Élő víz

Rög­tön az írás ele­jén sze­ret­ném rög­zí­te­ni, a vi­dék szó az én gon­do­la­ta­im po­zi­tív tar­to­má­nyá­ban ta­lál­ha­tó. E fo­ga­lom­hoz olyan él­mé­nyek kö­tőd­nek, mint nyu­ga­lom, csend, ked­ves­ség, ven­dég­ba­rát­ság, köz­vet­len­ség, őszin­te­ség, fá­rad­sá­gos mun­ka, egy­há­zi­as­ság, fe­le­lős­ség.

Ami­kor a vi­dék­nek po­zi­tív tar­tal­mat adunk, ez a tö­rek­vés nem el­ma­rasz­tal­ni kí­ván­ja a szép fő­vá­ro­sunk­ban élő ked­ves evan­gé­li­kus test­vé­re­in­ket, még ke­vés­bé Bu­da­pest vi­lág­szer­te is­mert ér­té­ke­it. Csu­pán a vi­dék sa­já­tos­sá­ga­i­ra sze­ret­né rá­irá­nyí­ta­ni fi­gyel­mün­ket.

A Bib­lia éve al­kal­má­ból kö­zel fél­száz gyü­le­ke­zet­ben szol­gál­tam, a Ma­gyar Bib­lia­tár­su­lat el­nö­ke­ként re­for­má­tus gyü­le­ke­ze­tek­ben is, több­sé­gé­ben azon­ban öku­me­ni­kus együtt­lé­te­ken. Szin­te va­la­mennyi ta­lál­ko­zá­som – vi­dé­ki, vá­ro­si és fa­lu­si gyü­le­ke­zet­ben – azo­nos ta­pasz­ta­la­to­kat ér­lelt ben­nem.

Egy­fe­lől min­de­nütt nagy ér­dek­lő­dés­sel fo­gad­ták a gyak­ran bib­li­a­ki­ál­lí­tás­sal egy­be­kö­tött al­kal­mat, ame­lyen az adott vá­ros vagy köz­ség la­kos­sá­ga fe­le­ke­zet­re és vi­lág­né­zet­re va­ló te­kin­tet nél­kül kép­vi­sel­tet­te ma­gát. Ér­zé­kel­he­tő volt a Bib­lia gaz­dag üze­ne­te utá­ni vágy. Le­het, hogy a mű­vé­sze­ti ih­le­tett­ség for­rá­sát fe­dez­ték fel ben­ne. Le­het, hogy az Éne­kek éne­ke je­len­tett va­la­ki­nek iro­dal­mi él­ményt. Más­kor a Pél­da­be­szé­dek köny­vé­nek böl­cses­sé­ge ra­gad­ta meg a ked­ves ol­va­sót. So­kak­nak pe­dig az él­te­tő, élő ige gaz­dag­sá­ga fény­lett fel.

Más­fe­lől öröm­mel fe­dez­ték fel egy­mást a kü­lön­bö­ző temp­lom­ba já­rók a kö­zö­sen ren­de­zett ün­nep­sé­gen, ün­nep­ség­so­ro­za­ton. Ugyan­ak­kor hoz­zá­juk csat­la­koz­tak a Bib­lia után nem hit­be­li szem­pon­tok alap­ján ér­dek­lő­dők, és ez a tény jó­ízű be­szél­ge­té­se­ket in­dí­tott el köz­tük.

Akik is­mer­ték a részt­ve­vő­ket – a he­lyi lel­ké­szek –, öröm­mel szá­mol­tak be ar­ról, hogy a Bib­lia, a köny­vek köny­ve kö­zös ta­lál­ko­zá­si pon­tot je­len­tett a kü­lön­bö­ző pár­tok­hoz tar­to­zó, az élet­ről más-más né­ze­te­ket val­ló em­be­rek számára is. A be­szél­ge­té­sek­ben nyo­ma sem volt a mé­di­u­mok ál­tal ger­jesz­tett vé­le­mény­üt­köz­te­té­sek­nek vagy in­du­lat­tal te­li szó­vál­tá­sok­nak. An­nál in­kább ki­ala­kult a köl­csö­nös tisz­te­let, tisz­ta em­ber­ség és se­gí­tő­kész­ség utá­ni vágy, olyan lég­kör, amely­ben min­den­ki szí­ve­sen ta­lál­ko­zik a má­sik­kal, és cse­ré­li ki gon­do­la­ta­it ilyen be­szél­ge­té­sek al­kal­má­val.

Vi­dé­ken em­ber­kö­zel­ben él­nek egy­más mel­lett szom­szé­dok, fe­let­te­sek és be­osz­tot­tak, ve­ze­tők és ve­ze­tet­tek. Ta­lál­koz­nak a hét­köz­na­pi élet min­den­na­pos ese­mé­nyei köz­ben, fod­rász­nál és az üz­let­ben, or­vo­si vá­ró­szo­bá­ban és a szín­ház­ban. Bi­zony egy­más sze­mé­be kell néz­ni­ük. Aki más­ként cse­lek­szik, az el­ve­szí­ti a kö­zös­ség bi­zal­mát.

A Bib­lia éve ab­ban se­gí­tett, hogy a vi­dék össze­tar­to­zá­sa, az egy­más sze­mé­be né­zés erő­söd­jék. Más szó­val így is mond­hat­juk: ab­ban se­gí­tett, hogy a vi­dék lel­ke új­ra él­jen, to­vább él­jen!