Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2008 - 44 - Európa földjének sója

Keresztutak

Európa földjének sója

Missziói konferencia Marosvásárhelyen

„Az erdélyi testvérektõl mindig tanulhatunk” – ez a gondolat fogalmazódott meg a résztvevõkben, amikor hazafelé utaztak Marosvásárhelyrõl. Ebben az évben került sor elõször Erdélyben a Gesellschaft zur Ausbreitung des Evangeliums nevû nemzetközi missziói egyesület konferenciájára. A szeptember 18. és 21. között a nemrégiben felújított Bod Péter egészségügyi fõiskola és diakóniai centrumban tartott összejövetelen egyházunkat Smidéliusz Zoltán nemespátrói lelkész és felesége, Drobina Erzsébet surdi lelkésznõ, Bence Imre esperes, valamint e sorok írója képviselte.

A konferencia a Keresztény kisebbségek – Európa földjének sója címet viselte. Jobb helyszínt nem is lehetett volna találni ennek a kifejtésére. Ötvös József református esperes képekkel illusztrált elõadásában részletesen bemutatta a székelyek életét, szokásait, jó alapot adva a késõbbi elõadásokhoz és gyülekezeti szolgálatokhoz.

Wolfgang Lahoda regensburgi igazgató lelkész Többség és kisebbség a Biblia fényében címmel tartott bevezetõ teológiai elõadást, amelyet csoportos megbeszélés követett. Ezután a konferenciázók megismerhették az úgynevezett augsburgi modellt; Frank Witzel lelkész bemutatta a belvárosi missziói centrum hatásos és egyben hasznos munkáját.

Másnap reggel Bence Imre tartott áhítatot. Ezután Friedhelm Hans lelkész bemutatta a kisebbségeket segítõ pfalzi Gustav-Adolf-Werk több országra kiterjedõ tevékenységét. A Londonban és környékén folyó sokrétû egyházi életrõl David Thomas anglikán lelkész tartott rendkívül érdekes elõadást a számunkra ismeretlen államegyházi és más egyházi szervezetek közös tevékenységérõl.

A konferencia harmadik napján a résztvevõk megtekintették a város nevezetességeit, illetve ellátogattak a szépen felújított Meggyesre – amely Sopron testvérvárosa – és egy tipikus erdélyi szász erõdtemplomba is.

Vasárnap Bence Imre az evangélikusok között, a többi magyar résztvevõ pedig a város különbözõ református gyülekezeteiben szolgált. Ekkor még jobban meglátszott, hogy milyen dinamikus az egyházi élet a városban, a látványos fejlõdésben õk is részt vesznek. Évekkel ezelõtt mintegy tíz gyülekezetre tagolták a valamikori egyet, mindegyikben új templom is épült, ezáltal sokkal aktívabbak, és bizakodással tekintenek a jövõbe.

Koháry Ferenc