Napról napra

Új nap – új kegyelem
Vasárnap Jó­ná­tán el­ment Dá­vid­hoz, és erõ­sí­tet­te az Is­ten­be ve­tett bi­zal­mát. 1Sám 23,16 (Ap­Csel 18,26b; Mt 17,1–9; 2Kor 4,6–10; Zsolt 9) Olyan vi­lág­ban élünk, ahol az egyes em­ber le­he­tõ­sé­gét és az ... >>

Élõ víz

Zsi­ga bá­csi ál­mot lá­tott
„Szé­pen be­szélt ma is a tisz­te­len­dõ úr, bár ami igaz, az igaz, hogy pon­to­san mi­rõl is volt szó, azt ne­héz len­ne meg­mon­da­ni…” – gon­dol­ta ma­gá­ban Ve­res Zsi­ga bá­csi, mi­köz­ben a temp­lom­ból ha­za­fe­lé bal­la­gott. >>

Hol lakik az Isten?
Ami­kor én kis­is­ko­lás vol­tam, a hit­tan éppolyan kö­te­le­zõ tan­tárgy volt, mint az ol­va­sás vagy a szám­tan. Az­tán egy nap ki­til­tot­ták a pa­po­kat az is­ko­lá­ból, és be­je­len­tet­ték, hogy nincs is Is­ten. An­nak örül­tünk, hogy ez­után nem kell hit­tan­órá­ra jár­ni meg hit­tant ta­nul­ni, töb­bet játsz­ha­tunk dél­utá­non­ként, ott­hon még­is imád­koz­ni kel­lett el­al­vás elõtt. De ha nincs Is­ten, ki­hez vagy mi­hez imád­ko­zunk, hogy vi­gyáz­zon ránk, amíg al­szunk? >>

Az élet nem ró­lam szól
Múlt­kor az egyik ke­resz­tény köny­ves­bolt­ban né­ze­lõd­ve meg­akadt a sze­mem egy könyv­cí­men: Az élet nem ró­lam szól. A szer­zõ­je Max Lu­ca­do, a kötetet a Ke­resz­tyén Is­me­ret­ter­jesz­tõ Ala­pít­vány ad­ta ki 2007-ben. >>

Öröm­hír vagy rém­hír?
„Va­ló­szí­nû­leg nincs Is­ten. Ne ag­gódj töb­bé, és él­vezd az éle­ted!” – szól a Lon­don­ból vi­lág kö­rü­li út­ra in­dult fi­gye­lem­fel­kel­tõ rek­lám, amely már Spa­nyol­or­szá­got is meg­hó­dí­tot­ta. Mi­ként két hét­tel ez­elõtt az Evan­gé­li­kus Élet is hírt adott ró­la, a bu­szok ol­da­lán vi­rí­tó szlo­gen ál­lí­tó­lag vá­lasz a 2008 jú­ni­u­sá­ban – szin­tén bu­szo­kon meg­je­lent – ke­resz­tény rek­lám­ra. >>

Heti útravaló
Fö­löt­ted ott ra­gyog az Úr, di­csõ­sé­ge meg­lát­szik raj­tad. (Ézs 60,2) >>

Egyházunk egy-két hete

Újra Köl­csey-ver­seny a Him­nusz szü­le­tés­nap­ján
Az Oros­há­zi Evan­gé­li­kus Óvo­da, Ál­ta­lá­nos Is­ko­la és Gim­ná­zi­um im­már he­te­dik al­ka­lom­mal ren­dez­te meg ja­nu­ár 23-án a ma­gyar kul­tú­ra nap­ja elõtt tisz­te­leg­ve a Köl­csey vers­mon­dó és nép­dal­ének­lé­si ver­senyt az or­szág összes evan­gé­li­kus di­ák­ja, va­la­mint az oros­há­zi és kör­nyék­be­li ta­nu­lók szá­má­ra. A ver­seny­hez kap­cso­ló­dó­an – a ha­gyo­má­nyok­hoz hí­ven – rajz­pá­lyá­za­tot is meg­hir­det­tek. A sza­va­ló­ver­seny­re és a rajz­pá­lyá­zat­ra a 7–12. osz­tá­lyo­sok, az ének­ver­seny­re pe­dig az 5–12. osz­tá­lyo­sok je­lent­ke­zé­sét vár­ták. >>

