Oratio oecumenica

Urunk, Is­te­nünk! Igéd üze­ne­te olyan ne­künk, mint az üdí­tő eső. Fris­sítsd fel sza­vad­dal ki­szik­kadt lel­kün­ket! Tölts be min­ket csor­dul­tig, hogy aka­ra­tod sze­rint élet tá­mad­jon. Ké­rünk, nyisd meg vak sze­mün­ket, hogy ne csak néz­zünk, ha­nem lás­sunk is. Őrizz meg at­tól, hogy e vi­lá­gi ön­ző dol­gok el­ho­má­lyo­sít­sák te­kin­te­tün­ket. Urunk, nyisd meg szí­vün­ket is, hogy a vi­lág vi­lá­gos­sá­ga be­ra­gyog­ja éle­tün­ket, és tisz­tá­vá te­gye sze­mün­ket. Meg­újult, tisz­tább, mé­lyebb lá­tá­sért kö­nyör­günk.

Urunk, Is­te­nünk! A te igéd olyan, mint a két­élű kard. Át­ha­tol a mi ál­ar­ca­in­kon. Mind­annyi­an ál­ar­cok mö­gé rej­tő­zünk, jel­mez­be rejt­jük szo­ron­gá­sa­in­kat. Ne en­gedd, hogy éle­tünk meg­ját­szott kar­ne­vál le­gyen. Tisz­títs meg minket a kép­mu­ta­tás­tól!

Is­te­nünk, a te egész lé­nyed sze­re­tet. Imád­ko­zunk azo­kért, akik sze­re­tet­re vágy­nak. Ez a vi­lág a sze­rel­met, a vá­gyat haj­szol­ja, fe­le­lős­ség nél­kül. Kö­nyör­günk fi­a­tal­ja­in­kért, akik a tár­su­kat ke­re­sik. A te sze­re­te­ted­del ve­zesd őket a he­lyes dön­tés­ben. Kö­nyör­günk a há­zas­sá­go­kért és a csa­lá­do­kért. A te sze­re­te­ted ad­jon pél­dát férj­nek, fe­le­ség­nek, gyer­mek­nek. Kö­nyör­günk az el­vál­ta­kért és azo­kért a gyer­me­ke­kért, akik cson­ka, ren­de­zet­len csa­lád­ban él­nek. Ir­gal­mazz a meg­tört éle­tek­nek, sze­re­tet Is­te­ne!

Is­te­nünk, ol­tal­munk és erős vá­runk vagy. Hi­tünk har­ca­i­ban is légy me­ne­dé­künk. Kö­nyör­günk azo­kért, aki­ket te­mi­at­tad ül­döz­nek. Adj ne­kik erőt, ki­tar­tást és hű­sé­get. De nem­csak a ve­sze­de­lem­ben lé­vő test­vé­re­in­kért fo­hász­ko­dunk, ha­nem a sze­gényekért, az elesettekért is. Azo­kért imád­ko­zunk, akik épp­hogy meg­él­nek. Azo­kért, akik ere­jü­ket meg­ha­la­dó mó­don még­is él­ni akar­nak. Urunk, adj ne­kik re­mény­sé­get, adj ne­kik se­gí­tő ke­ze­ket. In­dítsd a na­gyobb, erő­sebb gyü­le­ke­ze­te­ket, hogy szí­vü­kön vi­sel­jék a gyen­géb­bek sor­sát. A gyen­géb­be­ket pe­dig fi­gyel­mez­tesd, hogy há­lá­val be­csül­jék meg a se­gít­sé­get.

Urunk, Is­te­nünk! A te igéd bol­dog­nak mond min­ket. Bol­dog­nak, mert lát­ha­tunk, hall­ha­tunk, is­mer­he­tünk té­ged. Urunk, add, hogy ez a bol­dog­ság meg­lát­sszék raj­tunk, és von­zó le­gyen a kö­rü­löt­tünk élők szá­má­ra. Él­tesd ben­nünk a re­ményt, hogy igéd mun­ká­já­ban hasz­nál­ni akarsz ben­nün­ket. Ámen.