Kultúrkörök

„A Bib­lia a ke­resz­tény­ség hit­el­vi alap­ja és él­te­tő­je, év­szá­za­do­kon át az ok­ta­tás egész rend­sze­ré­nek »al­fá­ja és óme­gá­ja«, a nem­ze­ti kul­tú­rák meg­ter­mé­ke­nyí­tő­je volt. Ré­sze­se »Eu­ró­pa szü­le­té­sé­nek«, mert kü­lön­bö­ző né­pek­nek adott azo­nos val­lá­si, mű­ve­lő­dé­si, er­köl­csi, nyel­vi, men­ta­li­tás­for­má­ló és egyéb ösz­tön­zé­se­ket. A ma­gyar­ság már az ál­lam­ala­pí­tás előtt ta­lál­ko­zott a ke­resz­tény­ség szim­bó­lu­ma­i­val és üze­ne­té­vel, de a Bib­lia szö­ve­gé­nek ha­tá­sa (írott for­rá­sok­kal iga­zol­ha­tó­an) ezer esz­ten­de­je vált ál­lan­dó ré­szé­vé éle­tünk­nek. Szak­rá­lis ér­te­lem­ben a kö­zép­pont­ba ke­rült, aho­gyan a temp­lo­mok is fal­vak és vá­ro­sok szí­vé­ben épül­tek, vagy ők ma­guk vál­tak te­le­pü­lé­sek lét­re­jöt­tét se­gí­tő erő­vé. Ma­gyar­or­szá­gon Szent Ist­ván el­ső tör­vény­köny­ve ren­del­ke­zett a va­sár­na­pi temp­lom­já­rás­ról. A temp­lo­mi szer­tar­tá­sok az evan­gé­li­u­mi ol­vas­má­nyok­kal együtt (a re­for­má­ció ko­rá­ig) la­tin nyel­vű­ek vol­tak, de a Szent­írást a pré­di­ká­ció ke­re­té­ben ma­gya­ráz­hat­ták a hí­vek­nek. A ma­gyar bib­lia­for­dí­tás te­hát a szó­be­li­ség­ben szü­le­tett” – ír­ja Gá­bor­já­ni Sza­bó Bo­tond ki­ál­lí­tás­ren­de­ző a Bib­lia Sac­ra Hun­ga­ri­ca – a könyv, „mely örök éle­tet ád” cí­mű, március 29-ig nyitva tartó ki­ál­lí­tás ka­ta­ló­gu­sá­ban.

Aki el­lá­to­gat az Or­szá­gos Szé­ché­nyi Könyv­tár­ba, nem­csak a Szent­írás­nak szebb­nél szebb, kéz­ira­tos és nyom­ta­tott, hé­ber és gö­rög nyel­vű – sőt több­nyel­vű – ki­adá­sa­it, il­let­ve kü­lön­bö­ző ma­gyar for­dí­tá­sa­it cso­dál­hat­ja meg, ha­nem ma­gyar kul­túr­tör­té­ne­ti szem­pont­ból is iga­zi kin­cse­ket lát­hat. Sőt ha­zai lu­the­rá­nus­ként is sok ér­té­ket néz­het­nek meg az ér­dek­lő­dők, ugyan­is az Evan­gé­li­kus Or­szá­gos Könyv­tár és az Evan­gé­li­kus Or­szá­gos Mú­ze­um jó­vol­tá­ból nyolc ki­ál­lí­tott tárggyal gaz­da­god­ha­tott a há­rom te­rem­ben el­he­lye­zett tár­lat.

Könyv­tá­runk tu­laj­do­ná­ban van pél­dá­ul egy pél­dány a pró­fé­tai köny­vek­nek Lu­ther ál­tal for­dí­tott ki­adá­sá­ból, amely 1532-ben je­lent meg Worms­ban. A bőr­kö­té­sű könyv­ben há­rom fa­met­szet is ta­lál­ha­tó. A ki­ál­lí­tott kö­tet Dá­ni­el pró­fé­ta köny­vé­nél van nyit­va, az il­luszt­rá­ci­ón a pró­fé­ta négy ál­lat ké­pé­ben – szár­nyas orosz­lán, med­ve, négy­fe­jű pár­duc és vas­fo­gú ál­lat – lát­ja a négy nagy vi­lág­bi­ro­da­lom sor­sát és Is­ten or­szá­gá­nak el­jö­ve­te­lét. A kö­tet ér­de­kes­sé­ge, hogy so­ká­ig úgy hit­ték, eb­ből a ki­adás­ból már csak a Stutt­gart­ban őr­zött pél­dány ma­radt meg.

