Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2009
- 03
- Az ébredő szenvedése
Keresztutak
Hozzászólás a cikkhez
Az ébredő szenvedése
Berényi József meghurcolt református lelkész vallomáskötete
A református ébredés egyik karizmatikus személyiségének, Berényi József idős lelkipásztornak …de már tudom – Emlékek, vallomások címmel, magánkiadásban megjelent életrajzi kötetét még karácsony előtt mutatták be Budapesten, a Ráday Könyvtárban. Az időpont azért is érdekes, mert testvéregyházunkban ekkortájt az ügynökügy körül komoly egyházpolitikai feszültség keletkezett. Ez rávilágít arra, hogy a közelmúlt tisztázása az állítólagos rendszerváltás után tizenkilenc évvel sem veszített aktualitásából. „Hiába mondta ki zsinatunk az átvilágítási törvényjavaslat elutasítását azzal az indoklással, hogy »egyházunk túl van ezen a kérdésen«. Nincs túl” – hangzott el a könyvbemutatón.
A vallomáskötet példázza, hogy milyen jelentősége volt az ébredésnek a protestáns egyházak életében. Az ébredés a maga befelé forduló, „apolitikus” lényével azt a képzetet kelti, hogy a szocializmust építő Magyarország képébe ez jobban belefért, mint valamely politikusabb egyházi irányzat. Ez azonban csak részben van így.
Az ébredés okozta lelki megújulás, az egyházak felfrissülése, a fiatalokra és az értelmiségre való nagy hatás nagyon is szemet szúrt az ateista államnak. Ezért kerültek a református megújulás hívei, a „bethánisták” a belügyi szervek látókörébe. A hatalom képviselőiben megérett az elhatározás, hogy látványos intézkedéssel példát kell statuálni: a világnézetileg látszólag semleges, mégis nagy hatású irányzat hívei közül valaki ellen koncepciós és megfélemlítő pert kell folytatni. Ezt a szemléletet tükrözte a Reformátusok Lapjában megjelent cím: „A bethánisták államellenesek, békeellenesek és társadalomellenesek”.
Berényi József szegény parasztcsaládból származott, igen tehetséges, Horthy-ösztöndíjas tanuló volt, a teológián is kitűnt, az ébredés egyik képviselője lett. A fiatal lelkipásztor – püspöki segédlelkészség után – az egyik jelentős debreceni gyülekezet (a Mester utcai) élére kerülve hamar feltűnt tiszta hangú prédikációival. A Rákosi-korban tömegek özönlöttek, hogy meghallgathassák, és ez bizony akkor az állam szempontjából nem volt jó jel. Ráadásul egy hátérbe szorított kollégáját, Fekete Pétert is segítette. Miután előnyökért sem volt hajlandó együttműködni, az állammal szövetkező egyházvezetés az ő személyében találta meg a bűnbakot, aki a társadalomra veszélyes mivolta miatt nem alkalmas ilyen exponált helyen lelkésznek.
Az 1956-os forradalom idején indult Megújulási Mozgalommal való leszámolás keretében hosszú meghurcolás, durva rendőri kihallgatások következtek. Az állam azonban átengedte a megoldást az egyházvezetésnek, a rendőrök azzal engedték el, hogy „majd elintézi magát a maga egyháza”. Egyházi bíróság ítélte el őt hamis vádak alapján: „További (debreceni) működése gyülekezeti és egyházi közérdek szempontjából nemcsak hátrányos, hanem káros is.” Lelkészkollégái megtagadták őt, de gyülekezete nagy bátorságról tanúságot téve kiállt mellette.
Egy határszéli kis bihari gyülekezetet, Ugrát jelölték ki részére, amely el volt vágva a külvilágtól: „Itt aztán nem lehet pattogni! A Berényi-félék kordában tartására kiválóan megfelel” – kommentálta a püspök a döntést. A rozoga állapotban levő parókián kívül állandó rendőri megfigyelés és zaklatás is kísérte itteni útját. Berényi József azonban e kis faluban is áldott szolgálatot végzett, egyszerű emberek között épített gyülekezetet. Megszerette a helyieket, és őt is megszerették. Harminc évig nem is ment el innen, hiába ajánlottak fel neki nagyobb gyülekezeteket. Feleségéről, aki társa volt a hitben és a szenvedésben, így emlékezik: „Nélküle én sem tudtam volna megharcolni a hit szép harcát.”
A kötetbemutató különlegességét az adta, hogy Szabó Dániel, a Tiszáninneni Református Egyházkerület korábbi főgondnoka, a Református Presbiteri Szövetség elnöke Berényi József bizonyságtevő testvéreként mondta el véleményét, emlékeit. Akik jelen voltak, egyre jobban megértették e szomorú és gyászos kor, a zsarnokság lelki és személyi indítékait, a lealacsonyodás és felmagasodás példáit. Szabó Dániel fiatal lelkészjelöltként külföldi ösztöndíjjal a zsebében állt ki a Berényi Józsefet megbélyegző püspökkel szemben. Az eredmény az lett, hogy őt is eltávolították a lelkészi pályáról, nehéz fizikai munkát végeztettek vele, majd Miskolcon szállodaportásként dolgozott. Dani bátyánk nagy lelki derűvel, szelíd iróniával ábrázolta e kort, hangsúlyozta, hogy a hitért való vereségek és a szenvedés valójában Isten eszközei.
Berényi József református hitvalló lelkész vallomáskötete segít megérteni a nehéz, elnyomással terhes évtizedeket alulnézetből, emberi perspektívából. Segít megérteni, hogy a hivatalos szinten elkövetett vétkek és bűnök ellenére hogyan érvényesülhetett az egyházban emberi-gyülekezeti szinten mégis a hit és az emberség. Ez olyan tapasztalat, amely a közelmúlt és a ma nehéz időszakában erőt és biztatást ad. „Sokat szenvedtem, de Isten ezek között a szenvedések között megkészítette ajándékait számunkra” – vallotta meg kötetében Berényi József.
Czenthe Miklós
::Nyomtatható változat::
|