Oratio oecumenica

Mennyei Édesatyánk, megindult lélekkel visszük eléd most könyörgésünket! Barátaink elvesztették házukat, gyülekezeti testvérek elvesztették munkájukat. A szomszédban élõ idõsebb házaspár elvesztette minden eddigi megtakarítását. Úgy tûnik, most mindenki veszít valamit, és alapjaiban rázkódik meg az életünk. Ez félelemmel tölt el bennünket. Milliók sorsa vált bizonytalanná az egész világon. Mindenhol csak ezt hallani: válság, hiány, nehézség, leépítések, megszorítások. S mi jöhet még ezután? Mindenki nagy odaadással dolgozik, mégis minden megy tönkre, hullik szét, válik értelmetlenné.

Most derül ki, hogy eddig tévúton jártunk? Hogy amiben eddig hittünk, az csak bálvány, szerencse vagy végül is önmagunk?! Hogy szavunk csak jól csengõ, tetszetõs bölcselkedés, de nem hallgattunk rád, Atyánk, mert nem az életrõl, a szabadulásról szólunk?

Pedig te mondtad, hogy ez fog történni, ha nem benned bízunk, ha nem vagyunk engedelmesek. A kapzsiság és a mohóság bemocskolja a szívet. A hazugság, az önzés, az ügyeskedés elszakít tõled, Urunk. Igazad volt.

Nekünk pedig nem volt igazunk, amikor azt költöttük, ami nem a miénk. Nem volt igazunk, amikor nem vettük komolyan igédet. Nem volt igazunk, amikor elfordultunk az éhezõtõl, a szomjazótól, hátat fordítottunk a szükséget szenvedõnek, és csak magunkra gondoltunk. Amikor nem imádkoztunk.

De mi lesz most? Mert most baj van! Már mi is érezzük. Ki tudnál hozni valami jót ebbõl a fejetlenségbõl?

Persze, hogy tudsz! Te mindig tudsz! Kivezetted a szolgaságból a rabszolga népet is. Romokból építettél föl templomot. Te voltál az, aki viharos hullámokat csendesített el. Ez a rendetlenség a te rendedre vár! A te Lelkedre, szabadítására vár! Ahogyan a mi lelkünk is. Adj nekünk megtérést! Adj nekünk alázatos és engedelmes szívet, mert ezt csak te tudod megadni. Mert a megoldás egyedül te vagy. Bocsáss meg nekünk!

Benned reménykedve imádkozunk nemcsak önmagunkért, hanem egyházi vezetõinkért is. Adj nekik látást és bátorságot, hogy tetszésed szerint merjék vezetni népedet! Kérünk világi vezetõinkért: adj nekik megtérést, hogy belátva a te igazságodat tudják kormányozni nemzetünket. Fordítsd el figyelmünket önmagunkról, hogy jobban odafigyelhessünk a ránk bízottakra. Tekints betegeinkre és a szomorkodókra, hogy benned reménykedve erõsödhessenek meg.

Így visszük eléd minden gondolatunkat, mert megígérted, hogy nem hagyod el népedet, hanem megõrzöd a világ végezetéig, amikor elhozod országodat, melyet a téged szeretõknek készítettél szent Fiad, Jézus Krisztus által. Ámen.