Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2008 - 45 - Nemzeti estély Miskolcon

Keresztutak

Nemzeti estély Miskolcon

Minden kezdetnek hosszú elõtörténete van. Volt két neves miskolci lelkész, akik szívükön viselték a város sorsát. Kartal Ernõ katolikus pap, minorita szerzetes, a rend magyar tartományfõnöke és Veczán Pál evangélikus esperes sûrûn találkoztak, hogy keressék az értékelvû politizálás lehetõségeit.

Ernõ atya közismertségét nagy aktivitásának köszönhette. Középiskolás fiúknak kollégiumot szervezett, ezeradagos ingyenkonyhát mûködtetett. Jó tollú szerzõként írásait meg is jelentette a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) miskolci csoportja 2007-ben Mit ér/ír az ember, ha magyar, katolikus és pap? címmel.

Veczán Pál esperes – hivatása gyakorlása mellett – aktívan politizált, önkormányzati képviselõ volt. Az õ érdeme az 1928-ban alapított miskolci evangélikus gimnázium újraindítása 2001-ben. Az évszámból láthatjuk, éppen jókor. Azóta megváltoztak az idõk, megváltoztak a körülmények. „Jó evangélikusként” felejthetetlen karácsonyi és húsvéti koncerteket szervezett a selyemréti katolikus templomban, megszervezte az egyházi kórusok évenkénti találkozóját (az idén a tizenötödik alkalommal örülhettünk az énekszónak), bevezette a népszerû diákpünkösdöt.

A két küldetéses személyiségrõl nevezte el a KÉSZ miskolci csoportja azt a díjat, amelyet immár negyedik éve az októberi forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmával adunk át egy-egy neves miskolci és határon túli közéleti személyiségnek a nemzeti estély keretében. A bronzplakett, amelyet a Kartal–Veczán-díjjal kitüntetett személyek kapnak, önmagában is gyönyörû. Makoldi Sándor Gyula szobrászmûvész készítette. A plaketten a kettõs arckép mellett egy kenyérhez és hegedûhöz is hasonlító címer látható – mindkettõ kedves jelkép a számunkra.

Az idén Mihályi Molnár László volt a határon túli díjazott, aki jelenleg tanár a híres „kassai ipariban”, azaz a Magyar Tannyelvû Középfokú Ipariskola és Kereskedelmi Akadémián, sok neves magyar személyiség fölnevelõ intézményében, de volt már népmûvelõ, iskolaigazgató és parlamenti képviselõ is Prágában két évig. Szepsiben él, három gyermekének és már három unokájának örülve. Az ünnepség alkalmával saját versével köszöntöttük, amelyet Miske László színmûvész adott elõ nagy átéléssel, hiszen õ meg erdélyi református papként kezdte pályafutását, mielõtt a színi mesterségre adta volna a fejét.

A másik kitüntetett dr. Csukás Zoltán miskolci állatorvos volt, aki a rendszerváltás politikai zûrzavarában szervezte a keresztény-keresztyén nemzeti erõk összefogását képviselõként és sok civil szervezet alapítójaként, tagjaként, vezetõjeként.

Mi úgy fogjuk fel ezt a nagy nemzeti ünnepet, hogy akkor, 1956-ban a mi országunknak sikerült elõször eredményesen föllépnie a kommunista rémuralommal szemben. Elzavartuk az ávósokat, kiûztük az oroszokat. Ha rövid idõre is, de újból szabad ország lettünk. Igazi örömünnep ez, amely erõt ad megélni napjaink kudarcát, az elzavart uralkodó osztály visszatértét. A megemlékezõ beszédet Regéczy- Nagy László, a Történelmi Igazságtétel Bizottság elnöke mondta.

Az est hangulatát meghatározta egy igazán neves együttes, a Cardinal Mindszenty kórus föllépése Gergely Péter Pál karnagy vezetésével. Kodály-mûveket adtak elõ, és közben – a sok közül – a strasbourgi bemutatkozó fellépésük képét vetítettük mögéjük a falra.

A sok száz jelenlévõnek jó látni, ahogyan Kartal Ernõ atya öccse és Veczán Pál özvegye, Judit asszony kezet fog a kitüntetettekkel, a szónokkal, jó érezni a közös éneklés erejét.

Reménykedünk.

Mezei István szervezõ (KÉSZ miskolci csoport)