Egy kétgyermekes család egy fõre számolt létminimuma a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb felmérése szerint jelenleg 48 ezer forint. Ha a részleteket nézzük, akkor a jelentés elárulja, hogy a családok bevételeit és kiadásait rögzítõ felmérés, vagyis az úgynevezett háztartási naplók tanúsága szerint egy átlagos família bevételének 23,9 százalékát költi élelmiszerre. A lakásokhoz kötõdõ szolgáltatások, vagyis a víz, a villany és a gáz a bevételek további 21,6 százalékát viszi el. Összehasonlításképpen: 2000-ben ez az arány még csak 18,5 százalék volt. Ehhez hasonlóan az utóbbi idõben a közlekedésre fordított kiadások aránya is növekedett a családi büdzsében, hiszen amíg manapság a bevételek 11,9 százalékát fordítja erre a célra egy átlag família, addig 2000-ben ez a tétel még csak 10,6 százalékkal apasztotta a pénztárcát.

A KSH felmérésébõl kiderült: a magyar népesség legszegényebb egytizede jövedelmének harmadát költi élelmiszerre, míg a leggazdagabb egytized ennek csak a felét. Lakásfelszerelésre ezzel szemben a szegények csupán a jövedelmük 3,5 százalékát fordítják, míg a gazdagok 5,7 százalékot. Az élelmiszerkiadások mögött amúgy minõségi eltérések is tapasztalhatók. A közbeszédben egyszerûen csak „felsõ tízezerként” emlegetett gazdag egytized harmadával kevesebb kenyeret és másfélszer annyi péksüteményt eszik, mint a legszegényebb egytized. Ugyanakkor tejbõl és tejtermékbõl, valamint friss gyümölcsbõl több mint háromszor annyit fogyasztanak a gazdagok, mint a szegények.

A KSH adatai azt is elárulták, hogy a legszegényebbek jövedelmének 48 százaléka származik munkából, 52 százaléka ugyanis társadalmi jövedelem, vagyis segély, illetve valamilyen juttatás. A leggazdagabbak jövedelmének azonban a nyolctizede munkából származik – legalábbis a KSH adatai errõl árulkodnak.

Jezsó Ákos