Egyházunk egy-két hete

Tö­rök­or­szá­gi út­já­ról tar­tott ve­tí­tett ké­pes be­szá­mo­lót Baran­ka György nagy­tar­csai lel­kész a pest­szent­lő­rin­ci evan­gé­li­kus gyü­le­ke­zet­ben a feb­ru­á­ri tea­dél­után ven­dé­geként. 250-es Ya­ma­ha mo­tor­ke­rék­pár­já­val 2008 má­ju­sá­ban in­dult út­nak, és két hét alatt nyolc­ezer-öt­száz ki­lo­mé­tert meg­té­ve egé­szen az Ara­rát he­gyé­ig ju­tott. Köz­ben gyö­nyö­rű tá­ja­kon, ősi rom­vá­ro­sok mel­lett ha­ladt el, és olyan he­lye­ket ke­re­sett fel, me­lyek a Bib­li­á­ból jól is­mer­tek – pél­dá­ul Noé bár­ká­ja az özön­víz után az Ara­rá­ton fe­nek­lett meg, An­ti­ó­khi­ában ne­vez­ték elő­ször ke­resz­té­nyek­nek a Krisz­tus-kö­ve­tő­ket, Efe­zus­ban az öt­vös­mes­te­rek meg akar­ták „lin­csel­ni” Pál apos­tolt…

Isz­lám te­rü­le­ten ke­resz­tény­nek len­ni és hir­det­ni az evan­gé­li­u­mot nem ve­szély­te­len vál­lal­ko­zás. Jo­gi­lag ugyan en­ge­dé­lye­zett, de aki meg­tér, ar­ra a mun­ka­he­lyén gyak­ran nyo­mást gya­ko­rol­nak, és csa­lád­já­ból is ki­ta­gad­ják. Az ot­ta­ni­ak nem is ér­tik, hogy le­het két­fé­le nyil­ván­tar­tást ve­zet­ni a ke­resz­té­nyek­ről, és mi­ért van az Ma­gyar­or­szá­gon, hogy aki egy­ház­tag, nem biz­tos, hogy va­ló­ban gya­kor­ló hí­vő is.

A nagy­tar­csai lel­ki­pász­tor má­so­dik al­ka­lom­mal in­dult mo­tor­ral Tö­rök­or­szág­ba. Elő­ször hat év­vel ez­előtt „csak” há­rom­ezer ki­lo­mé­tert meg­té­ve An­ti­ó­khi­á­ig ju­tott, most azon­ban már az ira­ki ha­tárt is meg­kö­ze­lí­tet­te. Be­val­lá­sa sze­rint ez ki­kap­cso­ló­dást és ka­lan­dot je­len­tett szá­má­ra, és mi­vel az isz­lám te­rü­le­ten fo­lyó misszi­ós mun­ka na­gyon ér­dek­li, el­kép­zel­he­tő­nek tart­ja, hogy nyug­dí­jasko­rá­ban ilyen szol­gá­la­tot vál­lal­jon.

Az elő­adás után Baran­ka György Lk 24 alap­ján tar­tott áhí­ta­tot az em­mau­si út je­len­tő­sé­gé­ről. Ki­emel­te, hogy ha Jé­zus­ban csak mint em­ber­ben re­mény­ke­dünk, ak­kor könnyen össze­om­lik min­den, de a fel­tá­madt Úr min­dig ki­ve­ze­ti övé­it a re­mény­vesz­tett­ség­ből. Aki fel­is­me­ri, hogy ve­le le­het kö­zös­ség­ben, az új út­ra in­dul, és az Úr­ral együtt a má­sik em­ber­re, a test­vér­re is rá­ta­lál.

H. E.