Élő víz
Péter második levele – bûn
Ez a levél feltehetõen az utolsó irat, amelyet felvettek az Újszövetségbe. Nagyon sok tartalmi-irodalmi hasonlóságot mutat Júdás levelével, és ez számtalan elmélet megalkotására indította a bibliakutatókat: melyik levél íródhatott elõbb? Melyik levélíró használhatta fel a másik gondolatait?…
Szabad-e vétkeznünk?
Sokak szerint Péter második levele magán hordozza annak a korszaknak a nyomait, amelyet a gnoszticizmus jellemzett. Azt persze nem tudhatjuk teljes bizonyossággal, hogy valóban gnosztikus tévtanítókról van-e szó, de az bizonyos, hogy Péter – hasonlóan Júdás levelének szerzõjéhez – nagyon komolyan veszi a tévtanítók jelentette fenyegetést.
Ezek az emberek azt a sokak számára vonzónak tûnõ üzenetet hirdették, hogy a keresztényeknek semmi szükségük mindarra, amit az egyház „életszentségnek” nevez. Az igazán „spirituális” ember számára ugyanis a testi dolgok és így a test bûnei is érdektelenek. Nem kell velük túl sokat foglalkozni, mert elterelik a figyelmet az igazán fontos lelki dolgokról. Szerintük Isten így is, úgy is kegyelmes, és végtelen irgalmából szükségképpen megbocsát az embernek.
Ezzel a tévtanítással már Pál apostol is vívódott a Római levélben, de úgy tûnik, hogy Péternek – évtizedekkel késõbb is – ébren kell tartania Pál felháborodását: e tévtanítók „üres, fellengzõs szólamokat hangoztatva testi vágyaik kiélésére csábítják feslett életükkel azokat, akik nemrégen szakadtak el a tévelygésben élõktõl. Szabadságot ígérnek nekik, bár maguk a romlottság szolgái, mert mindenki rabja lesz annak, ami legyõzte.” (2,18–19)
Péter emlékeztet kollégájának, Pálnak a tanítására: azok, akik úgy vétkeznek, hogy közben tagadják vagy lebecsülik a bûn rabságban tartó erejét, valójában annyit árulnak el önmagukról, hogy szerencsétlen rabszolgák. Az igazi szabadság az, amikor a Krisztus által már megszabadított ember szabaddá válik arra is, hogy ne a bûnöket, hanem a jó cselekedeteket keresse: „Ti tehát, szeretteim, mivel elõre tudjátok ezt, vigyázzatok, hogy az elvetemültek tévelygései el ne sodorjanak, és saját biztos meggyõzõdéseteket el ne veszítsétek. Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítõ Jézus Krisztusunk ismeretében.” (3,17–18a)
„Szabadon bûn és erény közt / Választhatni, mily nagy eszme, / S tudni mégis, hogy felettünk / Pajzsul áll Isten kegyelme. / Tégy bátran hát…” (Madách Imre)
Magyar Bibliatársulat