A hét témája

Az esztergomi bazilika hatalmas oszlopai és lépcsõsora felõl halk muzsikaszót röpít fülembe a szél. Egy fiatalember fújja furulyáját – Mátyás korabeli ruhában, csörgõvel a bokáján. Pénzt dobnak hangszertokjába. Meghajol, megköszöni – magyarul, majd németül. Miután kiderül, hogy a turisták Stuttgartból érkeztek, furulyásunk – a közönség nagy örömére – rázendít Beethoven Örömódájára. Ezután népszerû dallamok váltják egymást hangszerén…

– Az utcazene az a mûfaj, amiben csak pár másodperce van a muzsikusnak arra, hogy bemutassa a tudományát, ráadásul hamar el kell találnia az emberek ízlését. Ezért szoktam egy filmzene után egy népdalt, utána egy klasszikust vagy egy musicalt játszani – avat be a részletekbe Vonka Viktor furulyamûvész. – Ezért játszom két, sõt most már három furulyán is egyszerre. Hivatásomban minden a show-ról szól. Hogy minél gyorsabban minél több embert megfogjunk.

– Egyházi dallamokat is megszólaltat?

– Gyakran játszom például gregoriánt két szólamban, két furulyán. Sok mûvet adok elõ Johann Sebastian Bachtól. Sokak szerint és szerintem is õ a legnagyobb szakrális zeneszerzõ. Minden mûvét Istennek szentelte, és egy hangot sem írt le, míg nem fohászkodott ihletért. A Teremtõ dicsõségére írta egész életmûvét.

– Ezek szerint Ön is az õ dicsõségére játszik…

– Itt áll elõttem szobor alakban egész nap Boldogasszony anyánk, karjában a kis Jézussal. Minden reggel, amikor meglátom õket, hálát adok nekik azért, hogy ilyen boldog életem van. Kérni nem is nagyon szoktam, mert elég, ha kigondolom, amit szeretnék, és megkapom. Hálás vagyok azért is, hogy olyan hivatásom van, amit nem is érzek munkának. Örömmel muzsikálok reggeltõl estig, annak ellenére, hogy fizikailag rendesen igénybe vesz: egész nap állni, furulyázni akár a tûzõ napon jelmezben, harisnyában – nem könnyû. De nincs miért panaszkodnom: egészségemért, tehetségemért és boldog házasságomért is hálás lehetek a Jóistennek.