De más uni­kum is fel­lel­he­tő az evan­gé­li­kus könyv­tár­ban, il­let­ve lát­ha­tó a tár­la­ton. Pél­dá­ul a Ko­lozs­vá­rott 1562-ben ki­adott Új Tes­ta­men­tum, amely a Hel­tai Gás­pár ve­zet­te bib­lia­for­dí­tói mun­ka­kö­zös­ség 1551-ben el­kez­dett mun­ká­já­nak ha­to­dik kö­te­te. A for­dí­tás a gö­rög ere­de­tin és a Vul­ga­tán kí­vül a Lu­ther-fé­le né­met szö­veg alap­ján ké­szült.

Az 1700-as évek ele­jén a frank­fur­ti pi­e­tis­ta, Phi­lipp Ja­cob Spener szor­gal­maz­ta, hogy ne csak az egy­há­zi­lag el­ren­delt ige­sza­ka­szo­kat ma­gya­ráz­zák az is­ten­tisz­te­le­ten, ha­nem az egész Bib­li­át; a nép ne csak hall­gas­sa, ha­nem ma­ga is ol­vas­hassa; ren­dez­ze­nek kü­lön össze­jö­ve­te­le­ket (bib­lia­órát), ahol kö­zö­sen ér­tel­me­zik a Bib­li­á­ban ol­va­sot­ta­kat. Hal­lé­ban, ahol a ma­gyar evan­gé­li­kus bib­lia­for­dí­tók mind meg­for­dul­tak, a teo­ló­gi­ai kép­zés kö­zép­pont­já­ba ke­rült a Bib­lia ere­de­ti nyel­ven va­ló ol­va­sá­sa és ma­gya­rá­za­ta. A le­en­dő lel­ké­szek ha­za­hoz­ták azt az igényt, hogy mi­nél na­gyobb szám­ban ad­ja­nak Bib­li­át a nép ke­zé­be. Így kezd­te el győ­ri lel­kész­ként 1710-ben Tor­kos And­rás a for­dí­tást. Tor­kos a re­for­má­tus Ká­ro­li-Bib­lia he­lyett evan­gé­li­kus for­dí­tást sze­re­tett vol­na a hí­vők ke­zé­be ad­ni. Munkája 1736-ban je­lent meg Wit­ten­berg­ben, és bár má­so­dik ki­adást is meg­ért, még­sem ter­jedt el, nyel­vi meg­ol­dá­sa­it, hi­bá­it, ki­ha­gyott sza­va­it, mon­da­ta­it so­kat kri­ti­zál­ták.

A 18. szá­zad­ban e bib­lia­for­dí­tás ked­ve­zőt­len fo­gad­ta­tá­sa után újabb kí­sér­let tör­tént ar­ra, hogy a Ká­ro­li-fé­le he­lyett sa­ját for­dí­tás ke­rül­jön az evan­gé­li­ku­sok ke­zé­be. Bá­rány György és fia, Já­nos, va­la­mint Sar­to­ris Já­nos tu­do­má­nyos igé­nyű Új­szö­vet­ség-for­dí­tá­sa (fenti képünkön) 1754-es év­szám­mal je­lent meg, a hét­éves há­bo­rú mi­att azon­ban csak 1758-ra ké­szült el a tel­jes nyom­ta­tás. Két réz­met­sze­tes tér­kép és a cím­lap előtt egy réz­met­sze­tes kép dí­szí­ti – ez utób­bi­nál van nyit­va a ki­ál­lí­tá­son lát­ha­tó könyv. A for­dí­tók a kö­te­tet elő­szó­val, az egyes bib­li­ai köny­ve­ket tör­té­ne­ti elő­szó­val, min­den rész előtt tar­tal­mi össze­fog­la­ló­val, il­let­ve lap­al­ji jegy­ze­tek­kel (bő­ven idéz­ve az egy­ház­atyá­kat és Lu­thert) lát­ták el.

A tár­lók­ban Ká­mory Sá­mu­el tel­jes Bib­li­á­ja is lát­ha­tó, ame­lyet 1870-ben sa­ját költ­sé­gén, elő­fi­ze­tő­ket, tá­mo­ga­tó­kat gyűjt­ve adott ki. A ki­adás­hoz nem fű­zött elő­szót, csak a rö­vid zár­szó­ban hir­de­ti büsz­kén, hogy ő az el­ső, aki egy­ma­ga, az ere­de­ti nyel­vek­ből le­for­dí­tot­ta a Szent­írást. Ám nyel­vi meg­ol­dá­sa­it – a pon­tos­ság­ra va­ló tö­rek­vés so­rán, ha kel­lett, új ma­gyar sza­va­kat, ki­fe­je­zé­se­ket al­ko­tott, táj­szó­kat, szó­já­té­ko­kat hasz­nált – sok kri­ti­ka ér­te.

