Egyházunk egy-két hete

Kövek zsoltára címmel erdélyi költõk verseibõl összeállított mûsorral lepte meg a dunaföldvári evangélikus gyülekezetet múlt szombaton a szomszédos városból érkezett Szín-Pódium Társulat, s legjobban talán az elõadómûvész házaspárt lepte meg, mennyire alkalomhoz illõ programot választottak.

Összeállításuk szinte rímelt a hálaadó istentisztelet vendég igehirdetõjének prédikációjára. Lupták György esperes 1Pt 2,5 alapján közvetítette az apostol levélbeli óhaját: „…ti magatok is mint élõ kövek épüljetek fel lelki házzá…” Maroknyi közösség ünneplõ tagjaihoz szólt az üzenet, hiszen az 1827-ben alakult Dunaföldvári Evangélikus Egyházközség lélekszámát tekintve a Bács-Kiskun Egyházmegye legkisebb gyülekezete. Bár Molnár Iván beosztott lelkész személyében helyben lakó pásztor gondozza a jelenleg is csupán negyvenvalahány aktív tagot számláló közösséget, igazi különlegességnek az a tény számít, hogy alighanem épp a dunaföldvári az egyházmegye legszebb, legjobb állapotban lévõ temploma… Az elmúlt tíz-tizenkét évben mintegy tíz-tizenkét millió forint összköltséggel újult meg a helybéli lutheránusok lelki otthona, és november 15-én délután ennek a – lényegében két ütemben zajlott – építkezésnek a befejezését ünnepelték. Mint Weisz József ismertetésébõl kitûnt, az eredetileg 1903-ban épült templom felújítási költségeinek mintegy kétharmadát az Amerikai Egyesült Államokban élõ evangélikusok adományai fedezték. Azt a volt presbiter ugyan szerényen elhallgatta, hogy e gyûjtés elindítója és szervezõje Akron városában (Ohio) élõ sógora, a Földvárról elszármazott Wiandt János volt, ám a hálaadó istentisztelet résztvevõinek többsége tudván tudhatta, hogy templomuk tengerentúl „észrevett” tornya a jövõben csak akkor fog látszani odafentrõl is, ha alatta tovább épül a lelki ház is – élõ kövekbõl.

T. Pintér Károly felvétele