Szószóró

Végeztem a napi teendõimmel, leülök tévét nézni. Épp híradó megy az egyik csatornán. Van még jó negyed óra belõle, úgy döntök, belenézek. Hátradõlök a kanapén. Közben kalandoznak a gondolataim: hamarosan advent lesz, ismét eltelt egy esztendõ… De hova is várjuk mi az Eljövendõt? Milyen is a mi világunk, ahova érkezik?

Amerikában Madonna válik. Személyes tragédiáját enyhíti a hír, hogy (volt) férje nem kér semmit a popdíva vagyonából. Egyszerûen olajra lép – valószínûleg megteheti. Madonna igazán világhírû, mégis elhagyják?

Országokat átívelõ probléma a kapcsolatok válsága: rossz döntések, rossz együttélések, rossz válások… Hány ember szenved vagy kiábrándult és csalódott rossz kapcsolata miatt! De mi vajon megbecsüljük-e, szeretjük-e eléggé a társunkat?

Jöjj, népek Megváltója! Tölts fel bennünket megbocsátó szeretettel társunk iránt, hogy el tudjuk õt fogadni olyannak, amilyen, hogy ne akarjuk örökké megváltoztatni, és hogy ne rójuk fel neki szüntelenül a hibáit. Segíts abban, hogy hálásak legyünk érte, meglássuk értékeit, hogy szeretetben élhessünk, egymásnak segítve.

Dubajban megnyílt az Atlantis luxushotel. Hihetetlen pompát és gazdagságot sugároznak a pergõ filmkockák. „Egy éjszaka négymillió forintba kerül” – mondja a bemondónõ. Mindeközben Afrika keleti partjain kalózhajók ejtik foglyul az arra járó szállítóhajókat élelemért, olajért. Vagy bármiért, amit meg lehet éppen szerezni, és amiért pénzt lehet kapni. Mert nincs mit enni. A nyomor óriási.

Jöjj, népek Megváltója! Halld meg az elnyomottak, szegények hangját, és enyhítsd a nyomorultak nyomorát! Kérünk, add, hogy minden nélkülözõ segítségre leljen a kellõ helyen és idõben. Formáld a törvényeket hozók gondolkodását, hogy a nyomor ne nõjön világunkban. Kérünk, hogy tégy bennünket érzékennyé más bajára, és tudatosan segítsünk ott, ahol tudunk.

A gazdasági válság világválság. A gazdagok már nem vesznek luxusvillákat Dubajban. Hazánkban pedig nincs, aki foglalkozzon a koraszülött csecsemõkkel az intenzív osztályon. Az ápolók és orvosok sorra elhagyják a kórházakat. Külföldön keres munkát, aki csak tud, mert ott több a jövedelem.

Jöjj, népek Megváltója! Mert ha a jövõbe nézünk, anyagilag most minden bizonytalannak látszik. Világszerte és hazánkban is azt látjuk, hogy a pénz kevés. Kérünk, segíts bennünket abban, hogy hétköznapjainkat ne a felhalmozás iránti vágy, hanem a megelégedettség vezérelje.

Mindeközben Kanadában a jéghokisok egymást püfölik egy mérkõzésen, mert az ellenfél szabálytalanul ütötte el a labdát, és hát ezt meg kell bosszulni… Máshol pedig focimeccsen tör ki verekedés a szurkolótáborok között…

Jöjj, népek Megváltója! Az agresszió már játékainkat is átszövi, versenyeinkbõl eltûnik az egymás iránti tisztelet és szeretetet. Mert ma már semmi más nem számít, csak az egyéni gyõzelem, bármi áron.

Vajon az a tény, hogy advent kezdõdik, változtat-e valamin világunkban? Vajon szebbek és jobbak lesznek-e a híradó hírei? És vajon bennem megváltozik- e valami ezekben a napokban? Én hogyan készülök a Megváltó érkezésére?

Tökéletessé semmi sem válhat pár hét alatt, tudom. Mégis az vigasztal, hogy ha egykor az istálló jászla megfelelt Jézusnak, akkor talán az én mostani világomtól sem fordul el…

„Jöjj, népek Megváltója, / Így kér a föld lakója. / Jöjj, lelkünk drága kincse, / Szívünk édes reménye!” (EÉ 131)

Balog Eszter