Keresztutak

Egy­ség­ke­re­sõ fi­a­ta­lok egy szebb jö­võ­ért
A ma­gyar­or­szá­gi öku­me­ni­kus ima­hét ha­gyo­má­nyo­san öku­me­ni­kus if­jú­sá­gi is­ten­tisz­te­let­tel zá­rul. Ezt a hi­va­ta­los zá­ró­al­kal­mat 2006-ig min­den év­ben a Lágy­má­nyo­si Öku­me­ni­kus Köz­pont (LÖK) ká­pol­ná­já­ban tar­tot­ták. A szer­ve­zõk az ese­mény fe­le­ke­zet­kö­zi jel­le­gét kí­ván­ták erõ­sí­te­ni az­zal, hogy 2007-tõl for­gó rend­szer­ben, év­rõl év­re más hely­szí­nen, más-más fe­le­ke­zet is­ten­tisz­te­le­ti he­lyén ren­de­zik meg. A ta­valy­elõtt a Szi­lá­gyi De­zsõ té­ri re­for­má­tus temp­lom­ban és a múlt év­ben a ke­len­föl­di evan­gé­li­kus temp­lom­ban tar­tott al­ka­lom után idén a LÖK köz­vet­len szom­széd­sá­gá­ban ta­lál­ha­tó ka­to­li­kus Ma­gyar Szen­tek temp­lo­ma adott ott­hont az if­jú­sá­gi ima­hét­zá­ró is­ten­tisz­te­let­nek ja­nu­ár 25-én. Az Öku­me­ni­kus If­jú­sá­gi Iro­da (ÖKI), a Kö­zös Pont If­jú­sá­gi Misszió és a Ma­gyar­or­szá­gi Egy­há­zak Öku­me­ni­kus Ta­ná­csá­nak (ME­ÖT) If­jú­sá­gi Bi­zott­sá­ga ál­tal kö­zö­sen ren­de­zett is­ten­tisz­te­let li­tur­gi­á­já­ban há­rom ke­resz­tény fe­le­ke­zet fi­a­tal­jai vet­tek részt. >>

Tá­vol­ról sem a múlt be­teg­sé­ge!
A világon ma mintegy hat­mil­lióan szen­ved­nek leprában, és négy­mil­li­ó­an él­nek ha­lá­lu­kig ma­ra­dan­dó fo­gya­té­kos­ság­gal a kór kö­vet­kez­té­ben. Min­den má­so­dik perc­ben ki­de­rül va­la­ki­rõl, hogy lep­rás; és ez a sze­mély min­den hu­sza­dik perc­ben egy gyer­mek. Amint a szám­ada­tok­ból ki­de­rül, a lep­ra va­ló­ban nem csak a múlt be­teg­sé­ge. >>

Pápai példa
Pél­da­ér­té­kû együtt­mû­kö­dés va­ló­sult meg Pá­pán a Bib­lia évé­ben a vá­ros ve­ze­té­se, az egy­há­zak he­lyi kép­vi­se­lõi és a vá­ro­si mú­ze­u­mok, gyûj­te­mé­nyek kö­zött – hang­zott el ja­nu­ár 24-én az evan­gé­li­kus gyü­le­ke­ze­ti ház­ban tar­tott saj­tó­tá­jé­koz­ta­tón. Az ese­mény­re a Bib­lia-év zá­rá­sa­ként ke­rült sor a vá­ro­si kul­tu­rá­lis in­téz­mé­nyek ve­ze­tõ­i­nek, il­let­ve a lel­ké­szek­nek a rész­vé­te­lé­vel. >>

Ima­hét­zá­ró isten­tisz­te­let…
…Bécs­ben Több­éves ha­gyo­mány, hogy a bé­csi ma­gyar gyü­le­ke­ze­tek kö­zös is­ten­tisz­te­let­tel zár­ják az öku­me­ni­kus ima­he­tet. Az ün­ne­pé­lyes al­ka­lom­ra az anya­or­szág­ból hív­nak ven­dég ige­hir­de­tõt. Ja­nu­ár 25-én a bécs-bel­vá­ro­si re­for­má­tus temp­lom­ban Gáncs Pé­ter, a Dé­li Evan­gé­li­kus Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke pré­di­kált. Az is­ten­tisz­te­le­ten együtt szol­gált Kar­vansz­ky Mó­ni­ka re­for­má­tus se­géd­lel­kész, Soós Mi­hály re­for­má­tus lel­kész, Gáncs Pé­ter püs­pök, dr. Soly­már Mó­ni­ka evan­gé­li­kus lel­kész, il­let­ve Si­mon Fe­renc ró­mai ka­to­li­kus es­pe­res. >>

