e-világ

Bizonyosan sokan hallottunk már arról, vagy akár tapasztaltuk is, hogy az emberiség – egyrészt növekvõ létszámának, másrészt tevékenységének következtében – tönkreteszi környezetét, amely biztosíthatná a megfelelõ életminõségéhez szükséges feltételeket. Talán kevésbé hangsúlyozzuk azonban, hogy mindez közvetlen hatást gyakorol saját egészségi állapotunkra is.

A civilizált társadalom által átformált környezet állandó alkalmazkodásra készteti az emberi szervezetet. Sok esetben elõfordul, hogy mindennek hatására megbetegszünk, a szervezetbe bekerülõ számos idegen, szintetikus anyag, valamint a megnövekedett terhelés és igénybevétel miatt kóros folyamatok indulnak el az emberi testben.

Egészségi állapotunkat a genetikusan meghatározott tényezõkön kívül a természeti, környezeti és a társadalmi-gazdasági tényezõk is meghatározzák, valamint befolyásolják. Ilyen természeti, környezeti tényezõ például a levegõ, a talaj, a víz, a földrajzi fekvés, az éghajlat, a sugárzás, a mezõgazdaság kemizációja és így tovább. A társadalmi-gazdasági faktorok közé pedig a foglalkozást, a munkakörülményeket, a kereseti és lakásviszonyokat, az életvitelt/életmódot, a táplálkozási (szintetikus és félszintetikus élelmiszerek fogyasztása) és ruházkodási szokásokat, a munkahelyi és családi környezetet, továbbá az olyan gazdasági tényezõket soroljuk, mint például a nemzeti jövedelem nagysága.

Az orvostudomány is felismerte a környezet egészségünkre gyakorolt hatását, és a megelõzõ orvostudomány két új ágaként létrejött az elméleti környezetegészségtan és a gyakorlati környezet-egészségügy. Ezek célja megteremteni a környezet és az ember harmóniáját, a környezet egyidejû védelme mellett megelõzni az emberi egészség romlását.

A környezet-egészségügy témaköre az 1989-ben Frankfurtban rendezett elsõ Környezet és egészség miniszteri konferencián emelkedett a nemzetközi politika szintjére. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által azóta is ötévente megrendezett tanácskozás a környezetegészségügy témáinak politikai fontosságát is jelzi. A legutóbb, 2004-ben Budapesten tartott konferencia fõtémája a gyermekek – beleértve a jövõ generációk – környezet-egészségügyi védelme volt. Õk a társadalom legsebezhetõbb tagjaiként ki vannak szolgáltatva a környezetszennyezés, -károsítás egészségre gyakorolt hatásainak (például a gyermekek allergiáját sok esetben környezeti szennyezések okozzák).

Az emberi tevékenység környezetre gyakorolt negatív hatását jelzi, hogy nemzetközi felmérések szerint a halálozások 14–16 százalékát környezeti hatásokkal összefüggõ megbetegedések okozzák. Emellett folyamatosan nõ az allergiás, asztmás betegek száma is. A régóta ismert környezetszennyezõ tényezõk mellett újak is megjelentek, amelyek hatása még nem kellõen ismert. A környezet-egészségügyi kutatások fejlesztése, kiterjesztése, a környezet és az egészség közötti komplex kapcsolatok, az ok-okozati összefüggések vizsgálata, elemzése tehát elengedhetetlen.

Kiemelt kutatási területek a külsõ és belsõ téri levegõminõség és a légúti megbetegedések közötti kapcsolat, az ivóvízszennyezõk és összetevõik hatásai, a toxikus és daganatkeltõ vegyi anyagok hatásai, a hulladékok minõsítésének szempontjai. Mindemellett nagyon keveset tudunk az embert együttesen érõ környezeti tényezõk egészségre gyakorolt hatásáról, ezért lényeges a kutatások során az integrált megközelítési mód.

Rendkívül fontos felismernünk, hogy tevékenységünkkel – értve ezen az egyes ember otthoni, háztartási, fogyasztási szokásait is – hatunk környezetünkre. Sajnálatos módon a legtöbb esetben ez a hatás környezetünk állapotának romlásához vezet, ami közvetve vagy akár közvetlen módon is saját egészségünkre hat vissza. A helyes, környezetet óvó-kímélõ, egészséges életmód kialakítása az egész társadalom egyetértésével, közremûködésével kell, hogy megvalósuljon, emellett azonban az egyes emberek szintjén kellene a változtatásokat elkezdeni. Kiemelt hangsúlyt kellene fektetni továbbá a gyermekek és a felnõttek környezetvédelmi oktatására és egészségnevelésére is.

Nagy Kata