Egyházunk egy-két hete

1781 feb­ru­ár­já­ban – bő fél év­vel az­előtt, hogy az év no­vem­be­ré­ben meg­je­lent vol­na II. Jó­zsef tü­rel­mi ren­de­le­te, amely kor­lá­tok kö­zött ugyan, de en­ge­dé­lyez­te a pro­tes­tán­sok­nak a temp­lom­épí­tést – a sop­ro­ni evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet be­ad­ta ké­rel­mét egy új, vég­le­ges temp­lom épí­té­sé­re. A csá­szá­ri en­ge­dély 1782 már­ci­u­sá­ra ér­ke­zett meg, és a he­lyi lu­the­rá­nu­sok lá­zas mun­ká­ba kezd­tek. En­nek kö­szön­he­tő­en 1784. ja­nu­ár 1-jén Tor­kos Jó­zsef, a gyü­le­ke­zet lel­ké­sze a 26. zsol­tár sza­va­i­val fel­szen­tel­het­te a ha­tal­mas temp­lom­épü­le­tet. En­nek az eseménynek a 225. év­for­du­ló­ján nagy­sza­bá­sú ün­nep­ség­so­ro­zat­tal adott há­lát Is­ten­nek a Sop­ro­ni Evan­gé­li­kus Egy­ház­köz­ség temp­lo­má­ért és a ben­ne élő kö­zös­sé­gért.

Az ün­nep­ség­so­ro­zat nyi­tó­ak­kord­já­ra ja­nu­ár 3-án, szom­ba­ton dél­után ke­rült sor, ami­kor a te­me­tő­ben a gyü­le­ke­zet tag­jai meg­ko­szo­rúz­ták az egy­ház­köz­ség el­hunyt lel­ké­sze­i­nek sír­ját, il­let­ve fel­avat­ták a temp­lom­to­rony dísz­ki­vi­lá­gí­tá­sát.

A so­ro­zat leg­na­gyobb ün­ne­pe a ja­nu­ár 4-i ün­ne­pi, két­nyel­vű is­ten­tisz­te­let volt, ame­lyen Itt­zés Já­nos el­nök-püs­pök mel­lett az egy­ház­köz­ség lel­ki­pász­to­rai, He­ge­dűs At­ti­la igaz­ga­tó lel­kész, Gab­nai Sán­dor es­pe­res és Vol­ker Men­ke né­met lel­kész vé­gez­ték a li­tur­gi­ai szol­gá­la­tot. A va­sár­nap igé­jé­ről, Jak 4,10–17-ről tar­tott pré­di­ká­ci­ó­já­ban Itt­zés Já­nos ar­ra hív­ta fel a gyü­le­ke­zet fi­gyel­mét, hogy a múlt em­le­ge­té­se he­lyett a jö­vő fe­lé kell néz­nünk. Gyak­ran hisszük azt, hogy mi va­gyunk urai a fo­lya­ma­tok­nak – vi­szont nem eb­be rop­pan be­le a vi­lág? Igénk íté­le­tet mond: Is­tent nem le­het bün­tet­le­nül ki­hagy­ni a dol­ga­ink­ból. Sop­ron is gyak­ran azért szen­ve­dett, mert sok e vi­lá­gi nagy­úr azt gon­dol­ta, hogy ura le­het az élet­nek – be­le is rop­pant a kö­zös­ség az ő ter­ve­ik­be. Bár­csak meg­ér­te­nénk, hogy Is­tent nem le­het ki­hagy­ni a szá­mí­tá­sa­ink­ból! Ezért áll ez a temp­lom is, hogy hi­tet­len­ke­dő szí­vün­ket új­ra meg új­ra fi­gyel­mez­tes­se az üze­net: Is­ten nél­kül csak mú­ló ár­nyék az éle­tünk, sor­sunk és al­ko­tá­sunk. De azt is lát­nunk kell a fi­gyel­mez­te­tés és az íté­let mel­lett, hogy Is­ten nem akar­ja, hogy mi nyom­ta­la­nul el­por­lad­junk – szö­gez­te le ige­hir­de­té­sé­ben a püs­pök.

Az is­ten­tisz­te­le­tet kö­ve­tő ün­ne­pi köz­gyű­lé­sen dr. Szá­la Er­zsé­bet, a gyü­le­ke­zet gyűj­te­mé­nye­i­nek igaz­ga­tó­ja meg­nyi­tot­ta a temp­lom elő­te­ré­ben be­mu­ta­tott gyü­le­ke­zet­tör­té­ne­ti ki­ál­lí­tást. Rö­vi­den be­mu­tat­ta a temp­lom­épí­tés tör­té­ne­tét, fel­hív­va a fi­gyel­met az ak­ko­ri hí­vek ado­má­nyo­zó­ked­vé­re, il­let­ve a mun­ká­la­tok mai szem­mel néz­ve is döb­be­ne­tes gyor­sa­sá­gá­ra.

Vé­gül Firtl Má­tyás or­szág­gyű­lé­si kép­vi­se­lő, Gab­nai Sán­dor és Itt­zés Já­nos kö­szön­töt­te az ün­nep­lő gyü­le­ke­ze­tet. Az is­ten­tisz­te­let és a köz­gyű­lés kö­zel sem tar­tott há­rom órán át – mint 225 éve a temp­lom­szen­te­lé­si ün­nep­ség –; utána so­kan át­sé­tál­tak a lí­ce­um­ban tar­tott ál­ló­fo­ga­dás­ra és be­szél­ge­tés­re.

Az ün­nep­ség­so­ro­zat ez­zel nem ér vé­get: az egy­ház­köz­ség gyer­mek­rajzpá­lyá­zat­tal és ki­ál­lí­tás­sal, tu­do­má­nyos ülés­sel, egy ta­va­szi és egy őszi kon­cert­tel, il­let­ve a gyü­le­ke­zet ál­ta­lá­nos is­ko­lá­já­nak ta­ná­rai ál­tal be­mu­ta­tan­dó gyer­mek­da­rab­bal sze­ret­né emlékezetessé ten­ni a templom két és negyed százados évfordulóját.

He­ge­dűs At­ti­la