Élő víz

Ma, ha az ő hang­ját hall­já­tok, ne ke­mé­nyít­sé­tek meg a szí­ve­te­ket. (Zsid 3,15)

Hat­va­nad he­té­ben az Út­mu­ta­tó reg­ge­li és he­ti igéi Is­ten írott, hir­de­tett és test­té lett igé­jé­nek a sor­sát tár­ják elénk, hogy a lel­ki sü­ket­ség­ből el­jut­has­sunk az ige meg­hal­lá­sá­ra. „Is­ten sok­szor és sok­fé­le­kép­pen szólt az atyák­hoz a pró­fé­ták ál­tal, ezek­ben az utol­só idők­ben pe­dig az ő Fia ál­tal szólt hoz­zánk.” (Zsid 1,1.2; LK) Meg ne ves­sük őt! A mag­ve­tő pél­dá­za­ta Is­ten or­szá­gá­nak a tit­ká­ról szól, és ar­ra fi­gyel­mez­tet, hogy nem le­het fe­le­lőt­le­nül hall­gat­ni és ol­vas­ni az igét. „A mag az Is­ten igé­je. Akik­nél az út­fél­re esett, azok meg­hal­lot­ták az igét, de az­után jön az ör­dög, és ki­ra­gad­ja szí­vük­ből, hogy ne higgye­nek, és ne üd­vö­zül­je­nek.” (Lk 8,11–12) „Fi­gyel­jük meg az ör­dög tak­ti­ká­ját: csak a hí­vő­ket tá­mad­ja. Ha az­tán odá­ig tud­ta vin­ni, hogy va­la­ki ké­tel­ke­dik Is­ten igé­jé­ben, a játsz­mát meg­nyer­te. De aki­nek igé­je, hi­te és Szent­lel­ke van, ah­hoz nincs kö­ze” – vall­ja Lu­ther. „Aki­nek van fü­le a hal­lás­ra, hall­ja!” (Lk 8,8) „Mert Is­ten igé­je élő és ha­tó (…), és meg­íté­li a szív gon­do­la­tait és szán­dé­ka­it.” (Zsid 4,12) Íme, a ke­resz­tény bib­lia­kri­ti­ka: nem én kri­ti­zá­lom a Szent­írást, ha­nem ha­gyom, hogy az ige kri­ti­zál­jon en­gem! „Szív­lel­jé­tek meg mind­azo­kat az igé­ket, ame­lyek­kel ma in­te­lek ben­ne­te­ket…” „Mert nem üres be­széd az szá­mo­tok­ra, ha­nem éle­tet je­lent nek­tek.” (5Móz 32,46.47) Mó­zes Is­ten ne­vé­ben lé­pett fel, és Áron a szó­szó­ló­ja volt. „A fá­raó szí­ve azon­ban ke­mény ma­radt, és nem hall­ga­tott rá­juk…” (2Móz 7,13) Az Úr Jé­zus is ke­mény szí­ve­ket ta­lált Ná­zá­ret­ben; meg­bot­rán­koz­tak ben­ne, és el­uta­sí­tot­ták a test­té lett Igét! „Cso­dál­ko­zott is hi­tet­len­sé­gü­kön.” (Mk 6,6) Akik­nek a szí­vük jó föld­nek bi­zo­nyul, azok­ban sok­szo­ros ter­mést hoz az ige: „Mert min­den fát a gyü­möl­csé­ről le­het meg­is­mer­ni.” Aki nem­csak hall­ja, de meg is cse­lek­szi Jé­zus be­szé­de­it, az „ha­son­ló ah­hoz a ház­épí­tő em­ber­hez, aki le­ásott, mély­re ha­tolt, és a kő­szik­lá­ra ala­po­zott” (Lk 6,44.48). „Én csak az Úr­ra épí­tek, / Nem sa­ját ér­de­mem­re”, vall­juk Lu­ther­rel! Jé­zus­ban Je­ru­zsá­lem­ben sem hit­tek, no­ha kér­te a né­pet: „Amíg ná­la­tok van a vi­lá­gos­ság, higgye­tek a vi­lá­gos­ság­ban, hogy a vi­lá­gos­ság fi­ai le­gye­tek!” (Jn 12,36) „Az em­be­re­ket gyá­va­sá­guk zár­ja ki az üd­vös­ség­ből s az, hogy töb­bet je­lent szá­muk­ra, ha hoz­zá­juk ha­son­ló di­cső­í­ti őket, mint ha Is­ten ten­né ezt.” (Lásd Bib­lia ma­gya­rá­zó jegy­ze­tek­kel, 1278. o.) S én „ki­ál­tok a ma­gas­sá­gos Is­ten­hez, ő mel­lém áll min­den­kor” (GyLK 712). A Má­té evangéliumának 13. részében olvas­ható hét pél­da­be­szé­d mind így kez­dő­dik: „Ha­son­ló a mennyek or­szá­ga…” A mus­tár­mag s a ko­vász azt szem­lél­te­ti, hogy a nö­ve­ke­dést Is­ten ad­ja; nem em­be­ri mun­ka ered­mé­nye Is­ten or­szá­ga, mely Jé­zus­ban kö­zöt­tünk van. Ászá­fot idé­zi Jé­zus, be­tel­je­sít­ve így Is­ten sza­vát: „Pél­dá­za­tok­ra nyi­tom meg szá­mat, és a vi­lág kez­de­te óta rej­tett dol­go­kat je­len­tek ki.” (Mt 13,35) Ő az Is­ten or­szá­gá­nak ki­je­len­tett tit­ka, az örök Ige. „Van örök kin­csünk, be­cse­sebb / Nincs ná­la föl­dön, égen. (…) Ez örök égi aján­dék / Az Is­ten szent igé­je. (…) S nincs, aki el ne nyer­het­né / E kin­cset: szent igé­det.” (EÉ 286)

Ga­rai And­rás