Evangélikusok

Dr. Cserháti Sándor 1930. június 21-én született. Gimnáziumi tanulmányait 1941-ig Mohácson, 1941–48 között a ciszterciek pécsi Nagy Lajos Gimnáziumában végezte. Teológiai tanulmányait 1948-ban a Pécsi Tudományegyetem soproni Evangélikus Hittudományi Karán kezdte, majd Budapesten, az idõközben Evangélikus Teológiai Akadémiává átszervezett intézményben 1953-ban fejezte be.

1955–56-ban egyéves belföldi tanulmányi ösztöndíjban részesült, amikor az igehirdetés idõszerû kérdéseit kutathatta. Már lelkészként 1960–64-ben a kecskeméti kertészeti technikum levelezõ szakát is elvégezte.

Hittudományi doktori címet 1973- ban az Evangélikus Teológiai Akadémián szerzett a Krisztusban szeretett világ címmel benyújtott és megvédett munkájával.

1953-ban történt lelkésszé avatása után segédlelkészként szolgált a budapest- fasori, a szegedi, a pécsi, a békéscsabai és a soltvadkerti gyülekezetben. 1960-tól ’68-ig a páhi–kaskantyúi, 1968-tól ’83-ig pedig a szegedi evangélikus gyülekezetben mûködött gyülekezeti lelkészként. 1983-tól 2004-ig, nyugdíjba vonulásáig az Evangélikus Teológiai Akadémián, majd az egyetemi státust visszakapott Evangélikus Hittudományi Egyetemen az Újszövetségi Tanszék tanára és tanszékvezetõje volt. Azóta professor emeritusként segíti a tanszéki munkát.

Az oktatáson túlmenõ szakmai munkássága is számottevõ. Részt vett az új protestáns bibliafordítás elkészítésében (1975) és ennek a fordításnak a revíziójában (1990), majd a Deuterokanonikus bibliai könyvek kiadása számára elkészítette a Salamon bölcsessége fordítását. Megírta Pál apostol filippibeliekhez (1975), kolosséiakhoz és Filemonhoz (1978), galatákhoz (1982) írt levelének magyarázatát. Az õ tollából jelent meg továbbá Pál apostol korinthusiakhoz írt elsõ levelének magyarázata (2008), és a Luther Kiadónál van már a második levél magyarázata is.

Cserháti Sándor Balikó Zoltánnal együtt írt és állított össze egy betegeknek szóló – több kiadást megért – áhítatoskönyvet A megrepedt nádat nem töri el… címmel. Megemlíthetõ még néhány, folyóiratban megjelent nagyobb lélegzetû tanulmánya is: A tudományos bibliakutatás mûhelyébõl (1980), valamint a Felelõsségünk és feladatunk címû a Lelkipásztor szakfolyóiratban látott napvilágot; a Halál az élet szolgálatában a Theologia Zivota címû szlovák nyelvû kiadványban (1989), a Theologie der Diakonie a Heidelbergi Diakóniai Intézet tanulmánykötetében jelent meg (1989); a Prõhle Károly tiszteletére összeállított kötetben pedig Pál apostol és a Q (Logion-) forrás címmel olvasható tõle tanulmány.

Cserháti Sándor megkapta a Magyar Felsõoktatásért emlékplakettet.

Tagja az SNTS (Societas Novi Testamenti Studiorum) nemzetközi újszövetséges társaságnak, a Magyar Bibliatársulat szöveggondozó bizottságának, a Magyar Ókortudományi Társaságnak és a Magyar Patrisztikai Társaságnak.

Három és fél évvel ezelõtt, hetvenötödik születésnapján tanítványai, kollégái, családtagjai és barátai (összesen hetvenöten!) köszöntötték a Hetvenöt korinthusi szó címû kiadványban. Gémes István, az egykori évfolyamtárs, barát és vitapartner az alábbiakat írta: „Tanulmányaink kezdetén elsõ görög Újszövetségünket vehettük át nagy várakozással. S amikor az elsõ karácsonyi szünetrõl visszatértünk, furcsállva vettük észre, hogy Sándor példánya vastagságban a kétszeresére nõtt: barátunk annyi fehér lapot köttetett bele, ahány lapja az eredetinek volt, jegyzetelés és ismeretgyûjtés céljából. Magam akkor »fedeztem« fel ezt az évfolyamtársamat. Talán már akkor kezdett készülni a professzorságra…?”