Keresztutak

A re­for­má­tus éb­re­dés egyik ka­riz­ma­ti­kus sze­mé­lyi­sé­gé­nek, Be­ré­nyi Jó­zsef idős lel­ki­pász­tor­nak …de már tu­dom – Em­lé­kek, val­lo­má­sok cím­mel, ma­gán­ki­adás­ban meg­je­lent élet­raj­zi kö­te­tét még ka­rá­csony előtt mu­tat­ták be Bu­da­pes­ten, a Rá­day Könyv­tár­ban. Az idő­pont azért is ér­de­kes, mert test­vér­egy­há­zunk­ban ek­kor­tájt az ügy­nök­ügy kö­rül ko­moly egy­ház­po­li­ti­kai fe­szült­ség ke­let­ke­zett. Ez rá­vi­lá­gít ar­ra, hogy a kö­zel­múlt tisz­tá­zá­sa az ál­lí­tó­la­gos rend­szer­vál­tás után ti­zen­ki­lenc év­vel sem ve­szí­tett ak­tu­a­li­tá­sá­ból. „Hi­á­ba mond­ta ki zsi­na­tunk az át­vi­lá­gí­tá­si tör­vény­ja­vas­lat el­uta­sí­tá­sát az­zal az in­dok­lás­sal, hogy »egy­há­zunk túl van ezen a kér­dé­sen«. Nincs túl” – hang­zott el a könyv­be­mu­ta­tón.

A val­lo­más­kö­tet pél­dáz­za, hogy mi­lyen je­len­tő­sé­ge volt az éb­re­dés­nek a pro­tes­táns egy­há­zak éle­té­ben. Az éb­re­dés a ma­ga be­fe­lé for­du­ló, „apo­li­ti­kus” lé­nyé­vel azt a kép­ze­tet kel­ti, hogy a szo­ci­a­liz­must épí­tő Ma­gyar­or­szág ké­pé­be ez job­ban be­le­fért, mint va­la­mely po­li­ti­ku­sabb egy­há­zi irány­zat. Ez azon­ban csak rész­ben van így.

Az éb­re­dés okoz­ta lel­ki meg­úju­lás, az egy­há­zak fel­fris­sü­lé­se, a fi­a­ta­lok­ra és az ér­tel­mi­ség­re va­ló nagy ha­tás na­gyon is sze­met szúrt az ate­is­ta ál­lam­nak. Ezért ke­rül­tek a re­for­má­tus meg­úju­lás hí­vei, a „bet­há­nis­ták” a bel­ügyi szer­vek lá­tó­kö­ré­be. A ha­ta­lom kép­vi­se­lő­i­ben meg­érett az el­ha­tá­ro­zás, hogy lát­vá­nyos in­téz­ke­dés­sel pél­dát kell sta­tu­ál­ni: a vi­lág­né­ze­ti­leg lát­szó­lag sem­le­ges, még­is nagy ha­tá­sú irány­zat hí­vei kö­zül va­la­ki el­len kon­cep­ci­ós és meg­fé­lem­lí­tő pert kell foly­tat­ni. Ezt a szem­lé­le­tet tük­röz­te a Re­for­má­tu­sok Lap­já­ban meg­je­lent cím: „A bet­há­nis­ták ál­lam­el­le­ne­sek, bé­ke­el­le­ne­sek és tár­sa­da­lom­el­le­ne­sek”.

Be­ré­nyi Jó­zsef sze­gény pa­raszt­csa­lád­ból szár­ma­zott, igen te­het­sé­ges, Hor­thy-ösz­tön­dí­jas ta­nu­ló volt, a teo­ló­gi­án is ki­tűnt, az éb­re­dés­ egyik kép­vi­se­lő­je lett. A fi­a­tal lel­ki­pász­tor – püs­pö­ki se­géd­lel­kész­ség után – az egyik je­len­tős deb­re­ce­ni gyü­le­ke­zet (a Mes­ter ut­cai) élé­re ke­rül­ve ha­mar fel­tűnt tisz­ta han­gú pré­di­ká­ci­ó­i­val. A Rá­ko­si-kor­ban tö­me­gek özön­löt­tek, hogy meg­hall­gatha­ssák, és ez bi­zony ak­kor az ál­lam szem­pont­já­ból nem volt jó jel. Rá­adá­sul egy hát­ér­be szo­rí­tott kol­lé­gá­ját, Fe­ke­te Pé­tert is se­gí­tet­te. Mi­u­tán elő­nyö­kért sem volt haj­lan­dó együtt­mű­köd­ni, az ál­lam­mal szö­vet­ke­ző egy­ház­ve­ze­tés az ő sze­mé­lyé­ben ta­lál­ta meg a bűn­ba­kot, aki a tár­sa­da­lom­ra ve­szé­lyes mi­vol­ta mi­att nem al­kal­mas ilyen ex­po­nált he­lyen lel­kész­nek.

