Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2008
- 48
- Péter második levele – bûn
Élő víz
Hozzászólás a cikkhez
Péter második levele – bûn
Ez a levél feltehetõen az utolsó irat, amelyet
felvettek az Újszövetségbe. Nagyon
sok tartalmi-irodalmi hasonlóságot mutat
Júdás levelével, és ez számtalan elmélet
megalkotására indította a bibliakutatókat:
melyik levél íródhatott elõbb? Melyik
levélíró használhatta fel a másik
gondolatait?…
Szabad-e vétkeznünk?
Sokak szerint Péter második levele magán
hordozza annak a korszaknak a nyomait,
amelyet a gnoszticizmus jellemzett.
Azt persze nem tudhatjuk teljes bizonyossággal,
hogy valóban gnosztikus
tévtanítókról van-e szó, de az bizonyos,
hogy Péter – hasonlóan Júdás levelének
szerzõjéhez – nagyon komolyan veszi a
tévtanítók jelentette fenyegetést.
Ezek az emberek azt a sokak számára
vonzónak tûnõ üzenetet hirdették, hogy
a keresztényeknek semmi szükségük
mindarra, amit az egyház „életszentségnek”
nevez. Az igazán „spirituális” ember
számára ugyanis a testi dolgok és így
a test bûnei is érdektelenek. Nem kell velük
túl sokat foglalkozni, mert elterelik a
figyelmet az igazán fontos lelki dolgokról.
Szerintük Isten így is, úgy is kegyelmes,
és végtelen irgalmából szükségképpen
megbocsát az embernek.
Ezzel a tévtanítással már Pál apostol is
vívódott a Római levélben, de úgy tûnik,
hogy Péternek – évtizedekkel késõbb is –
ébren kell tartania Pál felháborodását: e
tévtanítók „üres, fellengzõs szólamokat hangoztatva
testi vágyaik kiélésére csábítják feslett
életükkel azokat, akik nemrégen szakadtak el a
tévelygésben élõktõl. Szabadságot ígérnek nekik,
bár maguk a romlottság szolgái, mert mindenki
rabja lesz annak, ami legyõzte.” (2,18–19)
Péter emlékeztet kollégájának, Pálnak
a tanítására: azok, akik úgy vétkeznek,
hogy közben tagadják vagy lebecsülik a
bûn rabságban tartó erejét, valójában
annyit árulnak el önmagukról, hogy szerencsétlen
rabszolgák. Az igazi szabadság
az, amikor a Krisztus által már megszabadított
ember szabaddá válik arra is,
hogy ne a bûnöket, hanem a jó cselekedeteket
keresse: „Ti tehát, szeretteim, mivel
elõre tudjátok ezt, vigyázzatok, hogy az elvetemültek
tévelygései el ne sodorjanak, és saját
biztos meggyõzõdéseteket el ne veszítsétek. Inkább
növekedjetek a kegyelemben és a mi
Urunk, üdvözítõ Jézus Krisztusunk ismeretében.”
(3,17–18a)
„Szabadon bûn és erény közt / Választhatni,
mily nagy eszme, / S tudni
mégis, hogy felettünk / Pajzsul áll Isten
kegyelme. / Tégy bátran hát…” (Madách
Imre)
Magyar Bibliatársulat
::Nyomtatható változat::
|