Kultúrkörök

A va­la­ha lé­te­zett leg­im­po­zán­sabb ma­gyar csil­lag­da – a Gel­lért-he­gyi csil­lag­vizs­gá­ló, az Ura­niae – 1815-ben kezd­te meg mű­kö­dé­sét. Ava­tá­sán há­rom ural­ko­dó, az oszt­rák csá­szár és ma­gyar ki­rály, az orosz cár és a po­rosz ki­rály is tisz­te­le­tét tet­te. Az 1849-es sza­bad­ság­harc ha­dá­sza­ti ese­mé­nyei azon­ban meg­pe­csé­tel­ték sor­sát. Bár rom­ja­i­ban egy ide­ig még állt, ere­de­ti funk­ci­ó­ját so­ha­sem tölt­het­te be új­ra.

A pusz­tu­lást gyor­sí­tot­ta, hogy idő­vel egy új épít­mény „ke­be­lez­te be”. Ma­rad­vá­nyai kö­ré a Gel­lért-hegy mai lát­vá­nyos­sá­gát, jel­leg­ze­tes, bár mű­vé­szi szem­pont­ból nem túl je­len­tős vá­ros­ké­pi ele­mét, a Ci­ta­del­lát emel­ték a meg­szál­ló Habs­bur­gok, hogy in­nen el­len­őriz­zék a re­bel­lis, sza­bad­ság­ra vá­gyó, de ere­jé­ben és büsz­ke­sé­gé­ben ka­to­nai erő­vel meg­tört tar­to­mány fő­vá­ro­sát. Az 1852-ben Kas­se­lik Fe­renc ter­vei sze­rint emelt erő­döt ugyan­is az ab­szo­lu­tisz­ti­kus ura­lom a fő­vá­ro­si la­kos­ság meg­fé­lem­lí­té­se esz­kö­zének te­kin­tet­te. Épí­té­sze­ti ki­ala­kí­tá­sa is ezt szol­gál­ta, ne­vé­ből is ez adó­dik, az olasz ere­de­tű szó ugyan­is „fel­leg­vá­rat, ma­gas­la­ti erős­sé­get” je­lent, bás­tyák­kal, al­já­ban ágyú- és csa­pat­fel­ál­lí­tás cél­já­ra ki­ala­kí­tott sík kör­sáv­val.

Az épít­mény funk­ci­ó­ja a ki­egye­zés után alap­ve­tő­en meg­vál­to­zott: 1895-ben erőd­jel­le­gé­nek meg­szün­te­té­se mel­lett a fő­vá­ros tu­laj­do­ná­ba ke­rült. A má­so­dik vi­lág­há­bo­rú idő­sza­ká­ban azonban ko­moly ha­dá­sza­ti sze­re­pet ját­szott, Bu­da­pes­tet a szov­jet elő­re­nyo­mu­lás­tól vé­dő ma­gyar és né­met egy­sé­gek lég­vé­del­mi bá­zi­sa­ként szol­gált, föld alat­ti ka­za­ma­ták­kal, rak­tá­rak­kal, kór­ház­nak is he­lyet biz­to­sít­va.

Nap­ja­ink­ban az in­nen elénk tá­ru­ló gyö­nyö­rű ki­lá­tás­ról hí­res, a Vár­heggyel és a Du­na-part pa­no­rá­má­já­val egye­tem­ben a vi­lág­örök­ség ré­sze. Ál­la­po­ta azon­ban le­rom­lott, so­kat hal­la­ni en­ge­dély nél­kü­li épít­ke­zé­se­i­ről, szom­széd­sá­gá­ban sok­szor zsib­vá­sá­ri a han­gu­lat, az erőd­be va­ló be­lé­pés pe­dig az igen­csak bor­sos jegy­árak mi­att meg­gon­do­lan­dó egy át­la­gos ma­gyar csa­lád szá­má­ra.

Szom­széd­sá­gá­ban áll a Sza­bad­ság-szo­bor, vi­lág­há­bo­rús ka­to­nai esz­kö­zök te­kint­he­tő­k meg, az erő­dít­mé­nyen be­lül Bu­da­pest, az Ura­niae és a Ci­ta­del­la tör­té­ne­tét be­mu­ta­tó tár­lat, az 1944-es vi­szo­nyo­kat idé­ző pa­nop­ti­kum, va­la­mint szál­lo­da, ét­te­rem és ká­vé­zó vár­ja a – jel­lem­ző­en kül­ho­ni – tu­ris­tá­kat. Az 1848–49-es forradalomra és sza­bad­ság­harcra azonban szinte már semmi sem emlékeztet.

Re­zsa­bek Nán­dor