Az 1956-os for­ra­da­lom ide­jén in­dult Meg­úju­lá­si Moz­ga­lom­mal va­ló le­szá­mo­lás ke­re­té­ben hosszú meg­hur­co­lás, dur­va rend­őri ki­hall­ga­tá­sok kö­vet­kez­tek. Az ál­lam azon­ban át­en­ged­te a meg­ol­dást az egy­ház­ve­ze­tés­nek, a rend­őrök az­zal en­ged­ték el, hogy „majd el­in­té­zi ma­gát a ma­ga egy­há­za”. Egy­há­zi bí­ró­ság ítél­te el őt ha­mis vá­dak alap­ján: „To­váb­bi (deb­re­ce­ni) mű­kö­dé­se gyü­le­ke­ze­ti és egy­há­zi köz­ér­dek szem­pont­já­ból nem­csak hát­rá­nyos, ha­nem ká­ros is.” Lel­kész­kol­lé­gái meg­ta­gad­ták őt, de gyü­le­ke­ze­te nagy bá­tor­ság­ról ta­nú­sá­got té­ve ki­állt mel­let­te.

Egy ha­tár­szé­li kis bi­ha­ri gyü­le­ke­ze­tet, Ug­rát je­löl­ték ki ré­szé­re, amely el volt vág­va a kül­vi­lág­tól: „Itt az­tán nem le­het pat­tog­ni! A Be­ré­nyi-fé­lék kor­dá­ban tar­tá­sá­ra ki­vá­ló­an meg­fe­lel” – kom­men­tál­ta a püs­pök a dön­tést. A ro­zo­ga ál­la­pot­ban le­vő pa­ró­ki­án kí­vül ál­lan­dó rend­őri meg­fi­gye­lés és zak­la­tás is kí­sér­te it­te­ni út­ját. Be­ré­nyi Jó­zsef azon­ban e kis fa­lu­ban is ál­dott szol­gá­la­tot vég­zett, egy­sze­rű em­be­rek kö­zött épí­tett gyü­le­ke­ze­tet. Meg­sze­ret­te a he­lyi­e­ket, és őt is meg­sze­ret­ték. Har­minc évig nem is ment el in­nen, hi­á­ba aján­lot­tak fel ne­ki na­gyobb gyü­le­ke­ze­te­ket. Fe­le­sé­gé­ről, aki tár­sa volt a hit­ben és a szen­ve­dés­ben, így em­lé­ke­zik: „Nél­kü­le én sem tud­tam vol­na meg­har­col­ni a hit szép har­cát.”

A kö­tet­be­mu­ta­tó kü­lön­le­ges­sé­gét az ad­ta, hogy Sza­bó Dá­ni­el, a Ti­szá­n­in­ne­ni Re­for­má­tus Egy­ház­ke­rü­let korábbi fő­gond­no­ka, a Re­for­má­tus Pres­bi­te­ri Szö­vet­ség el­nö­ke Be­ré­nyi Jó­zsef­ bi­zony­ság­te­vő test­vé­re­ként mond­ta el vé­le­mé­nyét, em­lé­ke­it. Akik je­len vol­tak, egy­re job­ban meg­ér­tet­ték e szo­mo­rú és gyá­szos kor, a zsar­nok­ság lel­ki és sze­mé­lyi in­dí­té­ka­it, a le­ala­cso­nyo­dás és fel­ma­ga­so­dás pél­dá­it. Sza­bó Dá­ni­el fi­a­tal lel­kész­je­lölt­ként kül­föl­di ösz­tön­díj­jal a zse­bé­ben állt ki a Be­ré­nyi Jó­zse­fet meg­bé­lyeg­ző püs­pök­kel szem­ben. Az ered­mény az lett, hogy őt is el­tá­vo­lí­tot­ták a lel­ké­szi pá­lyá­ról, ne­héz fi­zi­kai mun­kát vé­gez­tet­tek ve­le, majd Mis­kol­con szál­lo­da­por­tás­ként dol­go­zott. Da­ni bá­tyánk nagy lel­ki de­rű­vel, sze­líd iró­ni­á­val áb­rá­zol­ta e kort, hang­sú­lyoz­ta, hogy a hi­tért va­ló ve­re­sé­gek és a szen­ve­dés va­ló­já­ban Is­ten esz­kö­zei.

Be­ré­nyi Jó­zsef re­for­má­tus hit­val­ló lel­kész val­lo­más­kö­te­te se­gít meg­ér­te­ni a ne­héz, el­nyo­más­sal ter­hes év­ti­ze­de­ket alul­né­zet­ből, em­be­ri pers­pek­tí­vá­ból. Se­gít meg­ér­te­ni, hogy a hi­va­ta­los szin­ten el­kö­ve­tett vét­kek és bű­nök el­le­né­re ho­gyan ér­vé­nye­sül­he­tett az egy­ház­ban em­be­ri-gyü­le­ke­ze­ti szin­ten még­is a hit és az em­ber­ség. Ez olyan ta­pasz­ta­lat, amely a kö­zel­múlt és a ma ne­héz idő­sza­ká­ban erőt és biz­ta­tást ad. „So­kat szen­ved­tem, de Is­ten ezek kö­zött a szen­ve­dé­sek kö­zött meg­ké­szí­tet­te aján­dé­ka­it szá­munk­ra” – val­lot­ta meg kö­te­té­ben Be­ré­nyi Jó­zsef.

Czen­the Mik­lós