Élő víz

Döb­ben­ten hal­lot­tam szü­le­im­től, hogy szü­lő­fa­lum­ban az öku­me­ni­kus ima­hé­ten va­la­ki ki­hasz­nál­ta, hogy a hí­vek a temp­lom­ban együtt vesz­nek részt az is­ten­tisz­te­le­ten, és az egyik au­tó­ból ki­pa­kol­ta az ak­ku­mu­lá­tort. Ször­nyül­köd­tem azon, mi­lyen go­nosz, ön­ző vi­lág­ban élünk, ké­sőbb azon­ban nem­csak a kár­val­lot­tért, ha­nem a bűn­el­kö­ve­tő­ért is imád­koz­tam.

Né­hány nap­pal ké­sőbb ná­lunk, fő­vá­ro­si gyü­le­ke­ze­tem­ben is ha­son­ló eset tör­tént. Ami­kor az öku­me­ni­kus al­ka­lom után ka­to­li­kus lel­kész­tár­sam vissza­si­e­tett a plé­bá­ni­á­ra, tel­je­sen fel­dúl­va ta­lál­ta. Je­len­tős kár ér­te az egy­ház­köz­sé­get, ami jo­gos fel­há­bo­ro­dás­ra kész­tet­het min­den be­csü­le­tes, jó ér­zé­sű em­bert. – A más­nap reg­ge­li mi­sén az atya a be­tö­rő­ért mond­ta az imát.

El­gon­dol­ko­dom. A „sze­gény” au­tó­fel­tö­rő és be­tö­rő nem is tud­ja, mit vont ma­gá­ra tet­té­vel! A bűn­cse­lek­ménnyel ugyan­is – név­te­le­nül is – fel­hív­ta ma­gá­ra a hí­vők fi­gyel­mét, akik az­után ér­te is imád­koz­tak. Azért szólt az ima, hogy Is­ten mu­tat­koz­zon be ne­ki, és vál­toz­tas­sa meg úgy az éle­tét, hogy ne tud­jon ko­moly hit és en­nek meg­fe­le­lő élet­vi­tel nél­kül él­ni. Ha ne­tán az il­le­tő­nek mind­ez a fü­lé­be jut, ve­gye csak bát­ran „fe­nye­ge­tés­nek”, hi­szen akit egy­szer Is­ten gond­ja­i­ra bíz­tak, az ne­he­zen me­ne­kül a meg­té­rés elől…

Hu­lej Eni­kő