Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2008
- 48
- Jöjj, népek Megváltója!
ÉnekKincsTár
Hozzászólás a cikkhez
Jöjj, népek Megváltója!
Advent elsõ vasárnapjának óegyházi
evangéliuma (Mt 21,1–9) Jézus
jeruzsálemi bevonulását idézi föl,
összekapcsolva az egész karácsonyi
ünnepkört a virágvasárnapi
eseményekkel. Így érvényesül az
egyházi év húsvétközpontúsága:
aki karácsonykor testté lett, nagypénteken
váltságáldozatot vállal
értünk. Az epistola (Róm 13,11–14)
Krisztus újbóli visszatérésére emlékeztet,
s arra, hogy az öröm mellett
komoly készüléssel kell õt
várnunk.
Az ünnep graduáléneke a Jöjj, népek Megváltója
(EÉ 131), mely egy gregorián himnusz
gyülekezeti énekké való átdolgozása.
Nem Luther Márton az elsõ, aki Ambrosius
(334–397) Veni redemptor gentium címû
óegyházi himnuszát németre lefordította.
Már a 12. századból ismeretes egy fordítás,
amelyet több is követett Luther
koráig; reformátorunk szigorúan ragaszkodik
a latin eredetihez, mely részletesen,
tanító módon leírja a Szentlélek
általi fogantatás, a megtestesülés és a
megváltás csodáját. A Nun komm, der Heiden
Heiland 1524-ben az erfurti Enchiridionban
jelent meg. Nyolc négysoros strófából
áll, éppúgy, mint az eredeti himnusz;
a sorok szótagszáma viszont az
ambroziánus nyolcról (négy jambus)
hétre változik.
Figyelemre méltó, ahogyan Luther a
himnuszt könnyen énekelhetõ gyülekezeti
énekké alakítja át: a hajlításokat elhagyva
egyszerûsíti a dallamot. A 2. sor
zárása és a 3. sor kezdése tér el a legjelentõsebben;
a himnusz a kvintet, a korál a
tercet emeli ki. Az 1. és 4. korálsor azonossága
erõsíti a versszak egységét. (A
Gyülekezeti liturgikus könyvben megtalálható
az eredeti himnusz is, Népek megváltó
Istene szövegkezdettel: GyLK 655.)
A 16. századi magyar énekeskönyvekben
meglepõ módon nem a Lutherének,
hanem az eredeti himnusz fordítása
jelenik meg. Késõbb a Zöngedözõ
mennyei kar (ZMK, 1692–96) közli a korál
fordítását is, de szótagszáma nem a Luther-
énekével, hanem a himnuszéval
egyezik. Hosszabb szünet után az 1911-es
Dunántúli énekeskönyv fedezi fel újra, és
Gaál Mihály verziójában adja közre. A
szótagszám a rímképlettel együtt Luthert
követi. A versszakok száma – a
2–3. és a 6. strófa elhagyásával – nyolcról
ötre csökken. Fordítás helyett viszont
inkább átdolgozásnak nevezhetõ, mert
a megmaradt versszakokban sokszor
nem érzõdik a eredeti szöveghez való
ragaszkodás szándéka. Ehelyett édeskés
képek sorát kapjuk. A doxológia teljesen
eltûnik, helyette az 5. versszak új költés.
A eredeti ének erejének, tiszta teológiai
mondanivalójának nyoma sincs. Jelenlegi
énekeskönyvünk ebbõl még kihagyja
a 2. versszakot, tehát csak négy strófa
marad.
Johann Sebastian Bach a Lipcsei korálok
között háromféleképpen is feldolgozza
az éneket: az elsõben az orgona kiemelt
manuálján szólal meg a díszített dallam,
a második trió két basszussal; a harmadik,
plenum hangzású mûben a cantus
firmus a pedálban jelenik meg (BWV
659–661). Bach két kantátát is komponált
Nun komm, der Heiden Heiland címmel
advent elsõ vasárnapjára: BWV 61 csak
énekünk elsõ versszakát hozza a nyitókórusban;
BWV 62 a Luther-éneket végig
feldolgozó korálkantáta.
Bár néhol már nehezen érthetõ, de az
eredetihez hû és nagyon szép a 17. századi
fordítás. Érdemes vele megismerkedni,
és elcsendesedésként imádkozni.
„Most jön népnek Megváltója, / A szüzességnek
szép fia, / Ki lõn ez világ csudája,
/ Születése bizonyítja. // Mert nem
férfiúi magból, / De Szentlélek illésébõl /
Isten Igéje testesüle, / Szûz méhével
egyesüle. // A Szûz méhe nevelkedik, /
Szüzesség meg nem sértõdik, / Tisztaság
is gyarapodik, / Hajlékul Isten ott lakik.
// Kijöve ágyasházából / Mint királyi palotából,
/ Isten s ember egy személyben,
/ Öltözvén a mi testünkben. // Szent
Atyától földre jöve, / Pokolnak kínját
megtöré, / Viszont ismét mennybe méne,
/ Atyának jobbjára üle. // Ki vagy
egyenlõ Atyáddal, / Védelmezz te hatalmaddal,
/ Orvosoljad jóvoltoddal / Betegségünk
irgalmaddal. // A te jászlad
már tündöklik, / Szép új világgal is fénylik,
/ Setétségtõl sem sértõdik, / Hitünk
ezzel erõsödik. // Dicsõség légyen Atyának,
/ Dicsõség õ szent Fiának, / Dicsõség
a Szentléleknek, / Örökkévaló Istennek,
ámen.” (ZMK 1692–96, 27–28.)
Ecsedi Zsuzsa
::Nyomtatható változat::
|