Egyházunk egy-két hete

Egy év­vel ez­előtt ha­gyo­mány­te­rem­tő szán­dék­kal tar­tot­tak Lu­ther-kon­fe­ren­ci­át az Or­dass La­jos Evan­gé­li­kus Ok­ta­tá­si Köz­pont­ban. Idén a szer­ve­zők is­mét tet­tek egy lé­pést szán­dé­kuk meg­va­ló­sí­tá­sa fe­lé: ja­nu­ár 30–31-én új­ból az in­téz­mény adott he­lyet a nagy si­ke­rű ta­va­lyi ta­nács­ko­zás foly­ta­tá­sá­nak. A ren­dez­vény ez al­ka­lom­mal Mon­do­gat­juk, de ért­jük-e? cím­mel zaj­lott.

Mint ahogy Ha­fen­scher Ká­roly, az ok­ta­tá­si köz­pont igaz­ga­tó­ja is meg­fo­gal­maz­ta pén­tek es­ti, A so­kat idé­zett és so­kat fél­re­ér­tett Lu­ther cí­mű be­ve­ze­tő­jé­ben: lu­the­rá­nus iden­ti­tá­sun­kat ke­res­ve va­jon pon­to­san tud­juk-e, ért­jük-e re­for­má­to­runk ta­ní­tá­sa­it? Ké­pe­sek va­gyunk-e – vagy épp aka­runk-e – lu­the­ri mó­don Krisz­tus­ra fi­gyel­ni? „Jó len­ne, ha az elő­adá­sok és be­szél­ge­té­sek után sok te­kin­tet­ben »ha­la­dó ta­nít­vány­ként« me­het­nénk ha­za e kon­fe­ren­ci­á­ról” – zár­ta be­ve­ze­tő gon­do­la­ta­it.

E cél ér­de­ké­ben négy elő­adást hall­gat­ha­tott meg a kö­zel nyolc­van részt­ve­vő. Pén­tek es­te dr. Reuss And­rás teo­ló­gi­ai pro­fesszor a Hit ál­tal va­ló meg­iga­zu­lás cím­mel fog­lal­ta össze a té­mát. Át­te­kin­tet­te, hogy mi­ként je­le­nik meg a kér­dés az Ószö­vet­ség­ben, az evan­gé­li­u­mok­ban, ho­gyan vé­le­ke­dik ró­la Pál apos­tol, vagy mit fo­gal­maz­nak meg ve­le kap­cso­lat­ban a re­­for­má­ci­ó korabeli ira­tok. (A re­fe­rá­tum rövidített változata egy ké­sőb­bi lap­szá­munk­ban lesz ol­vas­ha­tó.)

A szom­bat reg­ge­li áhí­tat után – ame­lyet a kon­fe­ren­cia há­zi­asszo­nya, Isó Do­rottya lel­kész­ tar­tott – Vég­he­lyi An­tal teo­ló­gi­ai re­fe­rens avat­ta be a hall­ga­tó­sá­got a ket­tős kor­mány­zás té­ma­kö­ré­be gon­do­lat­éb­resz­tő elő­adá­sá­val, majd Fe­hér Ká­roly lel­kész Lu­ther és Má­ria cím­mel Lu­ther Mag­ni­fi­cat-ma­gya­rá­za­tá­ról szólt. (A re­fe­rá­tu­mok szer­kesz­tett, rö­vi­dí­tett vál­to­za­tai la­punk 6–7. ol­da­lán ol­vas­ha­tók.)

A re­for­má­tor teo­ló­gi­ai pro­fesszor­ként fel­jebb­va­ló­ja ta­ná­csá­ra kez­dett el fog­lal­koz­ni Pál apos­tol Ró­ma­i­ak­hoz írt le­ve­lé­vel, amely­ről ké­sőbb így val­lott: „Az Új­szö­vet­ség leg­főbb ré­sze és a leg­tisz­tább evan­gé­li­um. Mél­tó ar­ra, hogy min­den ke­resz­tény szó­ról szó­ra meg­ta­nul­ja, és min­den­nap fog­lal­koz­zon ve­le mint lel­ké­nek min­den­na­pi ke­nye­ré­vel.” E kom­men­tár ma­gyar­ra for­dí­tá­sán Welt­ler Sán­dor lel­kész dol­go­zik, és a ter­vek sze­rint a Lu­ther Ki­adó – a Ma­gyar­or­szá­gi Lu­ther Szö­vet­ség­gel kö­zö­sen – ad­ja majd ki. Szom­bat dél­után a for­dí­tó fel­ol­va­sott né­hány gon­do­la­tot a ké­szü­lő mű­ből, amely­nek az ere­de­ti­je 1515-ben je­lent meg.

A kon­fe­ren­cia – im­már ha­gyo­má­nyo­san – úr­va­cso­rai is­ten­tisz­te­let­tel zá­rult, ame­lyen Itt­zés Já­nos püs­pök Mt 17,1–9 alap­ján pré­di­kált.

– Bo­daZs –