Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2009 - 01 - A pestúj­hely–új­pa­lo­tai evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet

Kultúrkörök

Istentisztelet-közvetítés a Magyar Rádióban

A pestúj­hely–új­pa­lo­tai evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet

Pestúj­hely és Új­pa­lo­ta két na­gyon kü­lön­bö­ző vá­ros­rész. A 2009-ben szá­za­dik szü­le­tés­nap­ját ün­nep­lő Pestúj­hely iga­zi kert­vá­ros csa­lá­di há­zak­kal, ker­tek­kel, míg Új­pa­lo­ta Bu­da­pest egyik leg­na­gyobb la­kó­te­le­pe, tíz­eme­le­tes pa­nel­há­zak­kal. A gyü­le­ke­zet temp­lo­ma a ’30-as évek­től áll Pestúj­hely fő­ut­cá­ján, ün­nep­na­po­kon és va­sár­nap es­tén­ként fény­ár­ban úsz­va, messzi­ről lát­szik. Az er­dé­lyi fa­mű­ves­ség iga­zi ter­mé­sze­tes­sé­get és vi­dé­ki at­mo­szfé­rát va­rá­zsol a kis kert kö­ze­pén ál­ló temp­lom­ba.

A gyü­le­ke­zet éle­tét és prog­ram­ját há­rom szó­ban le­het­ne össze­fog­lal­ni: nö­ve­ke­dés, har­mó­nia és fe­le­lős­ség. Nö­ve­ke­dés, mert egy ilyen kis kö­zös­ség szá­má­ra az ön­ál­ló lét fel­té­te­le, hogy nö­ve­ked­ni tud­jon lét­szá­má­ban, lel­ki­ek­ben és fi­zi­ka­i­lag egy­aránt. Je­len­leg ki­csit több mint két­száz tag­ja van a gyü­le­ke­zet­nek, és az utób­bi évek­ben töb­ben újon­nan csat­la­koz­tak. A gyarapodás je­le a vi­szony­lag sok kis­gye­rek és fi­a­tal je­len­lé­te is hét­köz­ben és va­sár­nap. A nö­ve­ke­dés fi­zi­kai épít­ke­zést is je­lent majd a jö­vő­ben, mi­vel a hely­szű­ke na­pon­ta aka­dá­lyoz­za a gyü­le­ke­ze­ti éle­tet.

A má­so­dik jel­lem­ző a har­mó­nia, a gyü­le­ke­zet bel­ső bé­ké­jé­nek va­ló­sá­ga, ahol sok­fé­le hang szó­lal­hat meg csa­lá­di­as kör­ben. Fon­tos sze­re­pe van a ze­nei har­mó­ni­á­nak, kü­lö­nö­sen ha az egy éve Müns­ter vá­ro­sá­ból ér­ke­zett or­go­na hang­já­ra vagy az év­kö­zi kon­cer­tek­re, az if­jú­sá­gi kó­rus­ra gon­do­lunk. Egy­re fon­to­sabb az az együtt­mű­kö­dés, amely két má­sik észak-pes­ti gyü­le­ke­zet­tel, Rá­kos­pa­lo­tá­val és Új­pest­tel tar­tott rend­ha­gyó „Új ta­lál­ko­zás” is­ten­tisz­te­le­tek har­mó­ni­á­já­ban je­lent­ke­zik.

Min­den kis gyü­le­ke­zet is­me­ri azt a kü­lö­nös fe­le­lős­sé­get, ame­lyet min­den egyes tag­ja vi­sel azért, hogy a kö­zös­ség fenn­ma­rad­jon és mű­köd­hes­sen. Ez a fe­le­lős­ség na­pon­ta meg­mu­tat­ko­zik, hi­szen min­den fel­ada­tot ön­kén­tes mun­ká­val vég­zünk, és csak a ko­moly sze­mé­lyes anya­gi fe­le­lős­ség­vál­la­lás biz­to­sít­ja a fenn­tar­tást. A gyü­le­ke­zet szá­má­ra a fe­le­lős­ség szo­ci­á­lis és kör­nye­ze­ti té­ren is hit­val­lás­té­tel­lé vá­lik. Le­gyen szó egy csé­sze, mél­tá­nyos ke­res­ke­de­lem­ből szár­ma­zó ká­vé­ról az is­ten­tisz­te­let után vagy a ha­tal­mas há­zak kö­zött ma­gá­nyo­san élő em­be­rek­nek adott kö­zös­ség­ről. Ke­resz­tény kül­de­té­sünk fe­le­lős­sé­ge na­gyon sok­ol­da­lú.