Öku­me­né ti­tok­no­ki szin­ten
Mi­u­tán a re­for­má­tus püs­pö­ki hi­va­tal né­hány hó­na­pon be­lül Veszp­rém­bõl Pá­pá­ra köl­tö­zik, Gyõr ma­rad az egyet­len du­nán­tú­li vá­ros, amely két felekezetnek is püs­pö­ki szék­he­lye. (Deb­re­cen van még ha­son­ló hely­zet­ben az or­szág túl­só vé­gén.) Sõt ha a kö­ze­li pan­non­hal­mi apát­ság­ban szol­gá­ló püs­pö­köt is ideszá­mít­juk, ak­kor vi­dé­ken – sta­tisz­ti­ka­i­lag ki­fe­jez­ve – ha­zánk­nak eb­ben a tér­ségé­ben a leg­ma­ga­sabb az egy­ség­nyi te­rü­let­re esõ püs­pö­kök szá­ma. >>

Re­for­má­tus püs­pö­kök be­ik­ta­tá­sa
Egy hé­ten be­lül ik­tat­ják hi­va­ta­lá­ba mind a négy meg­vá­lasz­tott re­for­má­tus püs­pö­köt. A hat év­re meg­vá­lasz­tott püs­pö­kök vi­lá­gi ve­ze­tõ­tár­sai, a fõ­gond­no­kok, va­la­mint az egy­há­zi és vi­lá­gi fõ­jegy­zõk is ek­kor fog­lal­ják el hi­va­ta­lu­kat. >>

Biz­ton­ság­osabb otthonok
Csú­szás­men­tes bur­ko­lat, „el­tün­te­tett” kü­szöb, für­dõ­kád he­lyett zu­hany­tál­ca – né­hány pél­da ar­ra, ho­gyan le­het vi­szony­lag kis át­ala­kí­tás­sal-be­ru­há­zás­sal biz­ton­sá­go­sab­bá ten­ni egy ott­hont. A Ma­gyar Mál­tai Sze­re­tet­szol­gá­lat nem­ré­gi­ben meg­hir­de­tett idõs­ba­rát la­kás­prog­ram­ja ke­re­té­ben ilyen mun­ká­la­to­kat kí­ván­nak tá­mo­gat­ni. >>

Ja­ne Hain­ing, a „skót Schind­ler”
Ja­ne Hain­ing skót pres­bi­te­ri­á­nus misszi­ós nõ­vér Ma­gyar­or­szág 1944. már­ci­u­si né­met meg­szál­lá­sa után sem hagy­ta el a rá­bí­zott zsi­dó gyer­me­ke­ket – Bu­da­pes­ten ma­radt, jól­le­het sza­ba­don ha­za­tér­he­tett vol­na ha­zá­já­ba. Tet­té­ért még ugyan­ezen év au­gusz­tu­sá­ban éle­té­vel fi­ze­tett Ausch­witz­ban. >>

Vic­tor­né Er­dõs Esz­ter a Di­zse­ri-díj idei ki­tün­te­tett­je
Vic­tor­né Er­dõs Esz­ter, a Kal­ló­dó If­jú­sá­got Men­tõ Misszió ve­ze­tõ­je kap­ta az idén ötö­dik al­ka­lom­mal át­adott Di­zse­ri Ta­más Sze­re­tet­szol­gá­la­ti Dí­jat ja­nu­ár 24-én Bu­da­pes­ten. >>

Hogyan lesz az evangélikus lelkészbõl református püspök?
„Szabó István dunamelléki püspök iktatta be Rácz József es­perest ünnepélyes keretek között szombaton Dunaszentgyörgyön”. >>

Evangélikusok

Trajtler Gábor kitüntetése
Bel­vá­ros-Li­pót­vá­ros Ön­kor­mány­za­tá­nak kul­tu­rá­lis, em­be­ri jo­gi és ki­sebb­sé­gi bi­zott­sá­ga a ke­rü­let­ben vég­zett ki­ma­gas­ló kul­tu­rá­lis te­vé­keny­sé­ge el­is­me­ré­se­ként Köl­csey Fe­renc-dí­jat ado­má­nyo­zott Trajt­ler ... >>

