A hét témája

A nyolc nap te­ma­ti­ká­ja

Ke­resz­tyén kö­zös­sé­gek szem­től szem­ben a ré­gi és az új meg­osz­tott­sá­gok­kal
• Ez 37,15–19;22–24a: Eggyé a ke­zed­ben
• Zsolt 103,8–13;18: Ir­gal­mas és ke­gyel­mes az Úr…
• 1Kor 3,3–7;21–23: Irigy­ség s vi­szály­ko­dás van kö­zöt­te­tek…
• Jn 17,17–21: Hogy mind­nyá­jan egyek le­gye­nek…

A ke­resz­tyé­nek ar­ra kap­tak el­hí­vást, hogy Is­ten áll­ha­ta­tos és ki­en­gesz­te­lő sze­re­te­té­nek esz­kö­zei le­gye­nek egy olyan vi­lág­ban, amely­re az el­kü­lö­nü­lés és az el­ide­ge­ne­dés nyom­ta rá bé­lye­gét. Az Atya, Fiú és Szent­lé­lek ne­vé­ben meg­ke­resz­tel­ve vall­juk, hogy hi­szünk a meg­fe­szí­tett és fel­tá­ma­dott Krisz­tus­ban. Krisz­tus né­pe va­gyunk, akik­nek az a kül­de­té­sük, hogy Krisz­tus tes­te le­gyünk a vi­lág­ban és a vi­lá­gért. Krisz­tus kér­te ezt imád­sá­gá­ban ta­nít­vá­nyai szá­má­ra: hogy egyek le­gye­nek, hogy el­higgye a vi­lág…

Hi­tünk és ke­resz­tyén ta­nít­vány­sá­gunk meg­osz­tott­sá­ga meg­gá­tol ben­nün­ket ab­ban, hogy bi­zony­sá­got tud­junk ten­ni a vi­lág előtt. Ko­re­á­nak, mint más nem­ze­tek­nek is, egy­más­nak el­lent­mon­dó mó­don hir­det­ték az evan­gé­li­u­mot. Az a kí­sér­té­sünk, hogy a je­len­le­gi meg­osz­tott­sá­got a hát­te­ré­ben lé­vő konf­lik­tu­sok­kal in­kább ke­resz­tyén tör­té­nel­münk ter­mé­sze­tes örök­sé­gé­nek te­kint­sük, mint bel­ső el­lent­mon­dás­nak az­zal az üze­net­tel szem­ben, hogy Is­ten Krisz­tus­ban meg­bé­kél­tet­te a vi­lá­got.

Ezé­ki­el lá­to­má­sa ar­ról, hogy a ré­gi Iz­rá­el meg­osz­tott ki­rály­sá­gá­nak ne­ve­it hor­do­zó két fa­da­rab eggyé lett Is­ten ke­zé­ben, vi­lá­go­san mu­tat­ja Is­ten ha­tal­mát ar­ra néz­ve, hogy meg­bé­kél­tes­sen, és meg­te­gye egy meg­osz­tott­ság­ba süllyedt nép­pel azt, amit ma­guk nem tud­nak meg­ten­ni ön­ma­guk­kal. Ez biz­ta­tó üze­net a meg­osz­tott ke­resz­tyé­nek szá­má­ra. Elő­ké­pe a meg­bé­ké­lés for­rá­sá­nak a ke­resz­tyén ige­hir­de­tés szí­vé­ben. A Krisz­tus ke­reszt­jét al­ko­tó két fa­da­ra­bon a tör­té­ne­lem Ura ma­gá­ra ve­szi az em­be­ri­ség se­be­it és meg­osz­tott­sá­ga­it. Jé­zus ön­át­adá­sá­nak tel­jes­sé­gé­ben a ke­resz­ten együtt tart­ja az em­be­ri bűnt és Is­ten ren­dít­he­tet­len, meg­vál­tó sze­re­te­tét. Ke­resz­tyén­nek len­ni azt je­len­ti, hogy az ő ha­lá­lá­ban ke­resz­tel­ked­tünk meg. Ha­lá­lá­ban az Úr – ha­tár­ta­lan ke­gyel­mé­ben – fel­sze­ge­zi a seb­zett em­be­ri­ség ne­ve­it a ke­reszt fá­já­ra. Ez­zel ma­gá­hoz ölel min­ket, és hely­re­ál­lít­ja kap­cso­la­tun­kat Is­ten­nel és egy­más­sal.

Ke­resz­tyén egy­sé­günk Krisz­tus­hoz tar­to­zá­sunk­ra ala­po­zott kö­zös­ség. Mi­vel Krisz­tus­hoz for­dul­tunk, fel­fe­dez­het­jük, hogy ki­en­gesz­te­lőd­tünk a Szent­lé­lek ha­tal­ma ál­tal. A ke­resz­tyén egy­sé­gért mon­dott ima Is­ten­be ve­tett bi­zal­munk meg­val­lá­sa és ön­ma­gunk tel­jes meg­nyi­tá­sa a Lé­lek előtt. A ke­resz­tyén egy­sé­gért vég­zett egyéb erő­fe­szí­té­se­ink­kel együtt – pár­be­széd, kö­zös bi­zony­ság­té­tel és misszió – az egy­sé­gért va­ló imád­ko­zás ki­vált­sá­gos esz­köz, amely ál­tal a Szent­lé­lek ezt a meg­bé­ké­lést Krisz­tus­ban nyil­ván­va­ló­vá te­szi. Ben­ne, aki a vi­lág meg­vál­tá­sá­ra jött kö­zénk.

Imád­ság

Együtt ér­ző Is­ten! Te sze­retsz min­ket, és Krisz­tus­ban meg­bo­csá­tot­tál ne­künk. Szán­dé­kod, hogy bé­kél­tesd az em­be­ri­sé­get eb­ben a meg­vál­tó sze­re­tet­ben. Te­kints ke­gye­sen re­ánk, akik a ke­resz­tyén egy­sé­gért imád­ko­zunk és dol­go­zunk. Add, hogy meg­ta­pasz­tal­juk, hogy test­vé­rek va­gyunk a te sze­re­te­ted­ben. Add, hogy eggyé le­gyünk, eggyé a te ke­zed­ben. Ámen.