A vasárnap igéje
ÖTVENED VASÁRNAP – Mt 23,23–36
Értünk szóló kemény szavak
Az evangéliumi szakasz olvasása közben az a kérdés vetődhet fel bennünk, hogy kihez szólnak Jézus szavai. Talán hozzánk, akik rendszeresen járunk templomba, mindennap olvassuk a Bibliát, akik Jézust követjük, őbenne bízunk? Nekünk mondja, hogy jaj nekünk, képmutatóknak, mert megszűrjük a szúnyogot, a tevét pedig lenyeljük? Jaj nekünk, mert kívülről szépnek látszunk, de belül tele vagyunk undoksággal? Jaj nekünk, mert kígyók és viperák fajzatai vagyunk, és ezért nem menekülünk meg a kárhozattól? Valóban nekünk szólnának ezek az igen kemény szavak? És nem talán azoknak, akik Krisztus-hit nélkül, a babonákban, a pénz mindenhatóságában, a véletlenben vagy éppen saját magukban hisznek?
Azt biztosan tudjuk, hogy Jézus szavai elhangzásuk idején a farizeusoknak és az írástudóknak szóltak. Őket úgy ismerjük, hogy képmutatók voltak, szoktuk is mondani: farizeus, azaz képmutató, álszent, alakoskodó. Ez az általános felfogás azonban csak részben igaz, mivel tényleg képmutatók voltak, de nem álszentek, nem alakoskodók. Képmutatók voltak a szó igazi értemében: másnak képzelték és tartották magukat, mint amilyenek valójában voltak! Az Isten előtt igaznak, tisztának tartották magukat, pedig nem voltak azok!
Nagyon komolyan vették Isten akaratát, a törvényt, és elszántan, határozottan meg akarták tartani. Ezért apró részletekre bontották, hogy az élet minden területén megtarthassák. Szabályozták életük minden részét, az istentisztelettől kezdve az imádságon, adakozáson, ruházkodáson, tisztálkodáson át az ételfogyasztásig és a házimunkáig bezárólag. Kidolgozták az aprólékos szabályokat, hogy az Istent szerető emberek minden helyzetben és alkalommal meg tudják tartani Isten akaratát.
Mindeközben nem vették észre, hogy elvesznek az előírások, az Isten törvényének való megfelelni akarás részleteiben. Életükben felborult a helyes arányérzék: az előírások pontos betartása fontosabb lett, mint a lelkület! Nem vették észre, hogy miközben kínosan ügyeltek a kezük és ruhájuk tisztaságára, hogy tisztán álljanak Isten elé, aközben a szívük tisztátalan maradt! Úgy gondolták, hogy az életvitelük, a cselekedeteik igazolják őket, hiszen ők betartják az előírásokat. Eközben elfelejtették, hogy kizárólag az Úr kegyelmében bízó hit tartja meg az embert. A farizeusok tisztelték Isten embereit, a prófétákat, szent áhítattal olvasták az írásaikat, azonban nem ismerték el és nem ismerték fel, hogy Jézusban maga a teremtő Isten látogatta meg őket, és ő szólt hozzájuk.
Jézus szava akkor a farizeusoknak szólt. Ma, ötvened vasárnapján hozzánk is szól, és kemény szava önvizsgálatra indít most, közvetlenül a böjti időszak előtt. Nézzük meg, hogy a lelkünk mélyén minden rendben van-e! Rendben van-e minden a kegyességünkben, az Istennel való kapcsolatunkban? Nem veszünk-e el mi is az általunk vagy mások által felállított szabályok tengerében úgy, hogy a követelmények, előírások kényszeres megtartása és tartatása fontosabb lesz az igazságos, hűséges, szeretetteljes, könyörületes lelkületnél!?
Jézus szava hozzánk is szól, hogy lássuk és tudjuk, nem a külsőségek – az életmódunk és a cselekedeteink – igazolnak bennünket Isten előtt, ezért ne a szabályok betartásának tökéletesítő erejében bízzunk, hanem egyedül a rajtunk könyörülő, kegyelmes Úr Krisztusban! A szíveket, a miénket is, csak egyedül ő tisztítja meg bűnbocsátó kegyelmével. A megtisztult szívből pedig Istennek tetsző, jó cselekedetek fakadnak.
Jézus szava ma nekünk szól, hogy meghalljuk Istennek most, a jelenben megszólaló aktuális üzenetét, hogy tudjuk és megértsük: Isten most is szól hozzánk, nemcsak a régmúlt időkben szólt őseinkhez. Szava ezért nem holt betű, hanem eleven, élő és lelket megújító ige: bűnt leleplező, önvizsgálatra késztető szó!
Jézus kemény szava ma azért hangzik, hogy sose felejtsük el: egyedül őbenne van biztos reményünk, igazságunk, megtartatásunk, örök életünk.
Isó Zoltán