Kultúrkörök
Huszti emlékezés Petrõczi Kata Szidónia sírjánál
![]() |
Díszőrség az emlékoszlopnál |
Az emlékezés október 26-án a huszti református templomban volt, Petrõczi Kata Szidónia nyugvóhelyén. A templom falán emléktábla örökíti meg, hogy ott temették el a református gróf Pekry Lõrinc kuruc tábornokot és evangélikus feleségét, az elsõ jelentõs magyar költõnõt, Petrõczi Kata Szidóniát.
A költõnõ evangélikus voltát az is szemléltette az évfordulós ünnepségen, hogy – Józan Lajos helyi református lelkészen kívül – evangélikus lelkészek is szolgáltak rajta; a Pesti Evangélikus Egyház Deák Téri Gyülekezetének jelenlegi (Smidéliusz Gábor) és két nyugalmazott (Pintér Károly és Zászkaliczky Péter) lelkipásztora. Énekeskönyvünk 350. – a kárpátaljai reformátusok körében ismeretlen – énekét kiosztott lapokról énekelte a gyülekezet: „Elbágyadt lelkeknek, / Szomorú szíveknek / Ki vagy vigasztalója…”
Az istentisztelet után a templomkertben emlékoszlopok leleplezésére került sor. Ezek költségeibõl részt vállalt a Deák téri gyülekezet is.
A Petrõczi Kata Szidónia és férje emlékére állított mellett egy másik kopjafa a huszti születésû Nagy-Iday Éva emlékét örökíti meg, aki Himnuszunk költõjének dédanyja volt. A harmadik kopjafa Bethlen Gábor erdélyi fejedelem és testvére, Bethlen István fõispán emlékét hirdeti. Mindketten jótevõi voltak a huszti gyülekezetnek is. Utóbbi fõispánsága alatt poraiból építette újjá a templomot saját költségén, a fejedelemtõl kapott úrvacsorai kelyhet és kenyértartó tányért pedig mindmáig használja a gyülekezet.
A koszorúk elhelyezésekor megszólalt Bacskai József beregszászi fõkonzul, valamint dr. Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Fõiskola és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke is. Józan Lajos helyi lelkész a kopjafákon szereplõ nevek egykori viselõire emlékezett. Evangélikus részrõl Smidéliusz Gábor lelkész mutatott rá arra, amit Petrõczi Kata Szidóniával kapcsolatban a Karvai Ottó gondnok által elhelyezett koszorúnk szalagja röviden így foglal össze: „Istennek adunk hálát érte.”
Zászkaliczky Péter