A Pod­ma­nicz­ky–De­gen­feld-könyv­tár ado­má­nya­ként ke­rült az Evan­gé­li­kus Or­szá­gos Könyv­tár tu­laj­do­ná­ba az az 1548-ból szár­ma­zó, Krak­kó­ban ki­adott és Benczédi Szé­kely Ist­ván ál­tal for­dí­tott Zsol­tár­könyv, amely – a gaz­da­gon dí­szí­tett cím­lap ta­nú­sá­ga sze­rint – a re­for­má­tus Po­gány György tu­laj­do­ná­ban volt. A könyv­ben több he­lyen ta­lál­ha­tó kot­ta­rész­let, ami ar­ra en­ged kö­vet­kez­tet­ni, hogy e Zsol­tár­köny­vet hasz­nál­ták a lel­kész-kán­tor-ének­kar gre­go­ri­án szer­tar­tá­si ének­lé­sé­ben a pro­tes­táns is­ten­tisz­te­le­te­ken.

A ki­ál­lí­tás anya­gát gaz­da­gít­ja az Evan­gé­li­kus Or­szá­gos Mú­ze­um tu­laj­do­ná­ban lé­vő, Lu­ther és az Augus­ta­na Con­fes­sio cí­mű, 1724-ben ké­szült olaj­fest­mény is. A györ­kö­nyi gyü­le­ke­zet pa­ró­ki­á­já­ról elő­ke­rült, ol­tár­kép­ként so­sem hasz­nált olaj­festményen Lu­ther és a szász vá­lasz­tó­fe­je­de­lem fog­ja köz­re a hit kő­szik­lá­in ál­ló frigy­lá­dát, ezen a Bib­lia Sac­ra áll. A Bib­lia te­te­jén hét­ágú gyer­tya­tar­tó lát­ha­tó, ta­lap­za­tán a la­tin nyel­vű fel­irat­tal, mely sze­rint: „Az Úr igé­je mind­örök­ké meg­ma­rad”. A gyer­tya­tar­tó kar­ja­in hu­szon­egy me­da­li­on­ban az Ágos­tai hit­val­lás té­te­le­i­nek ké­pe és mel­let­te a szá­muk lát­ha­tó.

A ki­ál­lí­tás kö­zép­pont­já­ban a 18. szá­za­di ne­mes­csói szó­szék­ol­tár má­so­la­ta áll, je­lez­ve, hogy Is­ten sza­va nem­csak írott for­má­ban ter­jed, ha­nem hirdetésében a hang­zó szó­nak is ugyan­olyan fon­tos sze­re­pe van. A Vas me­gyei te­le­pü­lés je­len­le­gi evan­gé­li­kus temp­lo­mát 1784-ben épí­tet­ték fel, de írá­sos em­lé­kek már 1630-tól fenn­ma­rad­tak az itt szol­gá­ló evan­gé­li­kus lel­ké­szek ne­vé­vel.

Vé­ge­ze­tül áll­jon itt még evan­gé­li­kus szem­pont­ból két kü­lön­le­ges­ség. Lát­ha­tó az 1524-ben Strass­burg­ban ki­adott, Lu­ther for­dí­tot­ta Új­szö­vet­ség, ame­lyet vö­rös-zöld-sár­ga-kék szí­nű ini­ci­á­lék és szí­nes szö­veg­kö­zi il­luszt­rá­ci­ók tesz­nek dí­szes­sé. A ki­ál­lí­tott – a Ti­szán­tú­li Re­for­má­tus Egy­ház­ke­rü­le­ti és Kol­lé­gi­u­mi Nagy­könyv­tár tu­laj­do­ná­ban lé­vő – Új­tes­ta­men­tum a Je­le­né­sek köny­vé­nél van nyit­va; ezt a bib­li­ai köny­vet e ki­adás­ban hu­szon­egy szí­nes kép il­luszt­rál­ja.

Meg­te­kint­he­tő to­váb­bá az az 1519-ben ki­adott Bib­lia, amely egy­kor Lu­ther Már­to­né volt (a Ka­lo­csai Fő­szé­kes­egy­há­zi Könyv­tár tu­laj­do­na). A ki­ál­lí­tott Szent­írás a re­for­má­tor sa­ját ke­zű alá­írá­sá­nál van nyit­va a má­so­dik ol­da­lon, ahol az alá­írás fe­lett egy né­met nyel­vű vers is ol­vas­ha­tó.

Biblia Sacra Hungarica – A könyv, „mely örök életet ád” – A kiállítás katalógusa a Luther Kiadó könyvesboltjában (1085 Budapest, Üllői út 24.) és a Huszár Gál papír- és könyvesboltban (1054 Budapest, Deák tér 4.) is kapható 3900 forintért.

– A. A. –