Kultúrkörök

A hó­nap köny­ve

„Is­ten ud­va­ri bo­lond­ja?” – kér­de­zünk rá meg­hök­ken­ten a cí­met ol­vas­va. Az el­ső rá­cso­dál­ko­zás után kí­ván­csi­an néz­zük meg a – Lu­ther Már­ton ko­runk pers­pek­tí­vá­já­ból al­cí­met vi­se­lő – kö­tet hát­só bo­rí­tó­ját is, ahol Lu­ther sze­mé­lyé­vel kap­cso­lat­ban to­váb­bi gon­do­lat­éb­resz­tő mon­da­to­kat ta­lá­lunk. Az elő­szó rész­le­tei ar­ra sar­kall­nak, hogy azon­nal be­le­pil­lant­sunk a mű­be.

A könyv el­ső ki­adá­sa Lu­ther szü­le­té­sé­nek öt­szá­za­dik év­for­du­ló­já­ra je­lent meg. Az igé­nyes egy­ház­tör­té­ne­ti szak­mun­ka egé­szét át­szö­vi a fi­nom hu­mor és a gon­dos ma­gya­rá­zat. Meg­könnyí­tik és él­ve­ze­tes­sé te­szik az ol­va­sást az idé­ze­tek, me­lye­ket a szer­ző prak­ti­ku­san a fő­szö­veg­ben he­lye­zett el.

Gritsch há­rom nagy egy­ség­re ta­gol­ta mun­ká­ját. A Tör­té­nel­mi arc­él cí­mű fe­je­zet nem szá­raz idő­ren­di fel­so­ro­lás, ha­nem él­mény­sze­rű kor­rajz. Az anek­do­ták­kal fű­sze­re­zett szö­veg ál­tal egy­re kö­ze­lebb ke­rü­lünk Lu­ther sze­mé­lyé­hez. A ví­vó­dá­sok, kí­sér­té­sek, har­cok nyo­mán ki­raj­zo­ló­dik előt­tünk a hús-vér em­ber ké­pe. Gritsch pon­to­san annyi ma­gán­éle­ti rész­le­tet tár elénk, amennyi­vel a jó íz­lés ha­tá­ra­in be­lül ma­rad. Úgy ka­la­u­zol­ja az ol­va­sót, hogy szin­te ész­re sem vesszük, és ott va­gyunk Lu­ther­rel az er­fur­ti Ágos­ton-ren­di ko­los­tor­ban vagy a hí­res wit­ten­ber­gi to­rony­szo­bá­ban.

Az An­fech­tung szó – Lu­ther egyik ked­venc sza­va – ve­zér­fo­na­la a mun­ká­nak. Je­len­té­se több­ré­tű, kí­sér­té­sek, lel­ki meg­pró­bál­ta­tá­sok, ha­lál­fé­le­lem, a po­li­ti­kai csel­szö­vés­től va­ló fé­le­lem is be­le­tar­to­zik. Gritsch rész­le­te­sen tár­ja elénk, ho­gyan kel­lett Lu­ther­nek vé­del­mez­nie a té­te­le­it, mi­lyen ala­pos ér­vek­kel állt bí­rá­lói előtt. Jó arány­ér­zék­kel tár­gyal­ja a lu­the­ri ta­nok­tól el­té­rő ra­di­ká­lis re­for­má­to­ri irány­vo­na­la­kat és a né­met pa­raszt­há­bo­rú ese­mé­nye­it. A re­for­má­tor gaz­dag élet­mű­vét nem pusz­tán is­mer­te­ti, ha­nem ér­tő­en elem­zi, ez­ál­tal is szol­gál­ja a meg­ér­tést.

A Nyug­ta­la­ní­tó ha­gya­ték cí­mű egy­ség az elő­ző fe­je­zet­ben rész­ben áb­rá­zolt té­má­kat ala­po­sab­ban vi­lá­gít­ja meg. Lu­ther rend­kí­vül mélyen is­mer­te a Bib­li­át, ezért na­gyon sok fon­tos kö­vet­kez­te­tés­re ju­tott. Az iga­zi egy­há­zat szen­ve­dő egy­ház­ként kép­zel­te el, amely Krisz­tus ké­pé­re van for­mál­va, és ame­lyet szün­te­len re­for­mál­ni kell.

A szer­ző nem ke­rü­li meg a két ne­u­ral­gi­kus pon­tot sem a Lu­ther-élet­mű­ben. Az egyik a po­li­ti­kai ha­ta­lom­mal szem­be­ni ál­lás­fog­la­lás. Tá­mo­gat­ta a ke­resz­té­nyek je­len­lé­tét a kor­mány­zat­ban, mi­vel úgy tar­tot­ta, hogy ők is­me­rik a vi­lá­gi ha­ta­lom kor­lá­ta­it. El­len­zett bár­mely for­ra­dal­mat az ál­lam­ve­ze­tés el­len. Mind­emel­lett lel­kész­ként Is­ten­nek a föl­di ha­ta­lom fe­let­ti kor­lát­lan ural­mát hir­det­te.

A má­sik kri­ti­kus pont Lu­ther vi­szo­nya a zsi­dók­hoz. Kri­ti­ka nél­kül át­vet­te a ko­ra­be­li an­ti­sze­mi­tiz­mus né­ze­te­it. Annyi­ra sze­ret­te az Ószö­vet­sé­get, hogy nem tud­ta el­fo­gad­ni a zsi­dó gon­do­la­tot, mely sze­rint az üd­vös­ség Is­ten­től szár­ma­zik, és nincs szük­ség Jé­zus­ra mint Mes­si­ás­ra. Gritsch ta­lá­ló meg­fo­gal­ma­zá­sa sze­rint Lu­ther „teo­ló­gi­ai an­ti­ju­da­iz­must” al­ko­tott ma­gá­nak, nem pe­dig „bio­ló­gi­ai an­ti­sze­mi­tiz­must”.

A pszi­cho­ló­gia tu­do­má­nya is élén­ken ér­dek­lő­dik Lu­ther iránt, sze­mé­lye má­ig fog­lal­koz­tat­ja a pszi­cho­ló­gu­so­kat. A kö­tet­ben ér­de­kes táb­lá­za­tot ta­lá­lunk: egyik osz­lo­pá­ban a re­for­má­tor egész­sé­gi prob­lé­mái, be­teg­sé­gei ol­vas­ha­tók idő­rend­ben, a má­sik osz­lop­ban pe­dig a köz­ben el­vég­zett mun­ká­ja. Ér­de­mes meg­fi­gyel­ni, hogy a na­gyobb be­teg­ség még több fel­adat el­vég­zé­sé­re ösz­tö­nöz­te őt.

Az Öku­me­ni­kus örök­ség cí­mű fe­je­zet az élet­mű össze­fog­la­lá­sa. Lu­ther fő gon­do­la­ta­it sum­máz­za, ki­emel­ve a gya­kor­la­ti, „élet­sza­gú” teo­ló­gi­át, az egy­ház kö­zös­sé­gi ol­da­lát, az is­ten­tisz­te­let és a ke­resz­tény ne­ve­lés fon­tos­sá­gát és a ze­ne kü­lön­le­ges sze­re­pét. A mű vé­gén Lu­ther tör­té­ne­ti meg­íté­lé­sét ol­vas­hat­juk a ko­ra­be­li ka­to­li­kus bí­rá­la­tok­tól ko­runk he­lye­sen ér­té­ke­lő öku­me­ni­kus ál­lás­pont­já­ig.

Szé­che­nyi Mag­dol­na