Egyházunk egy-két hete

„Fon­tos tud­nunk, hogy nem mi tart­juk meg az egy­há­zat, ha­nem Jé­zus hoz­zánk va­ló hű­sé­ge.

Mi hős­köd­he­tünk, amíg nem tud­juk ki­mon­da­ni a zsol­tár­író­val együtt: »Se­gíts raj­tam!« A szol­gá­la­ta új pe­ri­ó­du­sát kez­dő lel­kész szá­má­ra vál­jék na­pi imád­ság­gá ez a mon­dat” – hang­sú­lyoz­ta Zsolt 31,3–4 alap­ján tar­tott ige­hir­de­té­sé­ben Itt­zés Já­nos püs­pök az el­múlt szom­ba­ton dél­előtt Ba­kony­ta­má­si­ban tar­tott is­ten­tisz­te­le­ten, ame­lyen Pol­gár­di Sán­dor, a Veszp­ré­mi Egy­ház­me­gye es­pe­re­se be­ik­tat­ta hi­va­ta­lá­ba Sza­kos Csa­bát, az egy­ház­köz­ség meg­hí­vott lel­ké­szét.

A nyír­egy­há­zi gyü­le­ke­zet­ben el­hí­vást ka­pott fi­a­tal lel­kész az or­szág nyu­ga­ti vé­gé­ben kezd­te meg szol­gá­la­tát. 1998-ban Ne­mes­csó­ban szol­gált lel­kész­je­lölt­ként, majd 1999-ben D. Sze­bik Im­re püs­pök szen­tel­te fel Óbu­dán. Or­di­ná­ci­ó­ja után Cell­dö­möl­kön volt se­géd­lel­kész, ahon­nan 2003-ban a bü­ki­ek hív­ták meg pász­to­ruk­nak. Két esz­ten­dő­vel ké­sőbb Ba­kony­ta­má­si­ba ke­rült he­lyet­tes lel­kész­nek; az itt töl­tött évek után hív­ta meg őt a gyü­le­ke­zet a lel­ké­szi ál­lás be­töl­té­sé­re.

Me­nyes Gyu­la