Kultúrkörök

Vi­seg­rád az egyik leg­ki­sebb lé­lek­szá­mú, ugyan­ak­kor or­szá­gos szin­ten is az egyik leg­több lá­to­ga­tót von­zó ma­gyar vá­ros. Az ős­kor­tól la­kott, a ró­mai kor­ban ha­tár­őr-te­le­pü­lés, a kö­zép­kor­ban ki­rá­lyi szék­hely, az­az fő­vá­ros.

Idén van el­ső ok­le­ve­les em­lí­té­sé­nek ez­re­dik év­for­du­ló­ja, vagy­is a mai for­má­já­ban is lé­te­ző te­le­pü­lés igen­csak ke­rek szü­le­tés­nap­ja. A je­les ese­mény­hez kap­cso­ló­dó­an la­punk a fel­leg­vár és a ki­rá­lyi pa­lo­ta mel­lett a vá­ros har­ma­dik leg­je­len­tő­sebb és ta­lán leg­ka­rak­te­re­sebb, kö­zép­ko­ri mű­em­lé­ké­be, a Sa­la­mon-to­rony­ba in­vi­tál­ja Ol­va­só­in­kat.

A Sa­la­mon-to­rony­be­li lá­to­ga­tást egy mí­tosz cá­fo­la­tá­val il­lik kez­de­ni: bár a hí­res la­kó­tor­nyot a Szent Lász­ló ál­tal 1082-ben fog­ság­ba ej­tett és töm­löc­be ve­tett Sa­la­mon ki­rály­ról ne­vez­te el a né­pi em­lé­ke­zet, ere­de­ti­leg a már ma­rad­vá­nya­i­ban sem lé­te­ző is­pá­ni vár­ban ra­bos­ko­dott a szám­ta­lan egyéb mi­ti­kus elem­mel fel­vér­te­zett sor­sú egy­ko­ri ma­gyar ural­ko­dó.

A kö­zép­ko­ri mű­em­lé­ket a ta­tár­já­rást kö­ve­tő­en, 1247 és 1260 kö­zött IV. Bé­la ki­rály és fe­le­sé­ge, Má­ria ki­rály­né épít­tet­te az al­só vár ré­sze­ként, egy idő­ben a hegy­te­tőn ál­ló fel­leg­vár ki­ala­kí­tá­sá­val. Az épü­le­tet stra­té­gi­ai okok­ból ar­ra a pont­ra he­lyez­ték, ahol az ak­ko­ri or­szág­út ke­resz­tez­te a vár völgy­zá­ró fa­lát.

A hat­szög­le­tű épít­mény föld­szint­je rak­tár­ként funk­ci­o­nált, to­váb­bi négy emeletén pe­dig la­kó­ter­mek he­lyez­ked­tek el. Eze­ket a szin­te­ket fa­ge­ren­dás fö­dé­mek vá­lasz­tot­ták el és az épü­le­ten be­lü­li lép­csők kö­töt­ték össze. A to­rony ha­to­dik szint­je, fel­ső te­ra­sza vé­del­mi cé­lo­kat szol­gált, pár­tá­za­tos gyi­lok­já­ró­val és fa­szer­ke­ze­tű vé­dő­fo­lyo­só­val. Az épü­let fal­vas­tag­sá­ga át­la­go­san 3,6 mé­ter, de egyes pont­ja­in el­éri a 8 (!) mé­tert is. A helyi­sé­ge­ket kan­dal­lók fű­töt­ték, a meg­vi­lá­gí­tás­ról osz­lo­pos bél­le­tű iker­ab­la­kok gon­dos­kod­tak.

Vi­seg­rád ki­rá­lyi szék­hellyé vá­lá­sá­val, Ká­roly Ró­bert idő­sza­ká­ban tör­tén­tek je­len­tős át­ala­kí­tá­sok az épü­let­ben és kör­nye­ze­té­ben. A Du­na-par­ti ki­rá­lyi pa­lo­ta el­ső épí­té­si sza­ka­szát meg­elő­ző­en az al­só vár, a to­rony szol­gált ki­rá­lyi lak­osz­tály­ként. Ek­kor, 1325-ben ala­kí­tot­ták ki leg­fel­ső szint­jén a Ke­resz­te­lő Já­nos­nak szen­telt ká­pol­nát is.

Az épü­let Nagy La­jos ural­ko­dá­sa alatt, 1355-től el­vesz­tet­te stra­té­gi­ai je­len­tő­sé­gét, és a ké­sőb­bi­ek­ben ki­zá­ró­la­g rak­tár­ként hasz­nál­ták. Pusz­tu­lá­sa a tö­rök ost­ro­mok, majd a ké­sőb­bi el­ha­nya­golt ál­la­pot kö­vet­kez­mé­nye.

A 19. szá­zad­ban meg­kez­dett hely­re­ál­lí­tá­sát a ma­gyar mű­em­lék­vé­de­lem el­ső nagy vál­lal­ko­zá­sa­i­nak egyi­ke­ként tart­ják szá­mon. En­nek el­ső hul­lá­ma a szá­zad utol­só har­ma­dá­ban Schu­lek Fri­gyes és Henszl­mann Im­re ne­vé­hez fű­ző­dik – a ter­vek sze­rint az épü­let Fe­renc Jó­zsef va­dász­kas­té­lya­ként szol­gált vol­na, de pénz­hi­ány mi­att ez az el­kép­ze­lés vé­gül nem va­ló­sul­ha­tott meg. A 20. szá­zad ele­jén Lux Kál­mán már az ere­de­ti ele­mek meg­óvá­sát tar­tot­ta fő fel­ada­tá­nak, majd a múlt szá­zad el­ső har­ma­dá­ban Schu­lek Fri­gyes fia, Já­nos foly­tat­ta a re­konst­ruk­ci­ót. A 20. szá­zad má­so­dik fe­lé­ben Sza­nyi Jó­zsef, il­let­ve Sedl­mayr Já­nos ter­vei alap­ján ké­szül­tek el a mo­der­nis­ta, vas- és vas­be­ton ele­me­ket hasz­no­sí­tó ki­egé­szí­té­sek.

Re­zsa­bek Nán­dor