Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2008
- 44
- Európa földjének sója
Keresztutak
Hozzászólás a cikkhez
Európa földjének sója
Missziói konferencia Marosvásárhelyen
„Az erdélyi testvérektõl mindig tanulhatunk” – ez a gondolat fogalmazódott
meg a résztvevõkben, amikor hazafelé utaztak Marosvásárhelyrõl. Ebben
az évben került sor elõször Erdélyben a Gesellschaft zur Ausbreitung des
Evangeliums nevû nemzetközi missziói egyesület konferenciájára. A szeptember
18. és 21. között a nemrégiben felújított Bod Péter egészségügyi fõiskola
és diakóniai centrumban tartott összejövetelen egyházunkat Smidéliusz
Zoltán nemespátrói lelkész és felesége, Drobina Erzsébet surdi lelkésznõ, Bence
Imre esperes, valamint e sorok írója képviselte.
A konferencia a Keresztény kisebbségek –
Európa földjének sója címet viselte. Jobb
helyszínt nem is lehetett volna találni
ennek a kifejtésére. Ötvös József református
esperes képekkel illusztrált elõadásában
részletesen bemutatta a székelyek
életét, szokásait, jó alapot adva a késõbbi
elõadásokhoz és gyülekezeti szolgálatokhoz.
Wolfgang Lahoda regensburgi igazgató
lelkész Többség és kisebbség a Biblia fényében
címmel tartott bevezetõ teológiai elõadást,
amelyet csoportos megbeszélés
követett. Ezután a konferenciázók megismerhették
az úgynevezett augsburgi
modellt; Frank Witzel lelkész bemutatta a
belvárosi missziói centrum hatásos és
egyben hasznos munkáját.
Másnap reggel Bence Imre tartott áhítatot.
Ezután Friedhelm Hans lelkész bemutatta
a kisebbségeket segítõ pfalzi
Gustav-Adolf-Werk több országra kiterjedõ
tevékenységét. A Londonban és
környékén folyó sokrétû egyházi életrõl
David Thomas anglikán lelkész tartott
rendkívül érdekes elõadást a számunkra
ismeretlen államegyházi és más egyházi
szervezetek közös tevékenységérõl.
A konferencia harmadik napján a
résztvevõk megtekintették a város nevezetességeit,
illetve ellátogattak a szépen
felújított Meggyesre – amely Sopron
testvérvárosa – és egy tipikus erdélyi
szász erõdtemplomba is.
Vasárnap Bence Imre az evangélikusok
között, a többi magyar résztvevõ
pedig a város különbözõ református
gyülekezeteiben szolgált. Ekkor még
jobban meglátszott, hogy milyen dinamikus
az egyházi élet a városban, a látványos
fejlõdésben õk is részt vesznek.
Évekkel ezelõtt mintegy tíz gyülekezetre
tagolták a valamikori egyet, mindegyikben
új templom is épült, ezáltal
sokkal aktívabbak, és bizakodással tekintenek
a jövõbe.
Koháry Ferenc
::Nyomtatható változat::
|