Egyházunk egy-két hete

Kerek jubileumhoz érkezett a Budapest- Angyalföldi Evangélikus Egyházközség: 1938-ban felszentelt templomuk hetvenedik születésnapja alkalmából rendeztek hálaadó istentisztelet november 16-án. Az angyalföldi evangélikusok ünnepi alkalmán Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke végezte az igehirdetés szolgálatát.

A Sándy Gyula egyetemi tanár által tervezett templomnak az emmausi tanítványok történetét ábrázoló oltárképét 1943-ban szentelték fel. Ez a hatvanöt éves évforduló is hálaadásra adott okot az ünnepi istentiszteleten, amelynek liturgiai szolgálatát Gyõri Gábor, a Pesti Egyházmegye esperese és Kendeh György angyalföldi lelkész végezte.

Gáncs Péter püspök Jer 8,4–13 alapján mondott igehirdetése elején felhívta a figyelmet arra, hogy a reménység vasárnapjára elõírt „ünneprontó” alapige végén – „…sorsukra hagyom õket” – nem mondhatunk áment, mert annak máskor kell elhangzania, amikor a reménység áll az istentisztelet fókuszpontjában. A reményvesztettség állapotában azonban Mesterünk szól hozzánk, és reménységgel tölt el bennünket, ahogy a két elcsüggedt emmausi tanítvány szívét is átforrósította. Az evangélium üzenetébõl tudjuk: nem igaz, hogy Isten magunkra hagyott minket meddõ és terméketlen életünkben. Bár látszólag lefelé megyünk, fogyunk és sorvadunk, szürkület és alkonyat vesz körül bennünket, az emmausi tanítványok példájával arra biztat Urunk, hogy ilyen körülmények között is induljunk el az úton.

A templom hetvenéves fennállása is táplálja abbéli reményünket, hogy Urunk ma is velünk van, és velünk is marad az emmausi országúton, életünk vándorútján.

Az istentisztelet után Kendeh György röviden összefoglalta a templom történetét. Radosné Lengyel Anna egyházkerületi felügyelõ a Déli Egyházkerület nevében köszöntötte az ünneplõ angyalföldi gyülekezetet, Gyõri Gábor esperes pedig a Pesti Egyházmegye képviseletében mondta el üdvözlõ szavait.

– Petri –