Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2008 - 47 - Az Evangélikus Szolidaritási Alap indulása elé

A hét témája

Az Evangélikus Szolidaritási Alap indulása elé

Talán minden olvasó számára evidens, mégis innen kell kezdenünk a lelkészek idõskori helyzetérõl való gondolkodást: irántuk viselt felelõsségünk nem szûnik meg aktív szolgálatban állásuk végeztével. Õk, akik egész életüket az ige és az egyház szolgálatára tették fel, érdemesek arra, hogy egész életükben gondoskodjunk róluk. Ez a gondolat vezérelte az egyházat, amikor nagyon régen létrehozott és azóta is mûködtet valamilyen nyugdíjintézetet. A formát persze mindig modernizálni kell, hiszen a világ és benne a lehetõségek folyamatosan változnak.

Az elõkészületek

Az 1966. évi törvénykönyv hatályon kívül helyezése, 1997 óta ez a terület szabályozatlan volt. (Abban is csak két rövid utalás szólt errõl a tevékenységrõl.) A lelkészek pusztán a szokásjog alapján fizettek tíz százalék járulékot a nyugdíjosztály kasszájába. A befizetéseket az egyház országos költségvetése közel kétszeres mértékben kiegészítette. A helyzet tehát szabályozatlan, ebbõl következõen nehezen átlátható volt.

Jól döntött ezért a zsinat, amikor úgy határozott, hogy a lelkészek idõskori anyagi biztonságának kérdését törvényi szinten kívánja szabályozni. Egy demokratikus rendszerben alapszabály, hogy követelést elõírni és kötelezettséget vállalni csak a jogszabályok legmagasabb szintjén lehet.

A helyzet és a lehetõségek elemzésére, a szabályozási javaslat elkészítésére e sorok írója kapott megbízást az országos elnökség egyetértésével. Célul tûztük ki egy átlátható és hatékony rendszer kialakítását, amelyben világosak és rögzítettek a kötelezettségek, amelyben jól látszik, hogy milyen élethelyzetben mire számíthatnak a lelkészek.

Tervezés és döntéshozatal

Fel kellett mérni, hogy mi vonatkozik az állami szabályozásból a lelkészekre. Talán nem mindenki tudja, hogy az egyházak minden lelkész után megfizetik az állami társadalombiztosítási kasszába a mindenkori minimálbér után a szükséges járulékot. Ennek fejében jogosultak a lelkészek is az egészségbiztosítás nem pénzbeni ellátásaira (orvosi és kórházi ellátás, gyógyszerár-kiegészítés), valamint hatvankét éves koruktól állami minimálnyugdíjra.

A felmérés során meg kellett ismerni a nyugdíjosztály helyzetét, az ott mûködõ eljárásokat, az íratlan szabályokat, azt, hogy miként határozzák meg az induló nyugdíjak összegét, mit vesznek figyelembe szolgálati idõnek, mi a nyugdíjemelés mértéke stb. Számos adatot kellett összegyûjteni a lelkészi közösség korösszetételérõl, a nyugdíjcélú bevételekrõl és kiadásokról.

A felmérés eredményei alapján korfaelemzést készítettem, tízéves adatsort vizsgáltam végig a pénzügyi mozgásokról. Fedezetvizsgálatot végeztem, amely azt mutatta ki, hogy az országos lelkészijuttatás- tömegnek mekkora mértéke lett volna képes fedezni a kiadásokat. A kidolgozott adatsorok alapján három különbözõ elképzelt szcenárió (pesszimista, közepes, optimista) alapján harmincéves idõtávra elõre becsültem a várható folyamatokat.

Amikor az adatok és a becslések megmutatták a kereteket, akkor kellett megfogalmazni azokat az elvi szintû kérdéseket, amelyekkel a zsinat elé lehetett állni. Az ezekre kapott válaszok alapján indult el a szabályozás szövegjavaslatának összeállítása, a részletek kidolgozása. A nyugdíjrendszer szabályozása már készen volt, amikor az egyik gazdasági bizottsági ülésen felmerült: egészítsük ki a rendszert a lelkészek számára nem biztosított olyan ellátásokkal is, amelyek megoldatlansága már égetõ problémaként jelentkezik. Betegség és gyermekáldás idejére biztosítsunk pénzbeni ellátást. Így alakult át a tervezett nyugdíjalap szolidaritási alappá, kiegészülve az úgynevezett segélyfedezeti résszel.

A zsinat végül a 2007. novemberi ülésszakán fogadta el a jogszabályt.

A törvény szerkezete

Az Evangélikus Szolidaritási Alapról szóló 2007. évi IV. törvény a 2007. december 20-i Evangélikus Közlönyben jelent meg, de hatályba csak 2009 elején lép. A zsinat a törvényt néhány ponton módosította idén októberben, az alábbiakban az így átformált szabályozást mutatom be.

