Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2008
- 48
- Vándorló Bibliák
A hét témája
Hozzászólás a cikkhez
Vándorló Bibliák
| FOTÓ: LÁSZLÓ JENŐ CSABA |
Helyi programból fél éven
át utazó vándorkiállítássá
nõtte ki magát a pusztaföldvári
kezdeményezés. A Bibliatéka
címû tárlatot tizenhárom
településen összesen
tizennégy helyszínen tekinthették
meg az érdeklõdõk.
Lászlóné Házi Magdolna
evangélikus lelkészt akkor
kérdeztük, amikor a kiállítási
anyag visszaérkezett az
utolsó helyszínrõl Pusztaföldvárra.
– Mi volt a céljuk a kiállítás megrendezésével?
– Már az év elején megfogalmazódott
bennünk, hogy a Biblia
éve sorozatnak csak akkor van
értelme, ha nemcsak központi
programokkal hívják fel a figyelmet
az egyházak a Szentírás szerepére,
hanem mi magunk is
megrendezzük a saját Bibliaévünket.
Ezért állítottuk össze kiállításunkat.
Elsõsorban az általam
pásztorolt gyülekezetek saját
köteteit akartuk bemutatni, de a
több hónapos kutatás közben
gyülekezeti tagok, lelkész kollégák
és szomszéd egyházközségek
is felajánlották segítségüket.
– Honnan érkeztek a kiállított
darabok?
– A legtöbb – különféle kiadású,
több tucat nyelven íródott –
Bibliát Liptákné Gajdács Mária békéscsabai
lelkész testvérem bocsátotta
rendelkezésünkre. Sok
érdekességet kaptunk Kövesdy
Zsolttól, aki a kiállítás összeállításakor
a hozzám tartozó Magyarbánhegyes
plébánosa volt, és
több érdekes kötet érkezett az
orosházi és a szarvas-ótemplomi
gyülekezettõl.
– Hogy lett a helyi programból a
Dél-Alföldet bejáró kiállítás?
– Akik hozzájárultak a kiállítási
anyaghoz, azt kérték, hogy
feltétlenül vigyük el hozzájuk is a
gyûjteményt. Aztán sorban érkeztek
a telefonok különbözõ településekrõl,
hogy hallottak a
kezdeményezésrõl, és szívesen
otthont adnának a tárlatnak.
– A Bibliák mellett a Szentírás történetét
is megismertették a látogatókkal…
– Igen, összegyûjtöttük a legfontosabb
tudnivalókat a Biblia
eredetérõl, az egyes könyvek keletkezésérõl,
a magyar fordítások
történetérõl. És nemcsak történelmi
személyiségeknek a Bibliáról
írt gondolatait osztottuk meg
a látogatókkal, hanem kérésünkre
közéleti emberek is elküldték
vallomásukat a Szentírásról. Így
került a kiállítási paravánra többek
között a híradós Süveges Gergõ,
valamint a popénekes Szandi
levele is.
– A Bibliákat nem csupán kiállítási
tárgyként kezelték…
– Nem véletlenül. Az volt a célunk,
hogy a látogatók kinyissák,
forgassák és olvassák a könyvek
könyvét. Ezért a kevésbé védett
kötetekbe bele is lehetett lapozni.
Két lemezre pedig bibliai témájú
zenemûveket gyûjtöttünk
össze a gregoriántól mai zeneszerzõkig,
az egyes számokhoz
tartozó részt bejelöltük két Bibliában,
így zenehallgatás közben
követni lehetett, hogy mirõl is
játszik a zenekar. Népszerû volt a
bibliai totó is, amelynek helyes
megfejtõi között egy-egy Szentírást
sorsoltunk ki.
– Milyen helyszíneken tartották
ezeket a kiállításokat?
– Elsõsorban nem szakrális tereket
kerestünk. Tudatosan vittük
a tárlatot könyvtárakba és mûvelõdési
házakba is. Talán ez is hozzájárult
ahhoz, hogy sok, gyülekezethez
nem tartozó ember is
megtekintette a gyûjteményt.
A helyi szervezõk gyakran más
programokkal is kiegészítették a
kiállítást; Földváron Németh Mihály
békéscsabai lelkész szentföldi
élménybeszámolója, Nagyszénáson
egy csángó népdalénekes bemutatkozása,
Nagybánhegyesen
a Stella énekegyüttes bibliai témájú
koncertje kapcsolódott a tárlathoz,
Mezõberényben pedig a városi
ünnepségsorozat része volt a
program. A visszajelzések egyértelmûen
bizonyították, hogy nem
dolgoztunk hiába, sikerült méltóképpen
megünnepelnünk ezt a
különleges évet.
–Ó –Ő –A
::Nyomtatható változat::
|