Szep­tem­ber vé­gén foly­tat­juk?
Túl va­gyunk az ima­hé­ten. Bi­zo­nyá­ra akad­nak, akik va­ló­ban úgy ér­zik: szép volt, jó volt, elég volt… Ha Is­ten en­ge­di és élünk, jö­võ­re majd is­mét ta­lál­ko­zunk. Pe­dig 2009 új le­he­tõ­sé­get kí­nál. >>

Két­száz éve szü­le­tett Szé­kács Jó­zsef, „az or­szág pap­ja”
Szé­kács Jó­zsef­nek az Evan­gé­li­kus Or­szá­gos Le­vél­tár­ban õr­zött ha­gya­té­ká­ban ta­lál­ha­tó egy bo­rí­ték, amely­ben név­jegy­kár­tyák van­nak: Tom­pa Mi­hály köl­tõ, Baj­za Jó­zsef és Toldy Fe­renc szer­kesz­tõk, Tö­rök Pál pes­ti re­for­má­tus lel­kész és püs­pök, Ba­las­sa Já­nos or­vos­pro­fesszor, br. Nic­o­lics Pé­ter szerb nagy­bir­to­kos, Von Duë svéd nagy­kö­vet, Rutt­kay­né Kos­suth Luj­za, br. Eöt­vös Jó­zsef kul­tusz­mi­nisz­ter és br. Pod­ma­nicz­ky Fri­gyes ne­vét ol­vas­hat­juk töb­bek kö­zött a meg­ma­radt kár­tyá­kon. „Ma­da­rat tol­lá­ról, em­bert ba­rát­já­ról” – tart­ja a köz­mon­dás. Egy em­ber jel­le­mé­rõl so­kat el­árul, hogy kik a ba­rá­tai, tár­sa­dal­mi hely­ze­té­rõl, (el)is­mert­sé­gé­rõl pe­dig em­be­ri kap­cso­la­ta­it fel­tér­ké­pez­ve kap­ha­tunk ké­pet. A fen­ti név­sor el­árul­ja, hogy az oros­há­zi tí­már­mes­ter fi­át a po­li­ti­kai, gaz­da­sá­gi és szel­le­mi elit tag­jai is fel­ke­res­ték. >>

Pres­bi­te­r testvérek, olvassuk mind töb­ben az Evan­gé­li­kus Éle­tet!
Hi­szem, hogy az Evan­gé­li­kus Élet mind lel­ki, mind in­for­má­ci­ós tar­tal­má­ban tény­leg na­gyon gaz­dag. Mi­nél szé­le­sebb ré­teg for­gat­ja a la­pot, an­nál töb­ben tud­ha­tunk meg egy­há­zunk­ról min­den lé­nye­ges in­for­má­ci­ót, és meg­tud­hatjuk azt is, hogy a lap ha­sáb­ja­in egy­más­nak vá­la­szol­ga­tó lel­ki és vi­lá­gi sze­mé­lyi­sé­gek mi­lyen vé­le­ménnyel van­nak a rég­múlt idõ­rõl; volt-e, mi­kor volt rend­szer­vál­to­zás, ki, mi­ért, mi­kor, ho­gyan, mennyi­re vett részt ben­ne. >>

Ki­fes­tõ
Rég­óta kí­sért egy kép­zet: egy­há­zunk 1945 utá­ni tör­té­ne­tét úgy „hasz­nál­juk”, mint egy nagy, kol­lek­tív ki­fes­tõ­köny­vet. A kon­tú­rok (sze­mé­lyek, tör­té­né­sek) adot­tak, és ki-ki to­vább szí­ne­zi õket a ma­ga em­lé­kei, ta­pasz­ta­la­tai, ér­de­ke, vé­le­mé­nye vagy tu­dá­sa alap­ján. Mér­ték­adó szín­alap­anya­gok ezek, szín­tar­tó­sá­guk azon­ban csak ak­kor sza­va­tolt, ha ki­áll­ják a ko­ra­be­li írott for­rá­sok­kal va­ló össze­ve­tés pró­bá­ját is. >>

