Élő víz

Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva. (Lk 12,35)

Szentháromság ünnepe után a 27., az utolsó héten az Útmutató reggeli és heti igéi vigyázásra szólítanak fel, és az eljövendõ örök életre irányítják tekintetünket. Az örökkévalóság ünnepén várjuk az örök élet Fejedelmét, aki mindent újjáteremt! Mindenkor hihetem a feltámadást, az örök életet! „Uram, szereteted az égig ér. Életre kelnek halottaid! Ébredjetek és ujjongjatok!” (Zsolt 36,6; Ézs 26,19; LK) És „akik könnyhullajtással vetettek, ujjongva arassanak” (GyLK 760)! Az Emberfiának napja a võlegény eljövetelével kezdõdik – ezt felkészülten kell várnunk. Megtérésünk s újjászületésünk során ingyen kegyelembõl elnyertük a Szentlélek ajándékát is; ezt nem lehet megvenni, mint az olajat! Ám csak az jut be az örökké tartó menyegzõre, aki az Atya-Fiú Lelke által elmondhatja: „…Krisztus él bennem…” (Gal 2,20) „Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!” (Mt 25,13) Luther minderrõl így ír: „Aki útra készül, testhezálló öltözetre van szüksége. Így értendõ Krisztus szava: jól felkészüljetek! Ez az, hogy: derekunk legyen felövezve, mikor a Võlegényt várjuk!” A trónuson ülõ örök Vagyok – aki a kezdet és a vég – mondta: „Íme, újjáteremtek mindent.” Aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia, az gyõz, „és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz” – mondja az Úr (Jel 21,5.7). Az Isten embere nem mehetett be az ígéret földjére, de részese lett Ura örökkévaló országának, aki „eltemette õt a völgyben (…). Százhúsz éves volt Mózes, amikor meghalt…” (5Móz 34,6.7) „…én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, mutassátok hát meg, hogy szentek vagytok!” (3Móz 11,44a) Péter hozzáfûzi bátorításul: „…teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok.” (1Pt 1,13) Belé vetett hitünk és reményünk alapja ez: Krisztus vérén váltattunk meg. Pál szerint Jézus személye és munkája az alapja a mi örökkévaló életünknek. A kérdés csak az, hogy a mi Jézusért végzett munkánk kiállja-e az ítélet tûzpróbáját… „Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat fog kapni…” (1Kor 3,14) A bûnös a Krisztusba vetett hite és Isten kegyelme – nem pedig a „tisztítótûz” – által menekül meg! „Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek…” (Mt 26,41) Jézus ezt nem csak alvó tanítványainak és az öt balga szûznek tanácsolja Pál által: „Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek…” (Kol 4,2) Krisztus titka a kereszten „leplezõdött le”, mikor az Úr Jézus „kilehelte lelkét. És íme, a templom kárpitja felülrõl az aljáig kettéhasadt…” És aki csak hiszi és vallja: „Bizony, Isten Fia volt ez!”, bemegy a szent városba (Mt 27,50–51.54). Az egyházi év utolsó napján onnan küldi helyszíni tudósítását János. Egy angyal „elvitt engem lélekben (…), és megmutatta nekem a szent várost (…), amely az Istentõl, a mennybõl szállt alá. (…) Tisztátalanok pedig nem jutnak be oda (…), hanem csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.” (Jel 21,10.27) „Uram, ó, add (…), / Elérjek hozzád, / S te fényes orcád / Hadd lássam én!” (EÉ 525,1) Úgy legyen!

Garai András