenek el szavazni, ha eljön az ideje. Isten tudja, mi az igazság; csak remélhetjük, hogy mi is megtudjuk egyszer. A politikusoktól talán hiába várjuk, hogy a szavuk legyen igen, igen és nem, nem, de nekünk, keresztényeknek egyértelmû nemet kell tudnunk mondani a hazugságokra, ferdítésékre, féligazságokra.

– Puchard –