Or­dass
1948 ál­do­zó­csü­tör­tök­jén kon­fir­mál­tam a De­ák té­ri temp­lom­ban. So­kan vol­tunk. Or­dass La­jos püs­pök és Ke­ken And­rás igaz­ga­tó lel­kész szol­gált. Ak­kor leg­fel­jebb sej­tet­tem, ma már tu­dom, hogy éle­tem meg­ha­tá­ro­zó él­mé­nye volt ez az ese­mény. Az már tõ­lünk füg­get­len volt, hogy szin­te ez volt az utol­só együt­tes ün­ne­pi szol­gá­la­ta a két ki­ma­gas­ló lel­kész­nek. Ez­után fel­gyor­sul­tak a tör­té­né­sek, az ál­la­mi erõ­szak, amely Or­dass La­jos be­bör­tön­zé­sé­hez, majd Ke­ken And­rás in­ter­ná­lá­sá­hoz ve­ze­tett. Csak 1956 õszén tér­het­tek vissza a szol­gá­lat­ba. 1958 nya­rán a püs­pö­köt is­mét el­tá­vo­lí­tot­ta az ál­la­mi ha­ta­lom az egy­ház élé­rõl. Ke­ken And­rást 1974-ben, Or­dass La­jost 1978-ban hív­ta ha­za az Úr­is­ten. >>

Mó­nus Lász­ló
Hosszú és sú­lyos be­teg­ség után, még­is hir­te­len ment el kö­zü­lünk Mó­nus Lász­ló lel­kész test­vé­rünk. Szü­le­té­se évében édes­ap­ja vas­úti dol­go­zó, édes­any­ja OTP-tiszt­vi­se­lõ volt. Tisz­tes sze­gény­ség­ben nõtt fel báty­já­val együtt. A „tisz­tes” és a „sze­gény­ség” egy­for­mán hang­sú­lyos a múlt szá­zad öt­ve­nes éve­i­vel kap­cso­lat­ban. >>

Ket­ten Is­ten szol­gá­ló­le­á­nyai kö­zül
Írá­som­ban két evan­gé­li­kus di­a­ko­nissza nõ­vér, Hell Er­zsé­bet (1891–1983) és Szûts Gá­bor­né, Til­da test­vér (1903–1987) éle­té­vel sze­ret­ném meg­is­mer­tet­ni az ol­va­só­kat. Er­zsé­bet fest­mé­nyei majd min­den al­ber­tirs­ai csa­lád ott­ho­ná­ban meg­ta­lál­ha­tók, két jel­leg­ze­tes té­ma­kö­rük: a vi­rá­gos, or­go­nás csend­élet és a Jé­zus az Olaj­fák he­gyén je­le­ne­te. A ké­pek mû­vé­szi ér­té­két nem áll mó­dom­ban meg­ítél­ni, de a he­lyi­ek szép szám­mal vá­sá­rol­tak be­lõ­le ma­guk­nak vagy aján­dé­ko­zás cél­já­ból. A fest­mé­nye­ken bib­li­ai igék vol­tak, fõ­leg az Új­szö­vet­ség­bõl. >>

e-világ

Ol­vas, be­küld, kom­men­tál
Az Egy­ház és vi­lág­há­ló ro­vat a ke­resz­tény té­mák mel­lett meg­kí­sé­rel ki­csit tá­vo­labb te­kin­te­ni és olyan in­ter­ne­tes pro­jek­tek­rõl is be­szá­mol­ni, ame­lyeknek ugyan nincs egy­há­zi vo­nat­ko­zá­suk, de hasz­nál­hatók misszi­ós cé­lok­ra. Vagy egy­sze­rû­en csak alap­öt­le­tük és tech­ni­kai meg­ol­dá­suk le­het irány­mu­ta­tó azok­nak a fej­lesz­tõk­nek, akik egy­há­zi vagy gyü­le­ke­ze­ti hon­la­pot mû­köd­tet­nek. Az utób­bi idõ­ben lett di­va­tos mé­dia­ki­fe­je­zés a link jour­nal­ism, vagy­is ami­kor egy cikk vagy lap nem át­vesz anya­go­kat, ha­nem csak hi­vat­ko­zik rá­juk. A ne­ten er­re az alap­elv­re több kö­zös­sé­gi ol­dal is épült; ezek kö­zül most az egyik leg­szín­vo­na­la­sab­bat mu­tat­juk be. (N. B.) >>

Keresztény szemmel

El­hú­zó­dó rend­szer­vál­to­zás
E lap ha­sáb­ja­in az el­múlt he­tek­ben élénk po­lé­mia ala­kult ki ar­ról, ho­gyan is te­kint­sünk az egy­há­zon be­lü­li rend­szer­vál­tás­ra. Fa­bi­ny Ti­bor pro­fesszor a rend­szer­vál­tás meg­tör­tén­tét ab­ban a tény­ben igye­ke­zett tet­ten ér­ni, hogy Ter­ray Lász­ló kap­ta meg a nem­rég ala­pí­tott leg­ma­ga­sabb egy­há­zi ki­tün­te­tést, az Or­dass-dí­jat. Er­re re­a­gál­va Gáncs Pé­ter püs­pök óvott a fe­ke­te-fe­hér lá­tás­mód­tól; ezt vi­szont­vá­lasz, majd jó né­hány cikk, ol­va­sói le­vél kö­vet­te. >>

