Oratio oecumenica

Istenünk, az egyházi esztendõ utolsó vasárnapján jövünk eléd imádságunkkal. A természet is az elmúlásról beszél nekünk, a rövidülõ napok, a korán reánk köszöntõ esték borongóssá teszik hangulatunkat. Sokunkon erõt vesz a rossz hangulat, sokan szenvednek a depressziótól. Körülményeink is csüggesztenek, a gazdasági válság, a romló anyagi viszonyok, a társadalmi feszültségek, személyes életünk gondjai reánk nehezednek. Hová mehetnénk, ha nem tehozzád, hiszen örök élet beszéde van nálad! Ezért most bizalommal mondjuk el neked mindazt, ami ezen a vasárnapon szívünket terheli, és hittel kérünk, hogy hallgass meg minket Fiadért, Jézus Krisztusért!

Kérünk egyházadért, az egész kereszténységért. Add meg neki, hogy hite a feltámadt Krisztuson nyugodjon, tisztítsd meg a csak emberi próbálkozásoktól! Nyisd meg követõid szemét, hogy ott is meglássanak téged, ahol emberileg csak kudarcot látnak! Adj kitartást, hûséget igéd hirdetõinek, különösen ott, ahol nehéz körülmények között szolgálnak!

Gyülekezetünk tagjaiért is imádkozunk, hogy példamutató hittel tanúskodjanak rólad, és szereteted továbbadói legyenek családjuk, munkatársaik, barátaik között. Növeld gyülekezetünket létszámban, lelki gazdagságban, kegyelmi ajándékaidban! Kérünk a lelkészekért, a püspökökért, az egyház vezetõiért, adj nekik bölcsességet néped irányítására!

Ne engedd elfelejtenünk, hogy a bûn rontásától szenvedõ világ sóvárogva várja fiaid megjelenését! Áldj meg minden jó szándékot, amely a világ élhetõvé formálására törekszik. Gátolj meg minden önzõ, romboló, a másik embert és a természetet kizsákmányoló magatartást. Hadd ismerjük fel a másik emberben a te gyermekedet és a mi testvérünket! Adj olyan politikusokat, akik békére és a reájuk bízott emberek javára törekszenek!

Tudjuk, Urunk, hogy nem vagyunk képesek bûn nélkül élni, és ezért mindig lesz gond, szenvedés, betegség és halál. De kérünk, hogy légy irgalmas! Adj a betegeknek türelmet és gyógyulást, a szenvedõknek lelki erõt és reménységet, és mindnyájunknak add meg azt a békességet, hogy semmi sem választhat el minket a te szeretetedtõl.

Ezen a vasárnapon köztünk vannak azok, akik az elmúlt egyházi évben veszítették el valamelyik szerettüket. Még fájó a seb, még friss a gyász. Õértük is kérünk: add meg nekik, hogy az örök élet reménysége legyen erõsebb a halál rideg tényénél! Ma is azt üzented igéddel, hogy új eget és új földet teremtesz, és a régiek nem is jutnak majd eszünkbe. Fiad, Jézus Krisztus feltámasztásával elkezdted valóra váltani ígéretedet, és õbenne elcsendesedik szívünk fájdalma. Nem a mulandóra, hanem az eljövendõre nézünk, a halottak feltámadására és a te országodra, és vágyakozva kérünk, jöjj el hamarosan! Ámen.