Keresztutak

Végéhez közeledik a Biblia éve 2008 elnevezésû ökumenikus programsorozat és médiakampány; ez azonban nem jelenti azt, hogy a Szentírás üzenete máskor kevésbé lenne aktuális, mint idén. Ez a gondolat akár a mottója is lehetett volna annak a pódiumbeszélgetésnek, amelyet a Szegedi Református Egyetemi Lelkészség szervezésében a Szegedi Közéleti Kávéház novemberi programjának keretében rendeztek meg Sokarcú Biblia – Kerekasztal-beszélgetés a Biblia évének tapasztalatairól címmel. A négy felekezet képviselõjének részvételével tartott disputára november 25-én a szegedi Honvéd téri református templomban került sor. Résztvevõi a dr. Bölcskei Gusztáv református püspököt képviselõ Csoma Áron lelkész, a Magyarországi Református Egyház (MRE) szóvivõje, Gáncs Péter evangélikus püspök, dr. Imrényi Tibor ortodox teológus és dr. Kiss-Rigó László római katolikus püspök voltak. A beszélgetést dr. Szalay István matematikus, volt egyházügyi államtitkár moderálta.

„Miért pont 2008?” – tette fel a kérdést Szalay István, remélve, hogy a felekezetek képviselõi feltárják az évválasztás apropóját. Gáncs Péter õszintén rávágta: egyikük sem tudja igazán, miért ezt az évet jelölték ki. Egyszerûen szerették volna egy jól szervezett sajtókampánnyal megszólítani az embereket, hogy közelebb hozzák õket a Szentíráshoz – a könyvek könyve olyan érték az egyházak kezében, amelyre fel kell hívni a figyelmet.

A Biblia népszerûsítését célzó médiakampánynak német nyelvterületen komoly hagyományai vannak; e példákból sok ötletet merítettek. Kiss-Rigó László hozzátette: bár 2008-at Szent Pál évének hirdette meg a Vatikán, de amikor a Biblia évét elindították, még nem tudtak errõl a kezdeményezésrõl. Csoma Áron nyomatékosan rámutatott, hogy a Biblia évét beharangozó sajtótájékoztatón minden elképzelést felülmúló volt az érdeklõdés, és a médiamunkások tömege is jelezte: a magyar társadalomban idõszerû volt ez a kampány.

Gáncs Péter egy korrekciót is „végrehajtott”, a kezdeményezést népszerûsítõ óriásplakáton ugyanis csak a katolikus, az evangélikus és a református egyház neve szerepelt, azonban az ortodox és a kisebb protestáns egyházak (baptisták, metodisták, kisegyházak) révén jóval szélesebb hátteret tudhat maga mögött az eseménysorozat. Csoma Áron a református felekezet részérõl kötelességének érezte a Magyar Bibliatársulat központi szerepének és szervezõmunkájának kiemelését; a társulat külön honlapot is indított a Biblia-év programsorozatának követhetõsége és tapasztalatainak összegyûjtése céljából.

A médiakampány eredményességének kérdését boncolgatva a beszélgetés résztvevõi egybehangzóan állították: nem lehet – de nem is kell – statisztikai adatokkal, egzakt mérésekkel kimutatni a Biblia évének eredményességét. Ez nem „amíg a készlet tart” jellegû kereskedelmi akció volt, a Szentírásnak nincs nagyobb aktualitása idén, mint bármikor máskor volt vagy lesz.

A tapasztalható eredményekrõl szólva Kiss-Rigó László elmondta: nagyon sok hívõ, vallásos ember került közelebb a Bibliához. Gáncs Péter hozzátette, az egyházon kívül élõ emberek felé tett lépésnek tekinthetõ például az, hogy a kampánnyal együttmûködve – politikai hovatartozástól függetlenül, esetenként baloldali – önkormányzatok a területükön lévõ oktatási intézmények diákjainak Bibliát ajándékoztak. Az egyházak számára ugyanakkor óriási felelõsség, hogy azt a Bibliát, amely most már sokkal inkább az emberek kezében van, mint egy évvel ezelõtt, megtanítsák jól olvasni.

„Hogyan olvasod?” A kerekasztal-beszélgetés alapkérdésérõl szólva Imrényi Tibor rámutatott: a Bibliát jól olvasni elsõsorban imádkozó lelkülettel és az „emmausi módszerrel” lehet. Az úton lévõ emmausi tanítványok ugyanis még nem hívõk és nem keresztények. Az emmausi út tapasztalatából kiindulva kell olvasnunk ma is a Bibliát, mert ezen az úton válnak az emmausi tanítványok Krisztus-hívõkké – csak a feltámadott Jézussal való találkozás világítja meg számunkra a Szentírás értelmét. Gáncs Péter ehhez kapcsolódva hozzátette: az emmausi az egyetlen ma hitelesen használható missziói modell; Krisztus nem a templomokban várja a híveket, hanem kint van az úton, és együtt járja az utat a csalódottakkal és keresõkkel. Ma Magyarországon ez különösen aktuális, mert egyre többen vannak ilyen helyzetben, és számukra sok mondanivalójuk van az egyházaknak.

Petri Gábor