Jegy­zet­la­pok
Új esz­ten­dõ. El­sõ nap­jai hi­deg­gel kez­dõd­tek. És gyö­nyö­rû nap­sü­tés­sel. Dél­után sé­tál­tam a kö­ze­li ut­cák­ban, le a temp­lo­mig. A ha­vas lép­csõn áll­va meg­kö­szön­tem Is­ten­nek az el­múlt évet, azt, hogy meg­ad­ta a min­den­na­pi ke­nye­ret, a nem mú­ló sze­re­te­tet. Vissza­fe­lé meg­áll­tam a pla­tán­so­ros ját­szó­té­ren, néz­tem a vi­dám gye­rek­csa­pa­tot, a meg­szé­pü­lõ édes­anyá­kat. „Mi lesz ve­lünk? A vi­lág­gal?” – kér­dez­tem ma­gam­tól. Csak va­la­mi­lyen cso­da ment­he­ti meg a ma­gyar­sá­got! Er­köl­csi fel­emel­ke­dés és új­já­szü­le­tõ hit. Fel kell ké­szül­nünk ar­ra, hogy min­den így ma­rad, hosszú ide­ig. Így pusz­tul min­den, ahogy most. Az egész vi­lág me­ne­kü­lõára­dat, s az em­ber egy­re ha­zát­la­nabb az új év­szá­zad­ban. >>

A hét témája

Tér­dep­lõ Thá­lia
A kö­zel­múlt­ban Tér­dep­lõ Thá­lia – Ud­va­ros Bé­la má­so­dik éle­te cím­mel je­lent meg Pár­kány Lász­ló ötö­dik szí­nész­köny­ve. A szer­zõ ez­út­tal az Evan­gé­li­um Szín­ház szü­le­tés­tör­té­ne­tét és fel­nö­vek­vé­sét vet­te tol­la alá, kü­lö­nös te­kin­tet­tel az ala­pí­tó-ren­de­zõ, Ud­va­ros Bé­la mun­kás­sá­gá­ra. A Né­meth An­tal-ta­nít­vány­ként a ré­gi Víg­szín­ház­ban de­bü­tá­ló, majd Kecs­ke­mé­ten és Bé­kés­csa­bán kor­sza­kos szín­há­zi éle­tet te­rem­tõ Ud­va­ros Bé­la nyug­díj­ba vo­nu­lá­sa után – a Ma­gyar Pro­tes­táns Köz­mû­ve­lõ­dé­si Egye­sü­let vé­dõ­er­nyõ­je alatt – szer­vez­te meg az Evan­gé­li­um Szín­há­zat. A küz­del­mes esz­ten­dõ­ket, a szín­há­zi ren­de­zõ ka­lan­dos ma­gán­éle­tét, fe­le­sé­ge, a ne­ves szí­nész­nõ, Dé­vay Ca­mil­la igaz­ság­ta­la­nul ki­rótt bör­tön­évek­kel ter­helt élet­út­ját, kö­zös gyer­me­kük, Ud­va­ros Do­rottya si­ke­res pá­lya­ívét is fel­raj­zol­ja a szí­nes, ol­vas­má­nyos esszé­re­gény, amely­bõl az aláb­bi­ak­ban nyúj­tunk át must­rát ol­va­só­ink­nak. >>

E heti Luther-idézet

Luther Idézet
„Ez a hír és vigasztaló üzenet, az evan­géliumi vagy isteni híradás azért is neveztetik Újtestamentumnak, mert olyan, akár a testamentumok, amelyekben a haldokló kiosztja javait; így rendelkezett Krisztus is halála elõtt arról, hogy az ... >>

Kultúrkörök

Át­ad­ták a Sza­lé­zi Szent Fe­renc saj­tó­ösz­tön­dí­ja­kat
Elekt­ro­ni­kus saj­tó ka­te­gó­ri­á­ban Di­ós Ju­dit, az MR1–Kos­suth rá­dió mun­ka­tár­sa, írott saj­tó ka­te­gó­ri­á­ban Ka­csoh Dá­ni­el, a Ma­gyar Hír­lap új­ság­író­ja kap­ta idén a Sza­lé­zi Szent Fe­renc saj­tó­ösz­tön­dí­jat. >>

