A hét témája

Bizonyára sokan emlékeznek – még ha nem jutottak is el a koncertekre –, hogy júniusban a Westend City Center bevásárlóközpont tetõteraszáról szólt a dicsõítés Istennek – Istenrõl. A budapesti soul- és gospelfesztivál persze nem az elsõ és egyetlen igazán nagy közönséget megmozgató keresztény zenés rendezvény. László Viktort, az Ez az a nap! elnevezésû program keretében megrendezett dicsõítések és evangélizációk szervezõjét tapasztalatairól kérdeztük.

Osztja-e azt a véleményt, hogy az utcán megszólaló keresztény könnyûzenének világszínvonalon kell megszólalnia ahhoz, hogy az emberek egyáltalán elkezdjenek a tartalomra figyelni?

– Természetesen minõségi dolgokra jobban figyelnek az emberek, de ez senkinek ne vegye el a kedvét a szolgálattól. Az utcai zenélés kemény missziós terület, Magyarországon kevesen merik vállalni az efféle kihívást. Ami fantasztikus hatású tud lenni, az a gyerekelõadás. Legyen bármilyen, meglepõ, hogy mennyire odafigyelnek rá…

– Mi a személyes motivációja, és miért tartja fontosnak, hogy „kivigyék” a terekre Isten üzenetét?

– A fontosság számomra nem kérdés, kell, hogy Isten egyháza láthatóvá váljon. Különben azt hiszik rólunk, hogy beérjük „önképzõkör szinttel”…

– Az Ön által szervezett rendezvények milyen gyümölcsöket teremnek?

– A magvetés biztos formái ezek, de a személyes lelki segélyre is mindig nagy igény van. Rendezvényeinken az emberek közelebb lépnek Istenhez és az egyházhoz. A Westend-tetõn valaki megjegyezte, hogy õ is szeretne egy közösséghez tartozni, mert nem is gondolta volna, hogy ilyen nyitottak a keresztények. Úgy gondolom, minden „világi helyen” – akár az utcán – szervezett megmozdulás igazi misszió.