Evangélikusok

A me­te­o­rok „mű­kö­dé­sét” töb­ben pró­bál­ják meg­fej­te­ni, so­kak­nak esz­té­ti­kai él­ménnyel szol­gál­nak, míg van­nak olya­nok, akik­ben lát­vá­nyuk ha­tá­sá­ra ősi ba­bo­ná­k kel­nek élet­re. A csil­la­gá­szok és a geo­ló­gus szak­em­be­rek a ter­mé­szet­tu­do­má­nyok mód­szer­ta­ná­val kö­ze­lí­te­nek hoz­zá­juk. A lel­kes ama­tőr csil­la­gá­szok jó­val fagy­pont alatt, há­rom egy­más­ra hú­zott zok­ni­ban és ka­bát­ban fek­sze­nek a föl­dön fel­tű­né­sü­ket les­ve. A Ve­len­cei-tó part­ján sé­tá­ló sze­rel­mes­pár mind­két „fe­le” ta­lán ugyan­azt kí­ván­ja a ra­gyo­gó hul­ló­csil­la­gok lát­tán. Az öreg pa­raszt­em­ber pe­dig bú­san meg­jegy­zi, hogy megint le­hullt va­la­ki­nek a csil­la­ga, új­ra el­ment va­la­ki a fa­lu­ból a ré­gi idők ta­núi kö­zül.

A me­te­o­rok va­ló­sá­gos vi­lá­gá­nak be­mu­ta­tá­sa so­rán több fo­ga­lom­mal is meg kell is­mer­ked­nünk. A me­te­o­ri­dok a vi­lág­űr­ben ke­rin­gő, a mil­li­mé­te­res–cen­ti­mé­te­res mé­ret­tar­to­mány­ba eső por­szem­csék. Ha el­érik Föl­dünk lég­kö­rét, ak­kor a le­ve­gő­vel súr­lód­va fel­iz­za­nak és el­pá­ro­log­nak. Ezt ne­vez­zük me­te­or­nak. A por­szem­csék több­sé­ge nem éri el a föld­fel­színt, de a na­gyobb mé­re­tű­ek ké­pe­sek túl­él­ni a lég­kö­ri zu­ha­nást. A le­hul­lott da­ra­bok a me­te­o­ri­tok. A vé­let­len­sze­rű­en fel­tű­nő, úgy­ne­ve­zett spo­ra­di­kus me­te­o­rok mel­lett az év meg­ha­tá­ro­zott idő­sza­ka­i­ban – fel­da­ra­bo­ló­dó kis­boly­gók és üs­tö­kö­sök ma­rad­vá­nya­i­ból – me­te­or­ra­jok tag­jai pro­du­kál­nak sok­szor fer­ge­te­ges hul­ló­csil­lag­zá­port. Az éj­sza­kai ég­bolt leg­fé­nye­sebb égi­tes­te­i­nél is ra­gyo­góbb hul­ló­csil­la­go­kat pe­dig – ta­lá­ló­an – tűz­gömb­nek vagy bo­li­dá­nak ne­ve­zik.

A me­te­o­rok­kal kap­cso­la­tos tu­do­má­nyos gon­dol­ko­dás egyik út­tö­rő­je egy fel­vi­dé­ki evan­gé­li­kus tu­dós ta­nár­em­ber, Da­ni­el Wal­le­uth­ner volt. Pon­tos szü­le­té­si dá­tu­ma, akár­csak élet­raj­zá­nak több sa­rok­pont­ja, a múlt ho­má­lyá­ba vész. A 18. szá­zad kö­ze­pén lát­ta meg a nap­vi­lá­got cip­szer csa­lád­ban. A né­met ere­de­tű fa­mí­lia hit­bé­li meg­győ­ző­dé­sé­nek meg­fe­le­lő­en lu­the­rá­nusnak ke­resz­tel­ték meg. Ne­ve né­hány for­rás­ban – hely­te­le­nül – Wal­leit­ner for­má­ban is elő­for­dul, a szlo­vák csil­la­gá­szat­tör­té­ne­ti szak­iro­da­lom­ban Waleit­ner­ként is em­lí­tik.

Éle­te és szak­mai te­vé­keny­sé­ge a Fel­vi­dék egyik pa­ti­nás is­ko­la­vá­ro­sá­hoz, Eper­jes­hez kö­tő­dött. (Történelmi városmagját – hasonlóan szin­te va­la­mennyi szlo­vá­ki­ai tör­té­nel­mi vá­ro­sé­hoz – nap­ja­ink­ban pél­da­sze­rű­en fel­újí­tot­ták.) 1784-ben a hí­res-ne­ves eper­je­si evan­gé­li­kus kol­lé­gi­um rek­tor­he­lyet­te­se­ként és ta­ná­ra­ként ta­lál­koz­ha­tunk ve­le.

Eb­ben az esz­ten­dő­ben ír­ta No­ta­ta phy­si­ca per me cí­mű mű­vét, mely kéz­ira­tos for­má­ban ma­radt az utó­kor­ra. Az anyag fi­zi­kai té­má­jú is­ko­lai elő­adá­sok gyűj­te­mé­nye, tar­tal­mi vo­nat­ko­zá­sai a kor­szak­ra jel­lem­ző fi­zi­kai vi­lág­kép­nek meg­fe­le­lő­ek. Az Eper­je­sen fo­gant, de Kés­már­kon fel­lelt írás­nak a fi­zi­ka mel­lett fon­tos csil­la­gá­sza­ti vo­nat­ko­zá­sai van­nak. A me­te­o­rok vi­lá­gá­val is fog­lal­ko­zik – bár eb­ben az idő­szak­ban a hul­ló­csil­la­go­kat ál­ta­lá­ban lég­kö­ri tü­ne­mény­nek tar­tot­ták. A mű­ben, va­la­mint aszt­ro­nó­mi­ai té­má­jú elő­adá­sa­i­ban az ak­kor már szé­les kör­ben el­fo­ga­dott ko­per­ni­ku­szi he­lio­cent­ri­kus, az­az nap­kö­zép­pon­tú vi­lág­egye­te­met hir­det­te.

Da­ni­el Wal­le­uth­ner a nap­ja­ink­ban is ál­ló eper­je­si kol­lé­gi­u­mi épü­let­ben csil­lag­vizs­gá­lót is lét­re­ho­zott. Itt egy négy­hü­vely­kes tük­rös te­lesz­kó­pot, egy úgy­ne­ve­zett Gre­gory-táv­csö­vet hasz­nált, és sa­ját csil­la­gá­sza­ti meg­fi­gye­lé­se­ket vég­zett.

Két­száz esz­ten­dő­vel ez­előtt, 1809-ben hunyt el.

Re­zsa­bek Nán­dor