Ger­not Fried­rich: Fény­ké­pe­zõ­gép­pel és Bib­li­á­val a Szov­jet­uni­ó­ban
Mind­azok szá­má­ra, akik él­tek a múlt rend­szerben, a kom­mu­nis­ta dik­ta­tú­rá­ban, nem le­het kér­dé­ses, hogy ha va­la­ki tu­ris­ta­ként az­zal a szán­dék­kal uta­zott a Szov­jet­uni­ó­ba, hogy a né­met ki­sebb­ség ke­resz­tény val­lá­si kö­zös­sé­ge­it fel­ke­res­se, azt a szov­jet tit­kos­szol­gá­lat, a KGB ha­bo­zás nél­kül kém­nek nyil­vá­ní­tot­ta, és kü­lö­nös szi­go­rú­ság­gal fi­gyel­te meg, el­len­õriz­ve min­den lé­pé­sét. >>

Lel­kem köl­tõ­je, Ady: is­mét ün­ne­pel­lek
Ün­ne­pel­ni azt szok­ták – aki él. A hol­tak­ra em­lé­kez­ni, el­mú­lá­su­kon me­ren­ge­ni, ró­luk a jö­ven­dõ ko­rok szá­má­ra me­men­tót ír­ni: ugye így „szo­kás”. Ez mél­tó, így il­le­del­mes. De mit te­gyünk az­zal, aki tes­té­ben el­ment ugyan, de ra­gyo­gó, fel­ka­va­ró szel­le­mé­ben, pá­rat­lan zse­ni­a­li­tá­sá­ban itt ma­radt?! Rab­já­vá tesz köl­té­sze­té­nek, nyug­ta­la­ní­tó­an, je­len­va­ló­an meg­szó­lí­tó, pro­vo­ká­ló, kér­de­zõ, fel­rá­zó, lé­lek­be mar­ko­ló. Tel­jes­sé­gé­ben má­ig meg­is­mer­he­tet­len, von­zá­sá­ból mit sem ve­szí­tõ, a mély­ben rej­lõ vá­gya­kat, két­sé­ge­ket, fel­is­me­ré­se­ket fel­szín­re ho­zó. Nem, nem kell me­men­tó. Nem kell fél­ni, és nem kell õt fél­te­ni at­tól, hogy el­fe­le­dik! Ady ek­kép­pen – él. Ün­ne­pel­ni jöj­jünk, akik sors­ról, élet­rõl, sze­re­lem­rõl, ha­lál­ról, Is­ten­rõl, má­mor­ról, dac­ról, vágy­ról, te­me­tõk csend­jé­rõl és a ván­dor té­li hold já­rá­sá­ról, egy kü­lö­nös nyár­éj­sza­ká­ról – s mi min­den­rõl még – ál­ta­la újat ta­nul­tunk. Ün­ne­pel­jünk, hogy egy fény be­vi­lá­gí­tott oda, azok­ba a fel­tá­rat­lan szeg­le­tek­be, ahol Ady elõtt még nem járt sen­ki, s ke­ve­sek­nek lett vol­na bá­tor­sá­guk és ké­pes­sé­gük lát­ni és lát­tat­ni úgy, amint õ tet­te. >>

A du­na­föld­vá­ri vár
Talán nem mindenki tudja, hogy a Tol­na me­gyei vá­ros ne­vé­ben sze­rep­lõ föld­vár nem az írá­sunk tár­gyát ké­pe­zõ, köz­pon­ti épí­té­sze­ti ele­mé­rõl Tö­rök-to­rony­nak ne­ve­zett erõ­dí­tés­re, ha­nem az egy­kor a Kál­vá­ria-he­gyen emelt, az­óta el­pusz­tult Ár­pád-ko­ri vár­ra utal. >>

Farsangi legyezõ
Hoz­zá­va­lók a tész­tá­hoz: 50 dkg liszt, 15 dkg Ra­ma mar­ga­rin, 1 cso­mag va­ní­li­ás cu­kor, 1 to­jás, 2,5 dkg élesz­tõ, 3 dkg kris­tály­cu­kor, 1 csi­pet só, lan­gyos tej, a meg­ke­nés­hez 1 to­jás. >>

