Evangélikusok

Hi­szem, hogy az Evan­gé­li­kus Élet mind lel­ki, mind in­for­má­ci­ós tar­tal­má­ban tény­leg na­gyon gaz­dag. Mi­nél szé­le­sebb ré­teg for­gat­ja a la­pot, an­nál töb­ben tud­ha­tunk meg egy­há­zunk­ról min­den lé­nye­ges in­for­má­ci­ót, és meg­tud­hatjuk azt is, hogy a lap ha­sáb­ja­in egy­más­nak vá­la­szol­ga­tó lel­ki és vi­lá­gi sze­mé­lyi­sé­gek mi­lyen vé­le­ménnyel van­nak a rég­múlt idő­ről; volt-e, mi­kor volt rend­szer­vál­to­zás, ki, mi­ért, mi­kor, ho­gyan, mennyi­re vett részt ben­ne.

Mi­lyen volt a le­vál­tott (vagy még nem le­vál­tott…) idő­szak? Kik és mi­lye­nek vol­tak a sze­rep­lői?… Egy­sze­rű­en: ki volt például Kál­dy Zol­tán püs­pök? Ter­mé­sze­te­sen ne­künk, akik is­ten­fé­lő em­ber­nek vall­juk, hisszük ma­gun­kat, már el kel­lett vol­na jut­nunk oda, hogy az Úr­tól ta­nult meg­bo­csá­tás­sal azt tud­juk mon­da­ni: meg­tör­tént, el­múlt, zár­juk le, ne be­szél­jünk ró­la töb­bet…

De azért nem kel­le­ne egy­szer­re Kál­dy püs­pö­köt re­ha­bi­li­tál­ni és po­zi­tív fény­ben fel­tün­tet­ni, mert az kis­sé fél­re­ve­ze­tő len­ne. (Lám: hol is van a meg­bo­csá­tást hir­de­tő, ma­gát is­ten­fé­lő­nek val­ló em­ber, jó­ma­gam?) Én az ő érá­já­ban csak rész­ben él­tem, azt is fő­leg gye­rek­fej­jel. Ám az édes­apám, né­hai – so­ha se­hol be nem ik­ta­tott – evan­gé­li­kus lel­kész szá­já­ból el­hang­zot­tak alap­ján (ezek a sza­vak nem vol­tak bán­tó, elé­ge­det­len­ke­dő, lá­za­do­zó, „köp­kö­dő” sza­vak, ha­nem csak csen­des, tár­gyi­la­gos in­for­má­ci­ók) a leg­na­gyobb ke­resz­té­nyi jó­in­du­lat­tal sem le­he­tett Kál­dy Zol­tánt po­zi­tí­van meg­ítél­ni!

Tu­dom, a meg­íté­lés­hez is­mer­ni kell az ak­ko­ri kor­tör­té­ne­tet, vagy egy­sze­rű­en ak­kor kel­lett vol­na él­ni… Biz­tos. Min­den­eset­re szá­mom­ra a rö­vid éle­tet élt édes­apám­tól „el­csent” in­for­má­ci­ók a leg­hi­te­le­seb­bek (jel­zem, eze­ket sem nagy plé­num előtt han­goz­tat­ta, ha­nem szűk csa­lá­di kör­ben, sőt in­kább csak hű­sé­ges fe­le­sé­ge előtt), és én ezek alap­ján íté­lem meg Kál­dy püs­pö­köt. Ter­mé­sze­te­sen – és ez is ré­sze az igaz­ság­nak – en­gem sze­mély sze­rint so­ha nem bán­tott!

A má­sik, ami­ről – egy­ál­ta­lán nem a leg­hi­va­tot­tabb­ként és szak­ava­tott­ként – vé­le­ményt sze­ret­nék mon­da­ni, az Or­dass-díj. Sze­ren­csé­re ná­lunk sok­kal hoz­zá­ér­tőb­bek, mé­lyebb ér­zé­sű­ek, na­gyobb tu­dás­sal ren­del­ke­zők dön­te­nek dí­jak­ról. Szin­tén édes­apám ér­de­me­ként, jó ma­gam is is­mer­he­tem Ter­ray La­ci bá­csit – kis­ko­rom­ban járt is ná­lunk –, nagy­ra is be­csü­löm, nyil­ván „vi­lá­gi­ként”, te­vé­keny­sé­gét, Or­dass püs­pök­kel kap­cso­la­tos mun­kás­sá­gát nem tu­dom meg­ítél­ni. Vi­szont bí­zom az őt és cse­le­ke­de­te­it, meg­nyil­vá­nu­lá­sa­it job­ban is­me­rő „bí­rák” he­lyes dön­té­sé­ben: az Or­dass La­jos-díj „jó hely­re” ke­rült.

Min­den­eset­re, pres­bi­ter test­vé­re­im, pró­bál­juk meg mi­nél töb­ben ol­vas­ni az Evan­gé­li­kus Élet cí­mű új­sá­gun­kat, de: csak az után, mi­u­tán rend­sze­re­sen el­ju­tot­tunk, el­ju­tunk az is­ten­tisz­te­le­ti al­kal­mak­ra, mert azt biz­ton hi­szem, hogy ez még az új­ság ol­va­sá­sá­nál is sok­kal fon­to­sabb, ott ugyan­is „el­ső kéz­ből” kap­hat­juk a leg­fris­sebb hí­re­ket, az Úr­is­ten igé­jét!

Gosz­to­la Sza­bolcs fel­ügye­lő (Har­ka)