Elsõként az alap tagságáról, szervezetérõl szól. A törvény meghatározza a tagság fajtáit, keletkezését, megszûnését, szól a döntéshozatalról. Az alap rendes tagjai a lelkészek, befizetõ tagjai pedig az õket szolgálatba állító szervezetek, azaz az egyházközségek és az intézmények.

A második fõ rész a bevételek szabályozása. A törvény kimondja, hogy a fõ bevételi forrás a rendes és a befizetõ tagok által fizetendõ járulék. Meghatározza a jogszabály a járulék alapját (pénzbeni és természetbeni jövedelem, hitoktatói díj, központi alap juttatása); ezek mellett a jövõben lehetõség lesz a járulékfizetés alapját szélesíteni, ha a lelkész és a gyülekezet ezt együtt önként vállalja. Szó van még itt a tagság szüneteltetésének lehetõségérõl, az egyházi garancia biztosításáról, valamint egyéb bevételi lehetõségekrõl.

A törvény legterjedelmesebb szakasza a kiadásokat szabályozza. A fõ kiadási jogcímek: a nyugdíj-kiegészítés, az özvegyi ellátás, az árvaellátás, valamint a betegség, a gyerekáldás idejére járó segély, továbbá az elõrehozott nyugdíjként funkcionáló nyugdíjpótló segély. A törvény szabályozza a jogosultság részleteit, meghatározza a számítási módokat, biztosítja az ellátások értékállóságának megõrzését.

A negyedik nagy kérdéskör az általános kiadási szabályok meghatározása. Itt van szó a méltányossági kifizetésekrõl, a 13. havi ellátások lehetõségérõl, az állami kötelezettségek átvállalásáról és az elszámolható költségek körének szigorú körülhatárolásáról.

Végezetül egyéb részleteket rögzít a törvény: a nyilvántartás, a beszámolás, a vagyonkezelés, a követeléskezelés, a tervkészítés és az átmenet szabályait.

Lényeges részletek

Tekintsük át most az új szabályozás lényeges részleteit.

Pontosan rögzítve vannak a kötelezettségek és a követelések, az alkalmazandó szabályok, valamint a felelõsségi körök. Sikerült egy átláthatóan mûködõ rendszert kialakítani, amely – reményeim szerint – hosszú távon kiérdemli majd a lelkészek és az egyház népének bizalmát.

A lelkészek induló nyugdíjának meghatározásakor csak a megfizetett idõszak fog számítani. Nem lehet szolgálati idõnek tekinteni azokat az éveket, amelyekben az elõírt járulékokat nem fizették be.

A rendszer életpályanyugdíjra épül, azaz a nyugdíjak kiszámításakor az összes szolgálati év jövedelme azonos súllyal veendõ számításba.

Nem egyéni számlákat vezetünk az alap tagjainak, hanem klasszikus felosztó- kirovó típusú rendszert alakítottunk ki. Ez azt jelenti, hogy amit az alapba egy idõszakban a lelkészek és a gyülekezetek befizetnek, azt lehet a nyugdíjasoknak kifizetni.

A két részterület, a nyugdíj-kiegészítési és a segélyfedezeti részalap szigorúan szét van választva, a kettõ között a keresztfinanszírozás kizárt. Ezért az egyik terület esetleges túlköltekezése nem veszélyeztetheti a másik terület kifizetési kötelezettségeinek teljesítését.

Az alap indulásával egy idõben megszûnik az amúgy is igazságtalan arányok alapján eddig fizetendõ közegyházi járulék.

A számítások és a korántsem legoptimistább jövõkép alapján hozott becslések eredménye az lett, hogy a teljes lelkészijövedelem- tömegre vetített 22%-os járulék a nyugdíj-kiegészítés, 8% pedig a segélyfedezeti terület kiadásait nagy valószínûséggel fedezni tudja. A 30% költségviselõkre való leosztása a zsinat döntése volt. Ennek értelmében a 30% egyik felét a lelkészek fizetik, a másik felét pedig az õket szolgálatba állító egyházközségek, intézmények állják. Átmeneti szabályként került a törvénybe, hogy az egyházközségi rész teljesen csak négy év alatt érendõ el, azaz 2009-ben 6%, 2010- ben 9%, 2011-ben 12%, 2012-tõl 15% fizetendõ.

Az indulás elõkészítése

Az induláshoz elvégzendõ feladatok felmérése után a leglényegesebb elõkészítõ lépés volt, hogy augusztus elején munkába állt az a munkatárs, akinek kiemelkedõen fontos szerepe van az alap elindításában és majdani adminisztrálásában.

Idén októberben a zsinat két lényeges kiegészítést fogadott el a törvényhez: az egyik, hogy egyéb jogcímen (például kistelepülési támogatással) bõvíthetõ a járulékfizetés alapja; a másik, hogy a teológiai tanulmányok, illetve a felvételt követõ katonai és polgári szolgálat idejét szolgálati idõnek kell tekinteni.