A vasárnap igéje

„Itt van Is­te­ne­tek!”
Ézsa­i­ás köny­ve negy­ve­ne­dik fe­je­ze­té­nek ele­jén új hang szó­lal meg: „Vi­gasz­tal­já­tok, vi­gasz­tal­já­tok né­pe­met! – mond­ja Is­te­ne­tek.” (Ézs 40,1) Az úgy­ne­ve­zett „tör­té­nel­mi” Ézsa­i­ás pró­fé­tá­tól itt ve­szi át a szót a II. (De­u­te­ro-) Ézsa­i­ás­nak ne­ve­zett is­me­ret­len pró­fé­ta. De nem­csak ezért új az itt meg­szó­la­ló hang, ha­nem tar­tal­ma mi­att is. Vé­ge a fog­ság íté­le­té­vel fe­nye­ge­tõ pró­fé­ci­ák so­rá­nak. II. Ézsai­ás már a Ba­bi­lon­ban ra­bos­ko­dó né­pet szó­lít­ja meg. Õket vi­gasz­tal­ja a sza­ba­du­lás ígé­re­té­vel. Ne­kik mond­ja, hogy Is­ten az ide­gen föl­dön sem hagy­ta sor­suk­ra õket, ha­nem el fog jön­ni hoz­zá­juk, és lá­to­ga­tá­sa ez­út­tal nem íté­le­tet, ha­nem sza­ba­du­lást és új kez­de­tet fog hoz­ni. >>

Oratio oecumenica

Oratio œcumenica
Mennyei Atyánk! Ál­dunk té­ged, hogy mun­ká­lod az egy­sé­get a ke­resz­té­nyek kö­zött. Annyi kö­zöt­tünk az egye­net­len­ség, a disz­har­mó­nia! Sok­szor vár­juk csak ma­gunk­tól, hogy fel­tölt­sük a kö­zöt­tünk lé­võ völ­gye­ket, sza­ka­dé­ko­kat, el­ta­ka­rít­suk a he­gye­ket és a hal­mo­kat. A ma­gunk egye­net­len­sé­ge­in, hi­tet­len­sé­gén is em­be­ri erõ­vel sze­ret­nénk úr­rá len­ni. Add, hogy meg­lás­suk éle­tünk­ben a te mennyei di­csõ­sé­ge­det, hi­szen csak a te fé­nyed ad­hat szá­munk­ra erõt, re­mény­sé­get. >>

Gyermekvár

Ked­ves Gye­re­kek!
Al­bert és Pong­rác lo­vag­nak is­mét a Tu­dás er­de­jé­ben le­võ vár­nál van dol­ga: hét for­du­ló­ból ál­ló lo­va­gi tor­nán vesz­nek részt. Old­já­tok meg ti is a nagy­he­ti ese­mény­so­ro­zat­hoz kö­tõ­dõ fel­ada­to­kat, és a meg­fej­té­se­ket egy­ben, össze­gyûjt­ve küld­jé­tek el a szer­kesz­tõ­ség cí­mé­re (Evan­gé­li­kus Élet szer­kesz­tõ­sé­ge, 1085 Bu­da­pest, Ül­lõi út 24.). A bo­rí­ték­ra ír­já­tok rá: Gyer­mek­vár. A vé­gén aján­dé­kot kap­tok. >>

ÉnekKincsTár

Krisz­tus, menny, föld al­ko­tó­ja
A víz­ke­resz­ti idõ­szak utol­só va­sár­nap­já­val zá­rul le a meg­tes­te­sü­lés nagy ün­nep­kö­re. A víz­ke­reszt ün­ne­pe utá­ni va­sár­na­pok mind­egyi­ke epi­fá­nia foly­ta­tá­sá­nak te­kint­he­tõ, mert Krisz­tus ki­rály­ként je­le­nik meg az evan­gé­li­um el­be­szé­lé­se sze­rint. Jé­zus is­te­ni ter­mé­sze­té­nek je­lei mu­tat­koz­nak meg víz­ke­reszt­kor, a „há­rom cso­dá­val éke­sí­tett szent na­pon” és az ez­ után kö­vet­ke­zõ ese­mé­nyek­ben is, a mai va­sár­na­pon pe­dig az Atya egy­ér­tel­mû bi­zony­ság­té­te­lét hall­juk a ki­vá­lasz­tott ige­sza­ka­szok­ban: „Ez az én sze­re­tett Fi­am, aki­ben gyö­nyör­kö­döm…” (Mt 17,1–9; 2Pt 1,16–21) >>