Élő víz

A B I B L I A É V E

Péter elsõ levele eligazítást ad azoknak a korai keresztényeknek, akiket igaztalan vádak érnek pogány környezetük részérõl. A szerzõ abban segíti a címzetteket, hogy megértsék, kik is õk valójában, miben különböznek a körülöttük élõktõl, és miért éri õket annyi támadás.

Péter szerint a Krisztus-követõk valójában jövevények, akiknek ez a világ csak átmeneti állomáshelyük, miközben Isten vezetésével valódi otthonuk, a menny felé tartanak: „…mint Atyátokat hívjátok õt segítségül (…), félelemmel töltsétek el jövevénységetek idejét, tudván, hogy nem veszendõ dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplõtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.” (1,17–19)

Ez a „jövevénység” persze Péter szerint nem azt jelenti, hogy a keresztények figyelmen kívül hagyhatják az õket körülvevõ világ szabályrendszerét. Éppen ellenkezõleg: a világ, ideiglenes otthonuk követelményeit nem „alul”, hanem éppenséggel „felül” kell teljesíteniük. Bár nem szabad hagyniuk magukat megfélemlíteni igaztalan vádaskodásoktól, szenvedéseik közepette is olyan magatartást kell tanúsítaniuk, hogy ne szolgáltassanak okot pogány környezetüknek a rosszindulatú ellenségeskedésre. Becsületes életükkel és tisztességükkel tudják ugyanis a legjobban elhallgattatni a rágalmazókat: „Ezt pedig szelíden és tisztelettudóan, jó lelkiismerettel tegyétek, hogy amivel rágalmaznak titeket, abban megszégyenüljenek azok, akik gyalázzák a ti Krisztusban való jó magatartásotokat. Mert jobb jót, mint gonoszt cselekedve szenvedni, ha ez az Isten akarata.” (3,16–17)

A családi élet modern kori válságának okai között egyértelmûen felfedezhetjük a férfi és nõi szerepek válságát. A külvilág kihívásai miatt viharokat és boldogtalanságokat átélõ családok mögött általában olyan férjeket találunk, akik nem felelnek meg feleségük elvárásainak, és olyan feleségeket, akik felé a férjük nem fordul figyelemmel és megértéssel. Péter levele ebben a tekintetben is kincsesbánya azoknak, akik szeretnének helytállni az emberi élet eme legfontosabb területén.

A feleségeket így tanítja: „…ti, asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, hogy ha közülük egyesek nem engedelmeskednek az igének, feleségük magaviselete szavak nélkül is nyerje meg õket, felfigyelve istenfélõ és tiszta életetekre. Ne a külsõ dísz legyen a ti ékességetek, ne a hajfonogatás, arany ékszerek felrakása vagy különféle ruhák felöltése, hanem a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes az Isten elõtt.” (3,1–4)

A férjeknek adott tanács ma is nagyon elgondolkodtató, ókori, patriarchális társadalmi közegében pedig egyenesen forradalmian újnak tekinthetõ: „…ti, férfiak is megértõen éljetek együtt feleségetekkel, mint a gyengébb féllel, adjátok meg nekik a tiszteletet mint örököstársaitoknak is az élet kegyelmében, hogy a ti imádkozásotok ne ütközzék akadályba.” (3,7)

Magyar Bibliatársulat