Elkezdõdött a lelkészek eddigi befizetéseit nyilvántartó kartonrendszer feldolgozása és számítógépes adatrögzítése. Ennek eredményeként minden lelkész kap majd egy adategyeztetõt, amely kinek-kinek a majdani nyugdíjszámítása alapadatait fogja tartalmazni.

Gyakori kérdések és felvetések

Mi után kell megfizetni majd a járulékot? A járulékfizetés alapja a lelkész jövedelme, amelyet a bevallásnyomtatványon öt sorra bontva kell bevallani: pénzbeni és természetbeni jövedelem, hitoktatási díj, a központi alapból származó ellátás, egyéb jövedelem. A rendszer bevallásra alapul, azt kell befizetni, amit a bevalláson szerepeltet az egyházközség. A bevallást a képviseletre jogosultaknak kell aláírniuk.

Hogyan kell figyelembe venni a lakhatás költségeit? A lelkészlakás használata és a gyülekezet által fizetett rezsije természetbeni jövedelem. Az alap vezetõsége rezsivel együtt a lakhatásnak mint természetbeni jövedelemnek az értékét 250 Ft/m2/hónap értékben határozta meg. Ha egy lelkész a rezsit részben vagy egészben saját maga fizeti, akkor lehetõség lesz ennek az összegnek az arányos csökkentésére.

Milyen gyakran kell fizetni? A bevallásokat beküldeni és a járulékot befizetni a negyedévet követõ hónap 12-ig kell, azaz elõször 2009. április 12-ig.

Kell-e járulékot fizetni a kazuális szolgálatokért kapott stólapénz után? Azon összegek után kell járulékot fizetni, amelyek a bevallásban szerepelnek. Ha az egyéb jövedelmek közé ezt beállítják, akkor a befizetést is teljesíteni kell. A majdani nyugdíjszámításkor azonban csak a befizetéssel fedezett jövedelmeket lehet figyelembe venni.

A járulék megfizetését is a gyülekezeti tagoktól érkezõ három forrás (egyházfenntartás, adomány, perselypénz) terhére kell-e kalkulálni, amelyek a lelkészek számára személyijövedelemadó- mentes jövedelmet biztosíthatnak? A gyülekezetet terhelõ járulékrészt nem, ez a korlát csak a jövedelemre vonatkozik.

Nem kellett volna-e a szolidaritási alapot a központi lelkészfizetés rendszerével együtt indítani? A központi lelkészfizetésre irányuló javaslat egyszer már elbukott – éppen a lelkészek egy részének ellenállásán. Az alap mûködése szempontjából mindegy, hogy a járulék megfizetése honnan érkezik.

Miért nem bízzuk profi szervezetekre (például biztosítókra) a nyugdíjak biztosítását? A piaci biztosítók általában felülrõl számított 40–90%-os haszonnal dolgoznak. Ezt megtakarítva úgy kalkuláltuk a rendszert, hogy a lehetõ legolcsóbb legyen.

Mi lesz azokkal a kis gyülekezetekkel, amelyek nem tudják megfizetni a rájuk esõ járulékot? Ez alapvetõen egyházkormányzati kérdés. Én magam örülnék annak, ha kialakulna egyházunkban egy normatív segélyezési rendszer. Ha ennek elõmozdításához az alap indulása hozzájárul, akkor az üdvözlendõ. Meggyõzõdésem, hogy senkinek sem szabad elengedni a kezét. Ugyanakkor azt sem hallgathatom el, hogy a lelkészek anyagi körülményeinek biztosítása alapvetõen gyülekezeti feladat. Meg kell keresni, nincsenek- e még tartalékok. Valóban reális- e például évi ezer forinttal részt vállalni egy gyülekezet és az egyház fenntartásában?

Felkészült-e már egyházunk a rendszer bevezetésére? Az ügy legalább három éve folyamatosan szerepel a zsinat napirendjén. A törvény tavaly megjelent. Ez az idõ elegendõ lehetett volna a gondolkodásra, felkészülésre. Sokan mégis csak most kezdik érzékelni, hogy mivel jár az indulás. Meggyõzõdésem, hogy amikor a zsinat egyhangúlag elfogadta a törvényt, akkor annak minden tagja Isten és a gyülekezetek elõtt vállalt felelõsséggel élt szavazati jogával.

Napjaink pénzügyi válsága nem ront-e a bevezetés körülményein? Biztosan többeket érint negatívan a pénzügyi krízis. Ugyanakkor abban még az elemzõk sem tudnak egyetérteni, hogy melyik makrogazdasági mutatót milyen irányban változtatja meg a válság. Az ország nehezedõ helyzete viszont az országos egyház gazdasági körülményeit is ronthatja. Ekkor viszont ki máshoz lehet fordulni, ha nem hozzánk, az igébõl élõ egyháztagokhoz?

Ifj. Zászkaliczky Pál