Oratio oecumenica

Mennyei Atyánk! Ál­dunk té­ged, hogy mun­ká­lod az egy­sé­get a ke­resz­té­nyek kö­zött. Annyi kö­zöt­tünk az egye­net­len­ség, a disz­har­mó­nia! Sok­szor vár­juk csak ma­gunk­tól, hogy fel­tölt­sük a kö­zöt­tünk lé­vő völ­gye­ket, sza­ka­dé­ko­kat, el­ta­ka­rít­suk a he­gye­ket és a hal­mo­kat. A ma­gunk egye­net­len­sé­ge­in, hi­tet­len­sé­gén is em­be­ri erő­vel sze­ret­nénk úr­rá len­ni. Add, hogy meg­lás­suk éle­tünk­ben a te mennyei di­cső­sé­ge­det, hi­szen csak a te fé­nyed ad­hat szá­munk­ra erőt, re­mény­sé­get.

Ott ál­lunk, Urunk, éle­tünk sö­tét er­de­jé­nek fái kö­zött, mint a me­zí­te­len­sé­gé­re rá­döb­bent Ádám és Éva. Hívsz ben­nün­ket, vá­gya­ko­zunk a han­god után, de nem me­rünk ki­lép­ni a ho­mályt adó fák kö­zül. Sok­szor már el­hisszük, hogy a ma­gunk csen­des sö­tét­sé­ge je­len­ti szá­munk­ra a biz­ton­sá­got, a nyu­gal­mat, a bé­kes­sé­get. Ké­rünk, ne mondj le ró­lunk, hívj min­ket éle­tünk min­den nap­ján.

Imád­ko­zunk azo­kért, akik fél­nek a te vi­lá­gos­sá­god­ban szem­be­néz­ni ön­ma­guk­kal, akik a ma­guk hi­té­ben és val­lá­sos­sá­gá­ban bíz­nak, és a te fé­nyed min­dent meg­vi­lá­go­sí­tó, át­ha­tó ere­jét csak má­sok­ban sze­ret­nék lát­ni. Mu­tasd meg ne­künk na­pon­ként is­te­ni di­cső­sé­ge­det, hogy ne ma­gunk­ban, ha­nem csak ben­ned bíz­zunk.

Ké­rünk, légy azok­kal, akik most ter­ve­zik éle­tü­ket, se­gítsd test­vé­re­in­ket, hogy a tő­led ka­pott va­ló­di ér­té­kek alap­ján akar­ják föl­di éle­tü­ket meg­él­ni. Imád­ko­zunk azo­kért, akik kö­zép­ko­rú­ként már nem ter­vez­nek, re­mény­te­len­nek lát­ják éle­tü­ket, akik el­vesz­tik mun­ká­ju­kat, vagy aki­ket el­bi­zony­ta­la­ní­ta­nak az újabb és újabb ki­hí­vá­sok. Bá­to­rítsd őket, hogy elég né­künk a te ke­gyel­med, mert a te erőd erőt­len­sé­günk ál­tal is cél­ba ér.

Légy azok­kal, akik be­te­gen, ma­gá­nyo­san, fáj­dal­mak­kal ter­hel­ten, gyó­gyu­lás­ra vágy­va imád­koz­nak hoz­zád. Győzd meg őket, hogy nem az em­be­ri erő és aka­rat az, ami meg­tart ben­nün­ket éle­tünk ne­héz sza­ka­sza­i­ban, ha­nem egye­dül a te in­gyen ke­gyel­med.

Ké­rünk, ra­gyog­tasd fel di­cső­sé­ge­det egy­há­zunk­ban és az egész földön, hogy a hi­á­ba­va­ló vi­lág kö­te­lé­kei ne szo­rít­has­sa­nak ben­nün­ket a re­mény­te­len­ség és bi­zal­mat­lan­ság sö­tét­sé­gé­be, ha­nem meg­ta­nul­junk éle­tünk min­den nap­ján min­dent át­fo­gó, min­de­nek­re ki­ára­dó ke­gyel­med­ből él­ni. Áldj meg min­ket, Urunk! Ámen.