A hét témája

FOTÓ: LÁSZLÓ JENŐ CSABA

Helyi programból fél éven át utazó vándorkiállítássá nõtte ki magát a pusztaföldvári kezdeményezés. A Bibliatéka címû tárlatot tizenhárom településen összesen tizennégy helyszínen tekinthették meg az érdeklõdõk. Lászlóné Házi Magdolna evangélikus lelkészt akkor kérdeztük, amikor a kiállítási anyag visszaérkezett az utolsó helyszínrõl Pusztaföldvárra.

– Mi volt a céljuk a kiállítás megrendezésével?

– Már az év elején megfogalmazódott bennünk, hogy a Biblia éve sorozatnak csak akkor van értelme, ha nemcsak központi programokkal hívják fel a figyelmet az egyházak a Szentírás szerepére, hanem mi magunk is megrendezzük a saját Bibliaévünket. Ezért állítottuk össze kiállításunkat. Elsõsorban az általam pásztorolt gyülekezetek saját köteteit akartuk bemutatni, de a több hónapos kutatás közben gyülekezeti tagok, lelkész kollégák és szomszéd egyházközségek is felajánlották segítségüket.

– Honnan érkeztek a kiállított darabok?

– A legtöbb – különféle kiadású, több tucat nyelven íródott – Bibliát Liptákné Gajdács Mária békéscsabai lelkész testvérem bocsátotta rendelkezésünkre. Sok érdekességet kaptunk Kövesdy Zsolttól, aki a kiállítás összeállításakor a hozzám tartozó Magyarbánhegyes plébánosa volt, és több érdekes kötet érkezett az orosházi és a szarvas-ótemplomi gyülekezettõl.

– Hogy lett a helyi programból a Dél-Alföldet bejáró kiállítás?

– Akik hozzájárultak a kiállítási anyaghoz, azt kérték, hogy feltétlenül vigyük el hozzájuk is a gyûjteményt. Aztán sorban érkeztek a telefonok különbözõ településekrõl, hogy hallottak a kezdeményezésrõl, és szívesen otthont adnának a tárlatnak.

– A Bibliák mellett a Szentírás történetét is megismertették a látogatókkal…

– Igen, összegyûjtöttük a legfontosabb tudnivalókat a Biblia eredetérõl, az egyes könyvek keletkezésérõl, a magyar fordítások történetérõl. És nemcsak történelmi személyiségeknek a Bibliáról írt gondolatait osztottuk meg a látogatókkal, hanem kérésünkre közéleti emberek is elküldték vallomásukat a Szentírásról. Így került a kiállítási paravánra többek között a híradós Süveges Gergõ, valamint a popénekes Szandi levele is.

– A Bibliákat nem csupán kiállítási tárgyként kezelték…

– Nem véletlenül. Az volt a célunk, hogy a látogatók kinyissák, forgassák és olvassák a könyvek könyvét. Ezért a kevésbé védett kötetekbe bele is lehetett lapozni. Két lemezre pedig bibliai témájú zenemûveket gyûjtöttünk össze a gregoriántól mai zeneszerzõkig, az egyes számokhoz tartozó részt bejelöltük két Bibliában, így zenehallgatás közben követni lehetett, hogy mirõl is játszik a zenekar. Népszerû volt a bibliai totó is, amelynek helyes megfejtõi között egy-egy Szentírást sorsoltunk ki.

– Milyen helyszíneken tartották ezeket a kiállításokat?

– Elsõsorban nem szakrális tereket kerestünk. Tudatosan vittük a tárlatot könyvtárakba és mûvelõdési házakba is. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy sok, gyülekezethez nem tartozó ember is megtekintette a gyûjteményt.

A helyi szervezõk gyakran más programokkal is kiegészítették a kiállítást; Földváron Németh Mihály békéscsabai lelkész szentföldi élménybeszámolója, Nagyszénáson egy csángó népdalénekes bemutatkozása, Nagybánhegyesen a Stella énekegyüttes bibliai témájú koncertje kapcsolódott a tárlathoz, Mezõberényben pedig a városi ünnepségsorozat része volt a program. A visszajelzések egyértelmûen bizonyították, hogy nem dolgoztunk hiába, sikerült méltóképpen megünnepelnünk ezt a különleges évet.

–Ó –Ő –A