ÉnekKincsTár

Advent elsõ vasárnapjának óegyházi evangéliuma (Mt 21,1–9) Jézus jeruzsálemi bevonulását idézi föl, összekapcsolva az egész karácsonyi ünnepkört a virágvasárnapi eseményekkel. Így érvényesül az egyházi év húsvétközpontúsága: aki karácsonykor testté lett, nagypénteken váltságáldozatot vállal értünk. Az epistola (Róm 13,11–14) Krisztus újbóli visszatérésére emlékeztet, s arra, hogy az öröm mellett komoly készüléssel kell õt várnunk.

Az ünnep graduáléneke a Jöjj, népek Megváltója (EÉ 131), mely egy gregorián himnusz gyülekezeti énekké való átdolgozása.

Nem Luther Márton az elsõ, aki Ambrosius (334–397) Veni redemptor gentium címû óegyházi himnuszát németre lefordította. Már a 12. századból ismeretes egy fordítás, amelyet több is követett Luther koráig; reformátorunk szigorúan ragaszkodik a latin eredetihez, mely részletesen, tanító módon leírja a Szentlélek általi fogantatás, a megtestesülés és a megváltás csodáját. A Nun komm, der Heiden Heiland 1524-ben az erfurti Enchiridionban jelent meg. Nyolc négysoros strófából áll, éppúgy, mint az eredeti himnusz; a sorok szótagszáma viszont az ambroziánus nyolcról (négy jambus) hétre változik.

Figyelemre méltó, ahogyan Luther a himnuszt könnyen énekelhetõ gyülekezeti énekké alakítja át: a hajlításokat elhagyva egyszerûsíti a dallamot. A 2. sor zárása és a 3. sor kezdése tér el a legjelentõsebben; a himnusz a kvintet, a korál a tercet emeli ki. Az 1. és 4. korálsor azonossága erõsíti a versszak egységét. (A Gyülekezeti liturgikus könyvben megtalálható az eredeti himnusz is, Népek megváltó Istene szövegkezdettel: GyLK 655.)

A 16. századi magyar énekeskönyvekben meglepõ módon nem a Lutherének, hanem az eredeti himnusz fordítása jelenik meg. Késõbb a Zöngedözõ mennyei kar (ZMK, 1692–96) közli a korál fordítását is, de szótagszáma nem a Luther- énekével, hanem a himnuszéval egyezik. Hosszabb szünet után az 1911-es Dunántúli énekeskönyv fedezi fel újra, és Gaál Mihály verziójában adja közre. A szótagszám a rímképlettel együtt Luthert követi. A versszakok száma – a 2–3. és a 6. strófa elhagyásával – nyolcról ötre csökken. Fordítás helyett viszont inkább átdolgozásnak nevezhetõ, mert a megmaradt versszakokban sokszor nem érzõdik a eredeti szöveghez való ragaszkodás szándéka. Ehelyett édeskés képek sorát kapjuk. A doxológia teljesen eltûnik, helyette az 5. versszak új költés. A eredeti ének erejének, tiszta teológiai mondanivalójának nyoma sincs. Jelenlegi énekeskönyvünk ebbõl még kihagyja a 2. versszakot, tehát csak négy strófa marad.

Johann Sebastian Bach a Lipcsei korálok között háromféleképpen is feldolgozza az éneket: az elsõben az orgona kiemelt manuálján szólal meg a díszített dallam, a második trió két basszussal; a harmadik, plenum hangzású mûben a cantus firmus a pedálban jelenik meg (BWV 659–661). Bach két kantátát is komponált Nun komm, der Heiden Heiland címmel advent elsõ vasárnapjára: BWV 61 csak énekünk elsõ versszakát hozza a nyitókórusban; BWV 62 a Luther-éneket végig feldolgozó korálkantáta.

Bár néhol már nehezen érthetõ, de az eredetihez hû és nagyon szép a 17. századi fordítás. Érdemes vele megismerkedni, és elcsendesedésként imádkozni. „Most jön népnek Megváltója, / A szüzességnek szép fia, / Ki lõn ez világ csudája, / Születése bizonyítja. // Mert nem férfiúi magból, / De Szentlélek illésébõl / Isten Igéje testesüle, / Szûz méhével egyesüle. // A Szûz méhe nevelkedik, / Szüzesség meg nem sértõdik, / Tisztaság is gyarapodik, / Hajlékul Isten ott lakik. // Kijöve ágyasházából / Mint királyi palotából, / Isten s ember egy személyben, / Öltözvén a mi testünkben. // Szent Atyától földre jöve, / Pokolnak kínját megtöré, / Viszont ismét mennybe méne, / Atyának jobbjára üle. // Ki vagy egyenlõ Atyáddal, / Védelmezz te hatalmaddal, / Orvosoljad jóvoltoddal / Betegségünk irgalmaddal. // A te jászlad már tündöklik, / Szép új világgal is fénylik, / Setétségtõl sem sértõdik, / Hitünk ezzel erõsödik. // Dicsõség légyen Atyának, / Dicsõség õ szent Fiának, / Dicsõség a Szentléleknek, / Örökkévaló Istennek, ámen.” (ZMK 1692–96, 27–28.)

Ecsedi Zsuzsa