Élő víz

Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja! (2Kor 6,2)

Szentháromság ünnepe után a 25. héten az Útmutató reggeli s heti igéi az utolsó ítéletrõl és a rá való felkészülésrõl adnak tanítást; mert oda kell állnunk Isten ítélõszéke elé! Luther írja: „Az ítélet napja úgy jön el, hogy örömnap lesz a hívõknek s igaz keresztyéneknek, de rémnap lesz a hitetleneknek és istenteleneknek. Egyet mondok: láss a megtéréshez; mert az ítéletnap nem marad el!” „Add tudtomra, Uram, életem végét, hadd értsem meg, milyen mulandó vagyok!” (Zsolt 39,5; LK) „Bizony, bizony, mondom tinéktek: mind, aki megtartja az én beszédemet, az halált nem lát örökké”, mert „átment a halálból az életbe” – bátorít Jézus (GyLK 702; Jn 5,24b). Az õ földre jöttével „az Isten országa közöttetek van” (Lk 17,21)! Míg el nem jön az Emberfia ítéletnapja, addig tart a kegyelmi idõ, s ez mindazoknak az üdvösség napjává lehet, akik megtérnek hozzá. Az Úr Jézus dicsõséges visszajövetelének napja titok; egy idõben lesz látható mindenek számára, mint a villámlás. De követõi számára nem titok, hogy „akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk” (Róm 14,8). „Nektek megadatott az Isten országának titka” – mondta tanítványainak az Úr (Mk 4,11), s megmagyarázta a magvetõ példázatát (lásd Mk 4,1–9!). Isten igéjét tisztán s igazán hirdette az 525 éve (1483. november 10-én) Eislebenben született Luther Márton. Számára a Szentírás központja „egyedül Krisztus” volt! Ezt meg is vallotta a wormsi birodalmi gyûlésen: „Ha csak a Szentírás bizonyosságával vagy világos észokokkal meg nem gyõznek, lelkiismeretem Isten igéjének foglya, semmit vissza nem vonhatok, és nem is akarok. Itt állok, másként nem tehetek!” (Konfirmációi káté) Reformátorunk névünnepén Jézus a nagy megpróbáltatás idejérõl tanít: „…királyok elé állítanak énértem, bizonyságul nekik.” De „nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szentlélek”. S „aki mindvégig kitart, az üdvözül” (Mk 13,9.11.13)! Nemcsak a zsidóknak íródott ez a figyelmeztetés, de az „ágostai hitvallású, evangélikus-lutheránus”, mai keresztényeknek is: „Ne feledkezzetek meg vezetõitekrõl, akik az Isten igéjét hirdették nektek. (…) Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezettetni.” (Zsid 13,7–9) János óv az Antikrisztustól s tévtanításától: maradjunk meg Krisztusban! Ha „megmaradtok ti is a Fiúban és az Atyában”, tiétek lesz az ígéret, „az örök élet” (1Jn 2,24.25). A Miatyánk három kérésének (Mt 6,10.13) teljesítésére gyakorlati példát láthatunk a Gecsemáné-kertben történtekre figyelve. Isten királysága eljöttének elõfeltétele Jézus kereszthalála; „…ez a pohár…” – „…legyen meg a te akaratod.” – „Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek…” (Mt 26,42b.41a) Az Emberfia eljövetelének idejét csak az Atya tudja; a mi dolgunk a vigyázás! Jézus négyszer mondja: „Vigyázzatok, legyetek ébren, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idõ!” (Mk 13,33) Vigyázzatok, ezt kiáltják az õrállók: „Jön az Úr, sugártól fényes… / Jöjj, Jézus, drága kincs… / Üdv, hozsánna!” (EÉ 493,2)

Garai András